|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.25. 15:22 - |
Van ezen a kis szigeten sok különös hely, s mégis talán ez a legfurcsább. Nincs gonoszság, nincs sötétség, köd és hideg. Napsütötte, telis-teli virággal és fűvel és valamiféle különös módon békesség járja át az egész rétet. Aki ide téved jól érzi magát, elfelejti dühét, jókedvű és vidám lesz. |
[113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Fantom:
Gyors vágtatással érkeztem meg. Megálltam és körülpillantottam. Láttam két lovat. Közelebb mentem. - Sziasztok! - Nyerítettem oda nekik, mivel felismertem Faunát és Cavallot. Mefistoékat nem is vettem észre. |
Fauna:
 Sok séta után végre elértük a rétet. Cavallo el volt ragadtatva a látványtól. Csöndesen nevettem rajta, miközben én is utána indultam. Az édes virágillat, a sok szín és a körülöttünk repkedő megannyi pillangó engem is elvarázsolt. Régen jártam erre, pedig a legszebb hely volt.
- Ugye milyen szép? - néztem rá, miközben én is legelni kezdtem. Nyugodt, boldog és könnyed lettem. - Teljesen jól érzem magam! - |
 Cavallo: Kiléptünk a fák közül és gyönyörű látvány tárult a szemünk elé.Hatalmas, illatos, virágzó rét. A rét másik felét nem is láttam.Különös érzésem támat miközben beleügetem a virágtengerbe. Melegség árasztotta el pöttyös testemet. ~Varázslatos!~gondoltam.-Ez gyönyörű!-mondtam Faunának boldogan.Beljebb ügettem és mintha a virágok életre keltek volna lepkék röppentek fel körülöttem.-Mesés!-nyerítettem és hívtam hogy kövessen. Kicsit arrébb megálltam és legeltem pár falatot. A fű édes volt és boldog voltam a szüleim halála után először. |
Mefisto:
 Csak a rét széléhez mentünk, hsz' beljebb nem is mehettünk volna. Olyan tiszta és nyugodt hely volt, ahol mi valahogy nem férhettünk meg. Így sem volt kellemes itt lenni. Különös, földöntúli rét volt ez, ahol valahogy minden más lett. A mellém lépő Krenolos-ra néztem, aztán magamra. Itt, ezen a réten ismét úgy festettünk, mint életünkbe: Krenolos arcvonásai szelídebbek lettek, barna szemekkel figyelt előre, mint mior még élt. Önmagamon is észrevettem a változást.
- Látod? Itt valahogy mindegyikőnk olyan lesz, mint élő korában. Furcsa hely és még én magam sem tudom, miért van ez így. Jártál már itt ezelőtt? - kérdeztem. |
 Orfano: Gyönyörű helyre érkeztem és hamar átváltottam lépésre. A nap csak úgy csillogott a testemen. Csodálatos érzésem volt ahogy ott lépkedtem a színes virágok között. Boldog voltam és nem is gondoltam semmi rosszra. Belevágtáztam a virágerdőbe és mintha csak a virágok életre keltek volna úgy röppentek fel a pillangók szivárványfelhőt alkotva. Még sosem láttam ehhez hasonlót. ~Meseszép ez a rét.~gondoltam és melegség áraztott el. De mintha a lábaim önálló életre keltek volna. elindultam egy ösvényen amiről még csak nem is sejtettem hová vezet.[Folyt.köv.: Komorhegy] |
Merengő:
 Hát szóval, valljuk be: a tervem nem volt valami nagy durranás. Az jutott eszembe, hogy ez a hely egyrészt különösen nyugodt, így talán eszembe jut valami, hogy segíthetnék Faunán. Másik: a hangulata a helynek, földöntúli volt, arra gondoltam, itt talán sikerülhet az, ami lehetetlen.
Lassan sétáltam a gyönyörű fűben a virágok közt Mivel esteledett, azok becsukták szirmaikat, de így csodáltaosak voltak. Olyan nyugodt lettem egy csapásra. ~ Igen, érzem már, ahogy megváltozik a hangulatom. ~ gondoltam és legelészni kezdtem. A fű édes volt, nagyon finom. ~ Bárcsak segíthetnék Faunán. Kell lennie valaminek... ~ és ekkor megláttam egy kis kék szirmű virágocskát. Szemügyre vettem: ~ ilyet már kóstoltam... valamiféle gyógynövény, de mi is... áhj nem tudom, de emlékszem, hogy mikor beteg voltam és gyenge, jobban lettem tőle... ~ Többet nem gondolkodtam, letéptem a virágot és visszaindultam az erdőbe.
[Folyt.köv.: Mefisto erdeje] |
Fantom:
- Viszlát! - Szólaltam meg, majd elindultam. ~ Szegény lovak, legalább éltek volna tovább élő lóként. ~
[ Folyt. Köv. Valahol ]
|
Három árny:
 - Ezt csak itt és csak élő ló mondhatja el nekünk. Ezután nem leszünk többé. - mondta az egyik árny, majd Fantom elismételte a szavakat. Amikor végzett a három rémes árny helyett három ló állt a réten: egy gesztenyepej zömök kis kanca, egy magas sötétpej, arabos mén és egy májsárga kanca. Hálásan néztek Fantomra.
- Köszönjük! - mondták aztán a napfényes réten egyre halványodni kezdett a körvonaluk, míg végül teljesen el nem tűntek. A réten egyedül Fantom volt már csak.
[A három árny örökké eltűnt] |
Fantom:
- Mi lesz majd veletek? Újra lovak lesztek? - Kérdeztem, majd lehunytam én is a szemem, de előbb megköszöntem, hogy kiderítették, majd megszólaltam és elkezdtem mondani. -,,Kik Mefisto hatása alatt voltak itt hárman, most megszabadulnak tőle, s a békesség rétjén mennek el örökké. Békében, nyugalomban egy jobb helyre.,, - Ismételtem én is, majd vártam, mi dog történni. |
Három árny:
Meglátják Fantomot és odalépnek hozzá. Most nem olyan félelmetesek, mint amilyenek eddig voltak.
- Utánajártunk. - szólal meg az egyik. - Rokonod Mefisto, jól tudtad. Az anyád a lánya, a te nagyapád - Aztán más hangon folytatják, folytottabban: - Teljesítettük az alku ránk eső részét, hát teljesítsd te is! Ez az egyetlen hely, ahol az árnyak nincsenek Mefisto hatása alatt. Itt végre mi is eltűnhetünk és többé nem jelenünk már meg (szellem képében sem). Segítsd eltűnnünk! Hunyd le a szemed és ismételd utánunk: ,,Kik Mefisto hatása alatt voltak itt hárman, most megszabadulnak tőle, s a békesség rétjén mennek el örökké. Békében, nyugalomban egy jobb helyre.,, - Várták, hogy Fantom megismételje a szavkat és ezzel együtt ők hárman elmehessenek, eltűnhessenek. ~ Többé már nem leszünk. ~ gondolták, de a sok év után ez már nem volt baj nekik, erre vártak mióta. |
Fantom:
Megérkeztem. Csak némán álltam és vártam az árnyakat. ~ Vajon miben kell segíteni? ~ Gondolkodtam el, majd téptem pár fűcsomót és jóízűen elrágcsáltam, majd vártam tovább. |
Három árny:
Ők nagyon hamar megérkeztek, de a réten már csigalassúsággal lépdeltek. Közben utánajártak Fantom kérdésének és válasszal várták őt. Megálltak a rét szélén és egymásra néztek: fekete szőrük itt barnás színt öltött, szemük fénye feketés lett. ~ Itt a vége, már többé nem mennek innét el ~ gondolták és kissé feszülten néztek előre a sok virág között: nem csak a hosszú-hosszú kötelező szolgálatuknak lesz vége... |
Van ezen a kis szigeten sok különös hely, s mégis talán ez a legfurcsább. Nincs gonoszság, nincs sötétség, köd és hideg. Napsütötte, telis-teli virággal és fűvel és valamiféle különös módon békesség járja át az egész rétet. Aki ide téved jól érzi magát, elfelejti dühét, jókedvű és vidám lesz. |
[113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sok séta után végre elértük a rétet. Cavallo el volt ragadtatva a látványtól. Csöndesen nevettem rajta, miközben én is utána indultam. Az édes virágillat, a sok szín és a körülöttünk repkedő megannyi pillangó engem is elvarázsolt. Régen jártam erre, pedig a legszebb hely volt.
Cavallo: Kiléptünk a fák közül és gyönyörű látvány tárult a szemünk elé.Hatalmas, illatos, virágzó rét. A rét másik felét nem is láttam.Különös érzésem támat miközben beleügetem a virágtengerbe. Melegség árasztotta el pöttyös testemet. ~Varázslatos!~gondoltam.-Ez gyönyörű!-mondtam Faunának boldogan.Beljebb ügettem és mintha a virágok életre keltek volna lepkék röppentek fel körülöttem.-Mesés!-nyerítettem és hívtam hogy kövessen. Kicsit arrébb megálltam és legeltem pár falatot. A fű édes volt és boldog voltam a szüleim halála után először.
Csak a rét széléhez mentünk, hsz' beljebb nem is mehettünk volna. Olyan tiszta és nyugodt hely volt, ahol mi valahogy nem férhettünk meg. Így sem volt kellemes itt lenni. Különös, földöntúli rét volt ez, ahol valahogy minden más lett. A mellém lépő Krenolos-ra néztem, aztán magamra. Itt, ezen a réten ismét úgy festettünk, mint életünkbe: Krenolos arcvonásai szelídebbek lettek, barna szemekkel figyelt előre, mint mior még élt. Önmagamon is észrevettem a változást.
Orfano: Gyönyörű helyre érkeztem és hamar átváltottam lépésre. A nap csak úgy csillogott a testemen. Csodálatos érzésem volt ahogy ott lépkedtem a színes virágok között. Boldog voltam és nem is gondoltam semmi rosszra. Belevágtáztam a virágerdőbe és mintha csak a virágok életre keltek volna úgy röppentek fel a pillangók szivárványfelhőt alkotva. Még sosem láttam ehhez hasonlót. ~Meseszép ez a rét.~gondoltam és melegség áraztott el. De mintha a lábaim önálló életre keltek volna. elindultam egy ösvényen amiről még csak nem is sejtettem hová vezet.[Folyt.köv.: Komorhegy]
Hát szóval, valljuk be: a tervem nem volt valami nagy durranás. Az jutott eszembe, hogy ez a hely egyrészt különösen nyugodt, így talán eszembe jut valami, hogy segíthetnék Faunán. Másik: a hangulata a helynek, földöntúli volt, arra gondoltam, itt talán sikerülhet az, ami lehetetlen.
- Ezt csak itt és csak élő ló mondhatja el nekünk. Ezután nem leszünk többé. - mondta az egyik árny, majd Fantom elismételte a szavakat. Amikor végzett a három rémes árny helyett három ló állt a réten: egy gesztenyepej zömök kis kanca, egy magas sötétpej, arabos mén és egy májsárga kanca. Hálásan néztek Fantomra.
