Mystic Isles ~ Misztik Szigetek

   Ezek a szigetek adnak otthont a történetnek. A szigetcsoport messze fekszik a civilizációtól, közel s távol nincs semmi más, csak a vad táj szépsége és árnyoldalai, a sziklás tengerpartok és a homokos lagúnák, a vadregényes erdők és szépséges mezők. A parton sós és tiszta levegőt érezhetünk, a szigetek belsejében üde friss minden.
   A szigetcsoport egy nagy és két kisebb, egymáshoz közel fekvő szigetből áll. A régi időkben héba-hóba feltűnt itt néha egy-egy hajó emberekkel, de hosszú ideig nem maradt senki, csupán időszakosan.
   Az ideig-óráig itt letelepedettek főként kereskedők voltak, akik megélhetésüket látták a szigeten, ám mind csalódtak végül. A szigeteket nehéz megközelíteni a sekély part és a zátonyok miatt és túl messze esett a kereskedelmi útvonalaktól, így nem volt gazdaságos itt élni. Ma már senkinek sem jut eszébe, hogy ide utazzék. Az öregektől hallott sok történet mind elrettent: a nehéz megközelíthetőség, a veszélyes, láthatatlan sziklák miatt sokan vesztek oda hajóikkal, a gyakorta dúló viharok megtizedelték a házakat, a szigetet elhagyni sem volt egyszerű feladat. Rebesgetni kezdték, hogy a sziget nem lát szívesen idegent, akit tud, megöl, s ez igaz-e, vagy csak túlzás, nem derült ki.
   Egy maradt biztos mostanáig is: ember ma már nem él itt. A szigeteket birtokukba vették az egykor behozott lovak leszármazottai, de más állat is megél, mint például tigrisek, hiénák, szarvasok, őzek és még megannyi furcsa, vagy épp megszokott élőlény.

Mefisto legendája ~ A sötétbe veszett ló

   Messzire tekintünk vissza. Még néhány ember élt ekkor itt, a legnagyobb szigeten főként. Mefisto egy fríz mén volt, akit messziről hoztak hajón. Gyönyörű volt, hosszú sörénnyel és farokkal, izmos nyakkal. Viszont alig lehetett bánni vele: erős és akaratos, független, vad természete volt.
   Akkortájt fél évente rendeztek lóárverést, s erre hozták Mefisto-t is. A küllem megnyerte az embereket és jó áron kelt el a csődör, egy jómódú család vette meg tenyészkancáihoz. Nem töltött itt Mefisto hosszú időt, talán csak egy hónapot. A lakosok sorra hagyták el a szigetet: túl sok volt a hajtótörés, a szélsőséges időjárás és már nem tudtak megélni.
   Mefisto gazdái szerettek itt, az utolsó pillanatig maradtak. Feltett szándékuk volt a szép mén betörése, ám az ellenállt. Vad volt, nagyon vad, nem tűrte meg, hogy parancsoljanak neki, még azt sem engedte a végén, hogy hozzáérjenek. Pedig nem bántak vele rosszul, egyszerűen csak vannak ilyen lovak...
   Egyszer aztán odáiig fajult a helyzet, hogy a család kislányát megsebesítette, aki pár napon belül meghalt. A család nem tudott tovább itt maradni, összepakolták holmijukat és hajóra szálltak. Egyik lovukat sem vitték magukkal, mindet szabadon engedték a vadregényes szigeten.
   Mefisto boldog volt, végre arra mehetett amerre  akart, nem akart neki parancsolni senki. Egy darabig a többi lóval tartott, de aztán vitába keveredett velük: a többiek zsarnoknak nevezték és kérték, változtasson, vagy éljen egyedül. Mefisto nagyon dühös lett és az egyik lovat megsebezte és megölte.
   Egymagában élt ettől kezdve, a többi ló mind kerülte, mert ha összefutottak, mindig verekedés lett a vége. Féltek tőle, rettegtek. Mefisto pedig egyre vadabb lett, hiszen egyedül járta a szigetet, nem volt semmi öröme, csak gyűlölet és vadság.
   Egyszer aztán úgy döntött átmegy az egyik kisebb szigetre. Nem volt nehéz átjutni a sekély vízen hamar átúszott. Itt is találkozott lovakkal, de azokkal nem verekedett meg, maga köré gyűjtötte őket (persze csak akit lehetett, a többiek elkerülték). Volt ennek a szigetnek a szélén egy sziklákkal szabdalt, magas fával benőtt erdő. Sötét, ködös, hideg és barátságtalan hely volt, de Mefisto szerette, nagyon szívesen járt erre. A kis ménese ekkor úgy 5-6 tagú lehetett, erős lovakból állt. Tisztelték Mefistot, de féltek is tőle, s ez egy év után (mikor már úgy 9-en voltak) tettre sarkallta őket: nem akarták többé vezérménüknek tudni, de tisztában voltak vele, elkergetni nem fogják tudni.
   Tervet szőttek egymás között, készülődtek, taktikáztak és vártak a megfelelő pillanatra. A céljuk egy volt: megölni Mefistot. Aztán elérkezett a lehetőség: a fekete csődör a kedvenc helyére, a ködös, sötét erdőbe ment. A társai követték, körbevették és megtámadták. 9-en voltak 1 ellen, borítékolható volt a győzelmük. Ám mégis nehezen boldogultak: Mefisto vad dühvel támadt a társaira, kitört közülük és menekülni kezdett, a többi ló utána.
   Aztán végül a csődör eltévedt és leszállt a köd, nem tudta merre menjen, de még mindig üldözték. Így vágtatott bele a szakadékba, mely a sötét erdő északi részén húzódott...
   Az a furcsa, hogy senki sem biztos benne, hogy meghalt. Mondják, él még, mondják csak a szelleme van itt. De valami történt, a sziget elvesztette idilli hangulatát, árnyakat látni, melyek aztán eltűnnek, a cselszövő lovak közül sokan meghaltak, néha beszámol valaki, hogy látta Mefisto-t, csakhogy egészen máshogy néz ki, mint régen: szemei világítanak, tekintete dühös, a ködből lép elő és ott is tűnik el. Akivel találkozik arra hatást gyakorol, furcsa lesz az a ló egy ideig vagy akár meg is hal... Tényleg igaz ez mind?

Napjainkban ~ Mi a helyzet most

   Mefisto legendája már a múltba veszik, mégis félnek, talán igaz minden belőle. A szigeteken vadlovak élnek (ők a karakterek, velük játszunk). Két ménes van, a főszigeten él az egyik, a másik azon a szigeten, ahol Mefisto eltűnt (Árnyas-sziget). Ez a két sziget nagyon közel esik egymáshoz, könnyen át lehet kelni, de a két ménes nem igazán bízik egymásban.
   A főszigetbeliek tartanak az Árnyas szigetbeliektől, mert az ő felmenőik Mefisto társai, majd cselszövői voltak, nem bíznak bennük. Az Árnyas szigeten élők haragszanak a főszigeten élőkre, mert úgy gondolják, miattuk jött át az árnyas szigetre Mefisto.
   A játék során enyhülhet ez a bizalmatlanság, de mindig vannak agresszívabb lovak, akik akár a harcig képesek elmenni, csak mert nem látnak túl a saját nézőpontjukon.
   A harmadik sziget elég pici, ez a Lagúnás-sziget. Itt bárki szabadon járhat, bár szülhet konfliktust az ellenkező ménesbeliek találkozása. Vigyázni kell viszont, mert sok a hiéna itt, akik egyedül veszélytelenek, de csapatban jelenthetnek kockázatot.

Jelenlegi vezérek:

Főszigeten: Neesah
Árnyas-szigetenen: Miracle

Az elmúlt egy hónap eseményei:

   Az elmúlt időszak sok rejtélyt tartogatott és sok dologra derült fény, melyek eddig titokba vesztek. A Főszigeten minden a legnagyobb rendben ment, mígnem Szikra és Delta össze nem találkozott egy titokzatos árnylóval. Szerencsére a furcsa lény nem bántatta őket, így beszámolhattak Neesah-nak a dologról, aki ezt követően Tropic-al elment kis időre, s addig Deltára bízta a ménest. Tropic és Neesah a régi legendákról beszélt, a vezérmén, mint utóbb kiderült többet tud a szigetek titkáról, mint amit elmondott. Arra is rájött, hogy Mefiso forral valamit. Ezeket mondta Tropic-nak:

   "Mikor még Mefisto ezen a szigeten élt, csak nagyon kevés ideig volt tagja a ménesnek, egy nagy harc közepette elváltak útjaik. De még sokáig a szigeten élt és megkeserítette az életét a ménesnek. Bántotta a lovakat - a kancákat, csikókat nem kímélve. Az elhagyott temető volt úgymond a törzshelye. Tudod, azt kevesen tudják, hogy nem jószántából ment át később az Árnyas-szigetre, hanem azért, mert a ménes nem hagyott neki választást. Az Árnyas-szigeten azért hozott létre saját ménest, mert vissza akart vágni, bosszút állni a Fősziget ménesén: a felmenőinken. Csak arra nem számított, hogy ott is ellene fordulnak. Álmában sem gondolta volna. Úgy halt meg - mert bármit rebesgetnek biztos, hogy meghalt, hisz te is tudod - hogy iszonyatosan dühös volt: elárulták, megtámadták, megszégyenítették. Ez az oka annak, hogy bizonyos helyeken látni vélik - vagy szellemé vált, vagy valami még rosszabbá, de itt van köztünk és még mindig bosszút akar állni. És vannak mások is: árnylovak, félelmetes kisebb testű fekete árnyak, melyek valahogy kapcsolatban állnak Mefisto-val és úgy látom, az ő oldalán állnak. Persze nem biztos, hogy önszántukból... - megálltam egy pillantra aztán folytattam - és közeledik Mefisto halálának az évfordulója, szerintem valamit forral ellenünk... és talán a másik ménes ellen is."

   Mialatt a Sziklás völgyben a vezérmén visszatérését várták a lovak, ismét egy árny jelent meg. Most már nem csak nézte őket, beszélt is! Üzenetet hozott nekik és azt állította, hogy maga Mefisto küldte az üzenetet. Ez volt az üzenet:

   "Mindenre emlékszem, nem felejtettem el semmit, ti sem vagytok különbek, jobbak, talán csak hibásabbak is, mint a másikak. De már nemsokára mindenki megkapja amit érdemel. Hazugságban éltek és a vezéretek ezt tudja, hiába akar tenni ellenem, nem fog tudni, ha megpróbálja, akkor meghal"

   Egyértelmű tehát, hogy valami közeledik és ez ellen össze kell fogni, meg kell akadályozni. Neesah azt tervezi, hogy átmegy az Árnyas-szigetre és megpróbál szövetkezni a másik ménessel. Persze kérdéses, hogy azok mit szólnak ehhez...

   Ezalatt az Árnyas-szigeten különös szövetségek, árulások vették kezdetüket. Amíg Miracle minden pillnatban tiltja a ménesének, hogy Mefisto erdejébe menjenek, benn az erdőben Mefisto mindent figyeltet az árnyaival. És szövetségek is köttettek: Krenolos - Mefisto fia felkereste apját és hűséget ígért neki, mellé állt. Beépült a ménesbe, de titkon Mefisto-nak kémkedett.
   Közben Frosty véletlenül valahogy bement az erdőbe és eltévedt, hála Fátyolnak, egy különös szellemló lénynek, végül kijutott épségben, pedig az árnyak már üldözőbe vették. Fátyol Fauna régen meghalt anyja, a kis Fauna mindent megtenne, hogy lássa, így mikor Frosty elmesélte neki, hogy találkozott vele, Krenolos-al és Cavallo-val már útnak is indult a sötét erdőbe.
   Sajnos minden rosszul sült el: Krenolos ellenük fordult, Cavallo-t árnyak vették üldözőbe, Mefisto pedig elkapta Faunát. A kis kancát kishíján halálra sebezte Krenolos és Mefisto, de nagy cserencsénkre életben maradt. Cavallo is megúszta a dolgot, mert Fátyol felbukkant és segített rajta. Végül épségben értek ki az erdőből, de Fauna elvesztette az emlékezetét, nem tudja, hogy mi történt vele, és azt sem, hogy Krenolos áruló...