|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.23. 13:34 - |
Körülbelül a sziget közepén van a Keleti Erdő közelében. Üde völgy egy sziklafal közelében, ahol barlangok is vannak meg egy kis ér hűs vízzel. A ménesnek ez a törzshelye, itt a legnagyobb a biztonság. |
[220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Delta:
-Mindenki ide hozzám!-kiáltottam majd egy nagy tömegbe csportosultunk.Kiléptem az általam gondolt vezér elé.
-Nem tudom mit akartok.És hogy kik vagy mik vagytok.De annyit tudok hogy nem rémisztetek meg.Harcolni fogunk.-modtam és alig kaptam levegőt ahogy ott álltam a sok..lény előtt . |
Hatodik csapat árny:
 Engedelmesen követik Krenolost a völgybe és felsorakoznak, ahogy vezérük kéri. |
Csillagfény:
 ~ Hagyjuk. ~ Zártam le, majd lopva, vágtatva indultam el, kihasználva a zavart.
[ Folyt. Köv. Lankás hegyoldal. ] |
Delta:
 Éles sikító nyerítésre ébredtem föl. Mivel csak szunyókáltam, hamar éber lettem és kiügettem a barlangból, hogy körbenézzek. A nagy sötétbe valamiféle mozgást véltem látnt. ~ Mi ez? Egy sötét, mozgó valami a sötétben. Semmit se látok. ~ csóváltam a fejem, de aztán hirtelen mindent megértettem: egy csapat félelmetes árny vágtatott felénk. Nem voltak lovak, már nem: valami mások voltak és én ebben a pillanatban nagyon megrémültem. ~ Mit csináljak? Meneküljünk? Ugyan hová! Harcoljunk? De van esélyünk?
- ÉBREDJEN MINDENKI BAJ VAN!!!!!!!!!!!!!!!! - nyerítettem élesen a hátam mögé. A torkomba dobogott a szívem, felkészültem a legrosszabbra. |
Csillagfény:
Megérkeztem a völgybe. Gyors vágtával egy kis barlang felé. Adtam az ijedt lovat. Bent egy kis hely volt. Itt aludtam az este is. ~ Krenolos! Hallasz? Ha igen a barlangokba menjetek! Ott alszik a ménes. Deltát is megtalálod. ~ Küldtem az üzenet testvéremnek. ~ A bosszú elkezdődött. Én mit csináljak? Adjam a gyámoltalan lovat? Apánk mit mondott? ~ |
Krenolos
Az árnyak velem tartottak.Kiléptünk a fák közül,úgy,hogy mindenki lásson minket,majd föláltunk,egymástól kb 2m-re lévő sorba.Én álltam középen,melllettem,2-2 árny.Egy hangosat belenyerítettem a levegőbe,majd mind az ötünk egyszerre fölágaskodott.Amikor leért a patánk a földre,elindultam sebes vágtában az a völgyön,mögöttem a 4 árrnyal.Pár ló próbált megrúgni,de a patájuk csak a semmit érte.Mosolyogva megálltam a völgy szélén,még eggyet nyerítettem,majd beügettünk a fák közé. |
Nedini:
 Sosem voltam egy mély alvó, minden apró neszre könnyedén felélnkültem. Most is így volt ez, tompa patadobogás ütötte meg a fülem. ~ Mi az...? ~ néztem körül álmosat. ~ Csillagfény? ~ néztem körül csodálkozva.~ Vajon hová megy, nem értem, hiszen itt sokkal biztonságosabb, mint a sötét sziget félelmetes erdeiben... ~ a kíváncsiság eluralkodott rajtam és kiverte az álmot a szememből. Hevesen vert a szívem, izgatottan indultam társam után a sötétbe lopakva, mintha rossz tettre készülnék.
[folyt. köv. Elhagyott temető] |
Csillagfény:
Aludtam egyet. Mikor felébredtem már elég sötét volt és a táborban nem volt senki, aki mozgolódik, legel, vagy beszélget, de most nem volt senki. Mindenki aludt. Csak halk ciripelés hallatszott. Sietős, de halk ügetésben hagytam el a tábort, remélve, hogy nem vesz észre senki. De ki látna meg? Mindenki alszik, ha meg még is észrevesznek, akkor azt mondom, hogy imádom nézni a csillagokat. Vagyis mindenre volt tervem. Amint kiértem gyors vágtával futottam.
[ Folyt. Köv. Temető ] |
Csillagfény:
Bólintottam, majd egy bozótos rész felé sántikáltam. Nem éreztem ott semmilyen ló szagát, ezért kicsit pihentem, de közben is gondolkodtam, hogy majd mi lesz, mikor küldjek üzenetet. |
Delta:
-Igazad van Csillagfény, szerintem pihenjen le most mindenki, ki kell pihenni magunkat, majd holnap talán tisztábban látunk mindent. - mondtam és kissé félrevonultam. - Ja! És így van, a temető környékére ne menjen senki! - tettem még hozzá. |
Csillagfény:
- Én már nem tudok semmit! - Mondtam idegesen. Alig álltam a lábamon a fáradtságtól. - Delta, ha lehet én elmegyek pihenni, mert ez nekem már sok. - Mondtam fáradt hangon. - Meg majd megnézem a szigetet. Akkor a temetőbe nem szabad menni, ugye? |
Delta:
Meglepett Szikra elhatározása. Makacsul ragaszkodott ahhoz amit mondott, már ismertem.
- Igazad van Szikra, mindannyiunknak így kell gondolkodni. Már az elhatározás is segít. Csillagfény van megoldás, nem lesz semmi bajunk. - mondtam, és reméltem, hogy a pozitív gondolkodás segít. ~ Ki kell találni valamit legalábbis. ~ |
Szikra:
 Én is bekapcsolódtam Csillagfény és Delta beszélgetésébe:
- Én nem fogom magamat hagyni csak úgy. Ha történik valami akkor addig fogok harcolni bármi legyen is, amíg csak bírok, de nem adom magam könnyen. - mondtam makacsul. - Végtére is, biztos, hogy lehet ellenük harcolni, mindig van lehetőség. ~ Vagy ha nincs akkor eltűnök, elmenekülök. Én nem akarok itt meghalni, ha úgy hozza a szükség, akkor inkább elmenekülök és itthagyok mindenkit, de nem hagyom megöletni magam. ~ bár amit gondoltam önző volt, ám bajban nincs barátság és tisztesség. |
Csillagfény:
- Sajnálom, de én megtanultam az élettől, hogy nem szabad mindig elbízni magunkat, mert akkor nagyot koppanunk. Én csak aggódom. Sokan elkönyvelték már szerintem, hogy nincs menekvés. De csak van valami... kell valaminek lennie... |
Delta:
- Csak próbálom megérteni Csillagfény! - mondtam kissé dühösen. - Honnan vagy mindenben ilyen bgiztos? Egyszerűen nem értek én már semmit. - sóhajtottam feszülten. - Csak van valami esélyünk, nem? |
Csillagfény:
- Igazi volt! - Mondtam mérgesen Deltának. - A ló csak ló ezeknek nem számít.! Annak örülnek a legjobban, ha ménesbeli lovat kapnak el, de szerintem bárki megfelel nekik egy árnyszolgának! - Mondtam félelemtől vékony hangon. Honnan tudod, hogy nem a másik ménesből való! Honnan? Bárki, aki csak akár odamehet! - Mondtam idegesen. - Mind meg fogunk halni! Mi más történne? |
Delta:
- Mi történt? - néztem ijedten Csillagfényre. Ezt követően Csillagfény minden elmondott én pedig szótlanul bámultam rá. ~ Ezt az egészet nem is értem. Ott nem is lakank lovak... ~ gondoltam. - Öhm... Csillagfény, nem lehet hogy az egész dolog nem is volt valóságos? Ott nem él ménes mégis kit bánthattak és miiért? Ha él is ott valaki ők nincsenek benne a legendában... - mondtam idegesen. - Nem értem, nem értem, nem értem! -járkáltam idegesen és kezdtem elveszíteni a hidegvérem. |
Csillagfény:
Kicsit még hallgatóztam, miről beszélnek. ~ Igen, Mefisto már tud a tervecskétekről, elmeséltem neki aranyoskám. ~ Gondoltam gonosz mosollyal az arcomon. Felvettem a rémült arcomat és ijedten kivágtattam a bokrok közül. - Delta! Delta! - Kiabáltam reszketve, majd megláttam a fekete lovat. Kapkodtam a levegőt és csak nyögve beszéltem, mert olyan rémül voltam. - A Lagúnás sziget... az ... az otthonom. - Mondtam fojtott hangon. - Árnyak, mindenhol, m ... majd eltűntek, de egy maradt, az egy szerencsétlen lovat taposott, de nem a ménesből valót, mivel, ha itt van mindenki, akkor egyikkőjükre sem hasonlított.. és... és belerúgta a tengerbe. A világos sörényű, sötétszürke lovat elvitte a víz , majd a azt hajtogatta az ott maradt fekete, hogy " Vége, mi nyerünk. Egy vezér sem maradhat állva, mind a szolgánk lesz, ahogy az összes ménes minden tagja. " - Mondtam vékony hangon. - Ugye nem igaz? Ugye nem! ~ Ahogy ezeket ismerem, ez elég félelmetes lehet nekik, bár nekem nem. Az összessel ezt kellene csinálni. ~ |
Aphrodité:
 Bár mindent hallottam, sokáig nem szóltam semmit. Most azonban nyomasztó csöng telepedett a völgyre, így kéztetést éreztem rá, hogy beszélgetni kezdjek.
- Nem sokan. - mondtam Deltának. - Alig heten? - számolgattam. - Nekem sehogy sem tetszik ez az egész, Neesah-ék pedig nem tudom elérnek-e egyáltalán valamit... vagy csak magukra haragítják Mefisto-t... Ha igaz minden, akkor szerintem ő tud a tervünkről. Nem létezik, hogy ne tudna. - mondtam feszülten, de igazat szólva úgy voltam a dologgal, hogy ha meg kell halni, hát ennyi, úgy se tudunk ellene tenni, de amíg élünk remélünk. |
Delta:
~Na, egyedül maradtunk. Remélem minden rendben lesz. ~ gondoltam idegesen. Elég megterhelő volt ittmaradni és várni, hogy történik-e valami és hogy mi fog történni.
- Kik is maradtak itt a ménesből? - kérdeztem körbenézve. |
[220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Engedelmesen követik Krenolost a völgybe és felsorakoznak, ahogy vezérük kéri.
~ Hagyjuk. ~ Zártam le, majd lopva, vágtatva indultam el, kihasználva a zavart.
Éles sikító nyerítésre ébredtem föl. Mivel csak szunyókáltam, hamar éber lettem és kiügettem a barlangból, hogy körbenézzek. A nagy sötétbe valamiféle mozgást véltem látnt. ~ Mi ez? Egy sötét, mozgó valami a sötétben. Semmit se látok. ~ csóváltam a fejem, de aztán hirtelen mindent megértettem: egy csapat félelmetes árny vágtatott felénk. Nem voltak lovak, már nem: valami mások voltak és én ebben a pillanatban nagyon megrémültem. ~ Mit csináljak? Meneküljünk? Ugyan hová! Harcoljunk? De van esélyünk?
Sosem voltam egy mély alvó, minden apró neszre könnyedén felélnkültem. Most is így volt ez, tompa patadobogás ütötte meg a fülem. ~ Mi az...? ~ néztem körül álmosat. ~ Csillagfény? ~ néztem körül csodálkozva.~ Vajon hová megy, nem értem, hiszen itt sokkal biztonságosabb, mint a sötét sziget félelmetes erdeiben... ~ a kíváncsiság eluralkodott rajtam és kiverte az álmot a szememből. Hevesen vert a szívem, izgatottan indultam társam után a sötétbe lopakva, mintha rossz tettre készülnék.
Én is bekapcsolódtam Csillagfény és Delta beszélgetésébe:
Bár mindent hallottam, sokáig nem szóltam semmit. Most azonban nyomasztó csöng telepedett a völgyre, így kéztetést éreztem rá, hogy beszélgetni kezdjek.
