|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.24. 13:36 - |
Ez az erdőség a sziget északi felén van, ez volt Mefisto kedvenc helye, itt tűnt el és azt rebesgetik, hogy erre olykor-olykor látni vélik ma is. Sötét, nagyon hideg, ködös és baljóslatú. Mefisto mindig a ködből jelenik meg és abba is tűnik el. Veszélyes hely, aki találkozik Mefisto-val bajba kerül: a mén ráveheti akármire, vagy meg is sebesítheti. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Merengő:
 - Még mindig nem hiszem el, hogy Krenolos valóban áruló lenne. - mondtam hitetlenkedve Cavallo-nak, aki épp most mesélte mi történt. - Jó, oké, nem egy nyitott, kedves ló, de, hogy áruló lenne...! Nem. Továbbra is azt mondom, hogy csak kényszerítette Mefisto.
Félelemmel léptem be a sötét erdőbe Cavallo mögött, aki gyorsan vágtatott egyre beljebb. ~ És ha ki sem találunk? ~ aggodalmaskodtam. ~ Ennyi erővel bárki lehet áruló, még maga Cavallo is és bejöttem vele az erdőbe. ~ futott végig rajtam a hideg.
De aztán megláttam a földön fekvő Faunát (eléggé halottnak tűnt) és mellette egy... ~ Ez egy szellem! Vagy... ~ hökkentem meg, de úgy tetszett Cavallo nem fél tőle és valóban nem volt fenyegető. |
 Cavallo: Mire odaértünk Fátyol már ott volt. Kissé hátrébb megálltunk nem tudtuk mi történik. Nagyon aggódtam ahogy Merengő és Fátyol is. Ám hirtelen mindenki megkönnyebbülésére Fauna kinyitotta a szemét.-Huhhhh.-sóhajtottam fel és egy lépést tettem feléjük. |
Fátyol:
 Rémülten hallgattam az idegen lovat. ~ Fauna, szegény kicsi Fauna. Miért jött ide? Mefisto még egy áldozatot akar? ~ gondoltam.
- Köszönöm, hogy szóltál. - mondtam, aztán gyorsan az erdő közepe felé vettem az irányt.
Valóban a tiszafánál ott feküdt a lányom. Szellemalakom meg-megrebbent a rémülettől. Odaléptem mellé: nem mozdult, csak feküdt és feküdt. Fehér szőra piszkos és piros volt a szemei csukva voltak. ~ Már késő, meghalt. ~ gondoltam mélységes szomorúsággal, majd jobban szemügyre vettem. ~ Valóban, alig élt, a fene se tudja mi tartotta életben még most is, de akármi volt ez én éreztem, lassan elhagyja az ereje és meghal. ~ Drága Fauna. Így kell, hogy viszontlássalak? Miért jöttél ide drágám? - néztem rá. Ha még tudtam volna sírni, biztos, hogy sírtam volna. ~ Bár megmenthetnélek... ~ gondoltam, miközben láttam, hogy lassan már nem lélegzik. Aztán támadt egy ötletem: egyenesen mellé álltam és minden energiámat összeszedtem és arra koncentráltam, hogy maradjon életben Fauna. Nem hittem benne, hogy sikerül, de egy próbát megért... |
Cavallo: A szürke szellem szerű ló megvédett az árnytól és elzavarta azt. Azt mondta rohanjak el de nem akartam úgy otthagyni hogy meg ne köszönjem a segítségét.-Köszönöm hogy megmentettél. Te biztosan Fátyol vagy Fauna anyja. Tudnod kell hogy Fauna az erdő közepén fekszik a tiszafánál. Már nem sokáig bírja. Mefisto és a fia csúnyán átverték, kifaggatták, és súlyosan megsebesítették. Most épp segítségért indultam.-mondtam el röviden a történteket. És már száguldottam is tovább.-Mégegyszer köszönöm hogy megmentettél!-nyerítettem oda mégegyszer, és elvágtattam a ménes irányába.[Folyt. köv.:Hideg völgy] |
Egy árny:
 Dühös, mert Fátyol megjelent és el akarta zavarni. Próbál tenni a dolog ellen, de egy árnynak bizony nincs akkora energiája, mint Fátyolnak, aki bár jó mégis csak egy dühös szellem, nagyon erős. Így hiába ellenkezik, nem tud, s Fátyol elküldi.
[Köddé válik] |
Fátyol:
Már egy ideje hallottam, hogy történik valami az erdő közepén, de nem mentem oda, az erdő szélénél sétáltam. De aztán egy menekülő lóra lettem figyelmes: ~ Mi a... Áhá már értem, üldözik ~ jöttem rá és egy szempillantás múlva már egy árny állta el szegény ló útját. Éreztem a kényszert: segítenem kell rajta, így feléjük indultam.
[Megjelenik a két ló közelében]
Egy pillanatra mindketten rám néztek, aztán az árny dühösen fújtatott felém.
- Hord el magad! Nem engedem, hogy bántsd! - léptem oda az árnyhoz és határozottan belenéztem a szemeibe, melyek visszataszítóak voltak. Az árny hátrált egy lépést én pedig rögtön előrébb léptem egyet. - Tünés! - Kaptam felé, s az árny egszeríben köddé vált. Az én energiám erősebb volt, így el tudtam küldeni.
- Na mire vársz? Menj innét! - fordultam oda a ménhez. ~ Még utóbb többen is idejönnek.~ |
Cavallo: Már láttam az erdő szélét, ám hirtelen egy piros szemű fekete ló állta az utamat.~Egy árny!~futott át az agyamon a gondolat. Harcra készen vártam a támadást de az árny csak állt és dühösen a szemembe nézett. Megpróbáltam egy ugrással mögéje kerülni de gyorsabb volt mint hittem. Nem tudtam mi tévő legyek, de valamit ki kellett találnom. Muszáj volt. Hirtelen egy fehér lószerű alakot pillantottam meg. |
Egy árny:
Egy mondat visszhangzik a fejében: ,,Kapd el a mént és öld meg!,, és az árny teljesíteni akarja. De elvesztette a mén nyomás, s most nagy erővel kutat utána. Rátalált! Kifelé vágtat. ~ Gyorsan! Még el kell kapni, mielőtt kiér ~ gondolja s megszaporázza a vágtáját, már szinte repül a föld felett. Sikerült! Elállta a ló útját és most fenyegetően néz farkasszemet vele, készül a támadásra... |
Fauna:
 Már tudtam, hogy csak pár percem van hátra, hiszen Mefisto és Krenolos végezni fognak velem. ~ Bár elmenekülhetnék. Bár segíteni valaki! Meg akarnak ölni! ~ járt az agyam, de hiába innét nem volt visszaút. Krenolos lépett oda hozzám Mefisto utasítására. Belenéztem a szemébe, de az hideg és kegyetlen volt.~ Tényleg meg akar ölni! ~ jött a felismerés aztán innentől kezdve minden nagyon gyorsan történt:
Krenolos teljes erejéből belémrúgott, többször is. Először a szügemnél éreztem fájdalmat, majd az oldalamon is. Éreztem, hogy menten összeesem, de ekkor elkapta a nyakam és beleharapott. El sem akart engedni egy percig, s én felnyerítettem fájdalmamban, de alig jöt ki hang a torkomon. Majd nem bírtam tovább, a földre zuhantam, s egy csapásra minden olyan zavaros lett. Nem bírtam nyitva tartani a szemem, hiába erőlködtem, alig kaptam levegőt... ~ Most már biztos, hogy meghalok; nem kellett volna idejönni; haragudna rám anya; vajon belőlem is szellem lesz; vagy elalszom örökre? ~ zavarosan gondolkodtam, aztán még éreztem egy erős ütést a fejemen, de aztán innetől kezdve minden álomszerűvé vált. |
Mefisto:
 Meglepett, hogy Krenolos milyen gyorsan megtette! Csak egy pillanat volt az egész: teljes erejéből többször megrúgta a kis lovat és erősen beleharapott. A kanca egy szót sem szólt, csak élesen, erőtlenül felnyerített, aztán ernyedten a pöldre zuhant. Hófehér szőrét pirosan szennyezte a vér. Közelebb mentem hozzá, lassan próbált lélegezni, miközben egész testében remegett. Hogy biztosra menjek, a feje felé céloztam a hátsó lábammal. Fauna az ütésre nem reagált, de éles fülemmel hallottam, ahogy egyre lassul a légzése.
- Jó munkát végeztél fiam! Rendben van, most már látom, hogy valóban a fiam vagy! - dicsértem meg. - Menjünk, ez a ló már nem kel föl, még pár perc és vége lesz. Gyere a Pokol szakadékhoz megyünk, aztán később visszatérsz a méneshez. - néztem rá büszként.
[Folyt.köv.: Pokol szakadék] |
Cavallo: Csak futottam és futottam. Úgy éreztem hogy körbe körbe megyek. A két titokzatos ló még mindig követett, így hirtelen irányt változtattam, hogy lerázzam őket. Ez sikerült is, ám hirtelen fájdalmas nyerítést hallottam nem is olyan messziről. A hang irányába indultam és egy sszürke lovat pillantottam meg a földön fekve.~Fauna!!!~ kétcségbe esetten toporogtam de csendben kellett maradnom. Két fekete ló is állt mellette az egyiknek sárga szeme volt a másikban pedig Krenolost véltem felfedezni. Hirtelen a két ló vágtatni kezdett a földön hagyva Faunát. Mikor már biztonságosnak éreztem előmerészkedni a sebesült Faunához ügettem.~Még lélegzik.~nyugtattam meg magam.-Fauna? Én vagyok az Cavallo. Megismersz? Szörnyű dolgokat művelhettek veled, de ne félj most már itt vagyok melletted.-mondtam neki megnyugtatóan, de még mindig reszketett.-Feküdj nyugottan! Elmegyek segítségért!-mondtam és vágtattam mint a szél. A szívem súgta az utat és a tudat hogy Faunát megmentsem. |
Krenolos
-Értem.-montam,amikor apám az árnylovakról beszélt.Azt kérte utánna,hogy súlyosan sebesítsem meg Faunát.Mivel apám mellett akartam maradni életem bégéig,ezért megtettem amit kért.Tiszta erőből szügyön rúgtam Faunát,majd kétszer oldalba,és végül még meg is haraptam. |
Mefisto:
Krenolos nem akart semmit sem kérdezni, így mindketten végeztünk a vallatással.
- Ne aggódj, fiam, a szürkét elintézzük mi, azt a mént pedig majd az árnyak. Alábecsülöd őket, pedig ők is képesek rá. Már csak az a kérdés, hogy te képes vagy-e rá... - néztem végig Krenolos-on. ~ Gonosz, ez kétség kívül így van, ám ölni... nos ahhoz hatalmas gonoszság és egyben bátorság is kell. És sajnálatot éreztem az előbb. Ezt nem szabad, ez gyengévé teszi... De dobjuk be a mélyvízbe... ~ döntöttem el.
- Rajta hát, sebezd meg, súlyosan, sebezd halálra, hadd lássam, képes vagy-e rá, megbízhatlak-e legközelebb, hogy egyedül intézd el az efféle dolgokat? - bíztattam. - Én egy pillanat alatt végezhetnék vele, de neked adom, próbáld meg, hadd látom sikerül-e. És ha nem megy, majd segítek. - nyomás alatt tartottam, igaz, de kíváncsi voltam. |
Krenolos
Néztem ahogy apám Faunát faggatja.Jó érzés volt.De az mégjobb érzés volt,amikor apám megköszönte amit tettem.Megkérdezt,kérdezni-e akarok valamit Faunától,mielőtt megölnénk.-Semmit.-mondtam végül.-De apám,mi lesz a ménnel?Ugye ő majd nem tud beárulni?-kérdeztem hallkan.Csinos volt ez a szürke kis kanca.Egy nagyon kicsit sajnáltam,hogy megöljük,de aztán ez elmúlt.
|
Mefisto:
- Jól van, okos kis kanca vagy! Ennyit akartam tudni. - méregettem Faunát elégedetten. - Na akkor, Krenolos, én már befejeztem, többé nincs szükségem a kancára. Ha te is akarsz valamit kérdeznő tőle, akkor tedd meg, aztán végezzünk vele, nem mehet el, mert eljárna a szája. Igaz Fauna? - néztem rá a kancára, aki hirtelen remegni kezdett. Ez nagyon tetszett, erővel töltött el. |
Fauna:
Hevesen gondolkodni kezdtem. Egy rémültebb voltam, megijesztett amiket mesélt Mefisto. ~ Mit tegyek, nem akarok válaszolni a kérdéseire, de muszáj, még ha megpróbálok ellent mondani akkor is addig bántanak ameddig el nem mondom,vagy talán ha egyáltalán nem beszélek, akkor megölnek. De... ha már mindent elmondtam, akkor mit tesznek velem? Nem fognak elengedni, azt nem... Akkor? Megölnek....?! ~ Úgy láttam, bármit teszek, ezt nem úszom meg, így beszélni kezdtem, mert amúgy sem tudtam nagyon ellenállni...
- Én ezt ne... nem igazán tudom. Nem na...nagyon fogad a bi... bizalmába senkit, de ha valakiben bí...bízik akkor ad a véleményére. Nehéz manipulálni, nagyon ra...ravasz és okos. De fontosnak tartja a mé...ménesét és védi őket, nem is enged senkit errefelé. E...ennyit tudok!!! Ké...kérlek legalább Cavallo-t ne bántsátok! Könyörgöm- néztem a két gonosz lóra kétségbeesve. |
Mefisto:
A hallottakon elnevettem magam.
- Fátyollal akartál találkozni? Nagyobb volt mindenképp a valószínűsége annak, hogy velem futsz össze, mint Fátyollal. Még Krenolos nélkül is találkoztunk volna. De azért köszönöm fiam. - néztem sebtében Krenolos-ra.
- Ha Fátyol érdekel, akkor elmondom mi történt vele. - azzal mesélni kezdtem, szemeim a múltba révedtek. - A pokol szakadéknál voltam és meghallottam az árnyaimtól, hogy két ló a közelben van, hát odamentem. Már csak azt láttam, hogy te, Fauna elvágtatsz, Fátyol viszont a másik irányba futott. El akart csalni tőled, így követtem, az árnyaim pedig segítettek. Az erdő közepén valahol ere fogtuk meg... A továbbiakat talán inkább nem mesélem el. - mondtam mézesmázosan. - Nos még lenne egy kérdésem: Mi a gyengéje Miracle-nek, hogyan lehet túljárni az eszén, felelj! - és vártam, hogy beszélni kezdjen. |
Fauna:
Nem akartam felelni a kérdésére, de ekkor Mefisto arra utasította Krenolos-t, hogy harapjon belém. Ő megtette. Élesen felnyerítettem, úgy belém kapott. Nem mertem ellenkezni.
- A... azért jöttem, mert ha... hallottam, hogy itt van F... Fátyol, az anyám. - mondtam el végül. - Tudni akartam, ho... hogy mi történt vele és té... tényleg igaz-e. Találkozni akartam ve...vele. - elmondtam mindent nekik.Most már nagyon féltem, nem tudtam mi lesz a vége ennek az egésznek, de túl sók jót nem sejtettem. ~ Bárcsak Krenolos nem jött volna velünk. Kár volt megbízni benne. ~ gondoltam. |
Krenolos
Gondolkodás nélkül megtettem,amit apám kért.Beleharaptam a kancába.Az élesen fölnyihogott.Láttam,hogy faggatja ki apám Faunát.Tanultam valami hasznosat. |
Mefisto:
Figyelmesen hallgattam Faunát. Minden kérdésemre felelt én pedig nem szóltam közbe. De mikor az utolsó kérést tettem fel, megtagadta a választ.
- Dehogy is nem válaszolsz! - mosolyogtam nyugodtan, lassan. - Krenolos harapj bele a nyakába! Ne csak állj, gyerünk, különben nem szólal meg! - mondtam neki feszülten. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Még mindig nem hiszem el, hogy Krenolos valóban áruló lenne. - mondtam hitetlenkedve Cavallo-nak, aki épp most mesélte mi történt. - Jó, oké, nem egy nyitott, kedves ló, de, hogy áruló lenne...! Nem. Továbbra is azt mondom, hogy csak kényszerítette Mefisto.
Cavallo: Mire odaértünk Fátyol már ott volt. Kissé hátrébb megálltunk nem tudtuk mi történik. Nagyon aggódtam ahogy Merengő és Fátyol is. Ám hirtelen mindenki megkönnyebbülésére Fauna kinyitotta a szemét.-Huhhhh.-sóhajtottam fel és egy lépést tettem feléjük.
Rémülten hallgattam az idegen lovat. ~ Fauna, szegény kicsi Fauna. Miért jött ide? Mefisto még egy áldozatot akar? ~ gondoltam.
Dühös, mert Fátyol megjelent és el akarta zavarni. Próbál tenni a dolog ellen, de egy árnynak bizony nincs akkora energiája, mint Fátyolnak, aki bár jó mégis csak egy dühös szellem, nagyon erős. Így hiába ellenkezik, nem tud, s Fátyol elküldi.
Már tudtam, hogy csak pár percem van hátra, hiszen Mefisto és Krenolos végezni fognak velem. ~ Bár elmenekülhetnék. Bár segíteni valaki! Meg akarnak ölni! ~ járt az agyam, de hiába innét nem volt visszaút. Krenolos lépett oda hozzám Mefisto utasítására. Belenéztem a szemébe, de az hideg és kegyetlen volt.~ Tényleg meg akar ölni! ~ jött a felismerés aztán innentől kezdve minden nagyon gyorsan történt:
Meglepett, hogy Krenolos milyen gyorsan megtette! Csak egy pillanat volt az egész: teljes erejéből többször megrúgta a kis lovat és erősen beleharapott. A kanca egy szót sem szólt, csak élesen, erőtlenül felnyerített, aztán ernyedten a pöldre zuhant. Hófehér szőrét pirosan szennyezte a vér. Közelebb mentem hozzá, lassan próbált lélegezni, miközben egész testében remegett. Hogy biztosra menjek, a feje felé céloztam a hátsó lábammal. Fauna az ütésre nem reagált, de éles fülemmel hallottam, ahogy egyre lassul a légzése.
