|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.25. 15:41 - |
Még a régi időkben az itt élő emberek temetője volt, ma már a sírkövek összeomlottak, néhol bedőltek, beszakadtak a sírok és telis-tele van gazzal. Sok ember van ide eltemetve, hiszen sokan haltak meg (zátonyra futott hajók, viharok stb.) A temető közepén egy romos kápolna is van, kissé feszült, nyomasztó a légköre az egész helynek... |
[13-1]
Nedini:
 Hangtalanul követtem Csillagfényt. Nagyon különösen viselkedett, amit egyáltalán nem értettem. ~ Mit csinál? Miért jött ide? ~ tűnödtem, de aztán valami más történt, ami nagyon megrémisztett: A temető árnyékos sírkövei között mozgást pillantottam meg. Egy erős, sötét és félelmetes tekintetű ló volt az, akit legelőször megpillantottam. ~ Mefisto...? ~ futott át az agyamon és kissé hátrébb léptem, egy bokor takarásába. Aztán sok tucat kisebb testű, árnyszerű ló bukkant föl. Úgy tetszett a nagyobb ló parancsol nekik, mert azok engedelmesen bólintottak majd továbbáltak. Csak úgy öt-hat árny maradt a temető félelmetes kerítesei között és azok figyelmesen cirkáltak. ~ Mi történik? Álmodom? ~ gondolkodtam lázuasan és rémülten. ' El kell tűnnöm innen... ~
[Folyt.köv.: Zátonypart] |
Csillagfény:
 Nem láttam Krenolost és a az árnyakat, csak éreztem a jelenlétüket. Megráztam a fejem és visszaindultam a táborunkba.
[ Folyt. JKöv. Sziklás völgy ] |
Krenolos
Megérkeztünk biztonságbanAz összes árny velem tartott.3 nagy csoport volt.SZétszedtem őket 6 kicsire.Minden csapatban volt 4 ló.Mindenkit eküldtem:
-1.csoport:Zátonypart
2.csoport:Sóhajok vízesése
3.csoport:Keleti erdőség
4.csoport:Lankás hegyoldal
5.csoport:Kikötő
A 6.csoport velem jön a Sziklás völgybe!
Adtam ki az utasítást,majd elindultunk.
[Folyt.köv.Sziklás völgy] |
Csillagfény:
Megálltam és körülnéztem. Beleszimatoltam a levegőbe. Nem éreztem senkit. Gondolkozva megálltam, de tartottam a távolságot a temető előtt. Tapasztalt voltam és mindenre felkészült. - Na, hogy is volt a támadás? - Gondolkoztam el, de a szavaimat hangosan, suttogva mondtam, bár ez csak teszt volt, hogy ne lásson senki. Nehezen tartottam magam. A ködös, hűvös levegő húzott befelé, de nem... idegesen megálltam. ~ Na, ha valaki figyel ennyi színlelés megteszi a hatását. ~ Gondoltam. ~ Majd később üzenek apám... ~ |
Egy árny:
 Hirtelen két lovat pillant meg. Szemeit mereszti feléjük, áthatóan végigpillant a két jövevényen, rosszalló pillantásokat vetve, majd megindul feléjük. Élvezi, hogy megrémültek a jövevények, gúnyosan felnyerít, a hangja visszhangzik a sok romos sírkő között. Aztán megáll és ismét csak néz a jövevények pedig elvágtatnak.
- Nem ők... - suttogja, s ennek sincs túl sok értelme. Aztán megfordul, pár lépést arréb lép és végül elnyeli a köd.
[Elment] |
Szikra:
 Amikor elindult felénk a ló, nagyon megijedtem és a félelemtől mozdulni se tudtam. Láttam, hogy Delta harcolni akar vele és már minden rosszra felkészültem, mikor megállt a különös lény, Delta pedig arra késztetett, hogy vágtassak el. Azonnal engedelmeskedtem neki és olyan gyorsan vágtattam, ahogy tudtam.
[Folyt.köv.: Zátonypart] |
Delta:
 Kicsit vicces volt, hogy a nagyszájú kis Szikra, most hogy fél, de volt abban valami amit mondott. ~ Talán tényleg el kéne menni... ~ gondolkodtam, ám hirtelen az árnyló megindult felénk. Dühösen kapáltam a lábammal és felkészültem a harcra, de ekkor az árny megállt és felnyerített. Élesen, földöntúlian hatott a hangja.
- Gyerünk innét, vágtass Szikra!!! - nyerítettem neki.
[Folyt.köv.: Zátonypart] |
Szikra:
Csak azt vettem észre, hogy Delta hirtelen mozdulatlanná dermed és a temető közepe felé néz. Én is arra néztem és rámültem vettem észre, hogy egy fekete, rémítő ló néz minket.
- L...Lá..Látom....! Delta, légyszi menjünk, jó? - néztem ijedten a csődörre. Már nem voltam olyan bátor, mint az előbb. |
Delta:
Besétáltunk a temetőbe. Én mentem elől, lassan már-már hangtalanul lépdeltem és kémleltem a temető minden egyes szögletét. Már éppen mondani akartam Szikrának, hogy nincs itt semmi, menjünk, mikor véletlen a pillantásom a temető közepén lévő kápolnára esett: egy sötét, piros szemű ló állt ott és egyenmesen minket nézett. ~ Jó ég, el kell tűnnünk, vagy.... megnézni ki az? ~
- Szikra! Látod azt az árnyat ott? - kérdeztem. |
Szikra:
Szorosan Delta mögött sétáltam és gyanakvóan néztem a temetőt. ~ Ennek a helynek, nem tudom miért, de olyan ijesztő hangulata van. ~ tűnődtem. Gondolkodásomból Delta szavai zökkentettek ki.
- Uhm...hát persze, meg kell nézni nincs-e valami veszélyes ott... - válaszoltam neki erőltetett lazasággal, de igazából már most elég rémült voltam és egyáltalán nem akartam bemenni. ~ Olyan rossz előérzetem van. ~ idegeskedtem, de azért követtem Deltát be, a temetőbe. |
Delta:
Már közel jártunk a romos temetőhöz, láttam a düledező sírköveket. Még közelebb mentünk, aztán megálltam egy pillanatra és a mögöttem lépkedő Szikrára pillantottam:
- Bemenjünk körbejárni? - kérdeztem a kancát, miközben a temetőt fürkésztem. ~ Úgy tűnik nincs erre egy árva lélek sem... szó szerint. ~ gondoltam. |
Egy árny:
Feltűnik az egyik sírkő mögött, körbeüget a romok között, visszhangzik a patája a csendben, majd éles, sikító hangon felnyerít. Választ vár, de az nem érkezik. - Nincs erre, merre lesz, ki van itt? - suttogja, de, hogy ennek mi értelme az rejtély. Még nem tűnik el, most a temető közepén áll mozdulatlanul... |
Még a régi időkben az itt élő emberek temetője volt, ma már a sírkövek összeomlottak, néhol bedőltek, beszakadtak a sírok és telis-tele van gazzal. Sok ember van ide eltemetve, hiszen sokan haltak meg (zátonyra futott hajók, viharok stb.) A temető közepén egy romos kápolna is van, kissé feszült, nyomasztó a légköre az egész helynek... |
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hangtalanul követtem Csillagfényt. Nagyon különösen viselkedett, amit egyáltalán nem értettem. ~ Mit csinál? Miért jött ide? ~ tűnödtem, de aztán valami más történt, ami nagyon megrémisztett: A temető árnyékos sírkövei között mozgást pillantottam meg. Egy erős, sötét és félelmetes tekintetű ló volt az, akit legelőször megpillantottam. ~ Mefisto...? ~ futott át az agyamon és kissé hátrébb léptem, egy bokor takarásába. Aztán sok tucat kisebb testű, árnyszerű ló bukkant föl. Úgy tetszett a nagyobb ló parancsol nekik, mert azok engedelmesen bólintottak majd továbbáltak. Csak úgy öt-hat árny maradt a temető félelmetes kerítesei között és azok figyelmesen cirkáltak. ~ Mi történik? Álmodom? ~ gondolkodtam lázuasan és rémülten. ' El kell tűnnöm innen... ~
Nem láttam Krenolost és a az árnyakat, csak éreztem a jelenlétüket. Megráztam a fejem és visszaindultam a táborunkba.
Hirtelen két lovat pillant meg. Szemeit mereszti feléjük, áthatóan végigpillant a két jövevényen, rosszalló pillantásokat vetve, majd megindul feléjük. Élvezi, hogy megrémültek a jövevények, gúnyosan felnyerít, a hangja visszhangzik a sok romos sírkő között. Aztán megáll és ismét csak néz a jövevények pedig elvágtatnak.
Amikor elindult felénk a ló, nagyon megijedtem és a félelemtől mozdulni se tudtam. Láttam, hogy Delta harcolni akar vele és már minden rosszra felkészültem, mikor megállt a különös lény, Delta pedig arra késztetett, hogy vágtassak el. Azonnal engedelmeskedtem neki és olyan gyorsan vágtattam, ahogy tudtam.
Kicsit vicces volt, hogy a nagyszájú kis Szikra, most hogy fél, de volt abban valami amit mondott. ~ Talán tényleg el kéne menni... ~ gondolkodtam, ám hirtelen az árnyló megindult felénk. Dühösen kapáltam a lábammal és felkészültem a harcra, de ekkor az árny megállt és felnyerített. Élesen, földöntúlian hatott a hangja.
