|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.24. 13:36 - |
Ez az erdőség a sziget északi felén van, ez volt Mefisto kedvenc helye, itt tűnt el és azt rebesgetik, hogy erre olykor-olykor látni vélik ma is. Sötét, nagyon hideg, ködös és baljóslatú. Mefisto mindig a ködből jelenik meg és abba is tűnik el. Veszélyes hely, aki találkozik Mefisto-val bajba kerül: a mén ráveheti akármire, vagy meg is sebesítheti. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Fauna:
 Nagyon hosszú ideig barangoltunk az erdő belseje felé. Mefisto és Krenolos halkan pusmogtam. Most már tudtam, hogy Krenolos egy áruló és azt hiszem sejtettem azt is ki ő valójában. ~ Mefisto fia! Más nem lehet. ~ jöttem rá. Szinte biztosra vettem.
Majd megálltunk egy nagy tiszafa mellett. Csend volt az erdő mélyén, köd és sötétség. Mefisto szemei félelmetesen világítottak. Fáztam és féltem. Mély levegőt vettem, beszívtam a tiszafa szagát, s ez kissé elkábított. Aztán Mefisto mélyen a szemembe nézett: áthatóan nézett rám, remegtem félelmemben, aztán valami mást is éreztem. Ezek után faggatni kezdett. Nem akartam felelni, de valahogy mégis megtettem, olyan rosszul éreztem magam:
- F... Fa.. Fauna vagyok! - rebegtem ijedten.
- Őt Mi... Miracle-nek hívják. E... egy kanca, na... nagyon határozott, e... erős. Mindenkinek pa... parancsol, betartatja a sza... szabályokat, nem a...akarja hogy tiltott helyekre me... menjünk, rendet akar ta... tartani. Erős, okos. - dadogtam nehézkesen.
- Azt neeeem mondom el!!! - nyeríttettem ijedten, mert nem akartam, hogy anya szóba kerüljön. Dühösen néztem rájuk. |
Mefisto:
 Végre elértük az erdő közepére. Itt a fák sűrűn nőttek, középen egy vastag törzsű, hatalmas tiszafa állt. Tiszafa, aminek minden grammja mérgező egy ló számára. Megálltunk, a kis kanca is megállt.
- Krenolos! Vallattál már ki lovat? - kérdeztem tőle könnyedén. - Nem? Most figyelj nagyon, szeretném, ha megtanulnád, tudnod kell! - mondtam neki, majd gonoszan a kanca szemébe néztem. Mélyen belenéztem rémült szemeibe. A kanca remegni kezdett. ~ Rendben, akkor vallassuk ki. ~ mosolyodtam el és kérdezni kezdtem tőle.
- Mi a neved, felelj!
- Ki a ménesetek vezére, mit kell tudnom róla, válaszolj!
- Miért jöttetek az erdőbe, mond meg! |
Krenolos
Mostmár feléledt bennem az igazi gonoszság.Mostmár mindi apámmal szerettem vollna lenni,de nem lehetett.A ménesben kell "kémkednem".-Igazad van.Ha most meghagynánk az életét,akkor elmesélné a többieknek,és repülnék a ménesből(bár azt nem bánnám annyira).-mondtam hallkan.Alig vártam már,mi lesz a vége ennek.
[Megállnak a tiszafánál.] |
Mefisto:
Gonoszan elmosolyodtam Krenolos-on, aztán megszólaltam, most már fennhangon beszéltem:
- Megtanítok mindent, amit csak tudok. - mondtam neki suttogva. - és hogy mit csinálunk vele? Ha már nem lesz rá szükségünk, akkor megöljük. - mondtam gonoszan és hátrapillantottam a kancára, aki rémültem pislogott rám. Tetszett, hogy fél, mindig örömmel töltött el, ha félni láttam valakit. - Krenolos, mingyárt ott leszünk az erdő közepén. Látod azt a nagy tiszafát? Ott megállunk. - mondtam neki. |
Krenolos
Boldog voltam,hogy végre segíthettem apámnak.~Értem.Szerenék tanulni tőled.Miután kifaggattuk a kancát,mit csinálunk vele?~kérdeztem.Majd hátrapillantottam rá.Mögötünk lépdelt,apám nem engedte,hogy elmeneküljön. |
Fauna:
Megjelent előttem Mefisto teljes valójában. Az rögtön látszott, hogy nem élő ló: hangtalanul lépdelt, szemei sárgán világítottak, mozgása furcsa, nem élő-hatású volt, a hangja pedig rémisztő, földöntúli. Futni, vágtatni akartam, de nem bírtam. Nem azért, mert halálra rémültem, hanem mert nem engedett valami. Krenolos-t néztem, aki nyugodtan figyelte a nagy mént, meg sem rezzent. ~ Nem hiszem el hogy nem fé... várjunk csak mi ez az egész? Ezek ketten ismerik egymást? ~ hitetlenkedve néztem rá. ~ Elárult? Az ő oldalán áll? Csak idecsalt! ~ ezek, és effélék visszhangoztak a fejemben, miközben Mefisto végigmért, aztán megszólalt. Arra kért, hogy kövessem, s bár én nem akartam, mégis utánuk indultam, nem mondhattam ellent neki, nem tudtam. |
Mefisto:
Végighallgattam Kenolos-t, aki mindent elmondott, majd mellém állt. A kis kanca már sejthette, hogy ő sem jobb nálam, mert ijedten pislogott a fiamra. ~ Jól van értelek. Az árnyaim elintézik a mént, a kis kancát meg majd mi. Bevisszük az erdő mélyére és ott kifaggatjuk a méneséről. Csupán ennyi a terven nem több. Te pedig, Krenolos segítesz nekem, legalább tanulsz valamit. ~ Aztán a kancához szóltam:
- Utánam jösz, nem menekülsz, követsz bármerre! - S a ló engedelmesen megindult mögöttünk, mi pedig Krenolos-sal a ködben egyre beljebb és beljebb ügettünk. |
Krenolos
Megjelent apám,majd kérdezősködött.~Miért hoztam ide őket?Eleve ők akartak ide jönni,ha akrtam se tudtam volna visszatartani őket.Ezért kihasználtam az alkalmat,és eljöttem velük.A méneshez 2 új ló csatlakozott.Az egyik aki ost menekült el,a másik szerintem a testvére lehet,Miracle-lel beszélgetett,amikor utoljára láttam.Elárulod nekem mi a terved?Gondolom van valami...hiszen olyan vagy mint én.Gonosz.A kancával pedig csinálj amit csak akarsz,mert bevette a tervemet,amit a multkor mondtam.~gondoltam.
[Apja mellé lép,mindketten ugyanúgy állnak,Faunát nézik] |
Mefisto:
Az árnyak már az imént hívtak, de én még nem indultam el, nem volt kedvem. Aztán Krenolos-t hallottam meg: úgy beszélt hozzám mint az árnyak, gondolatokkal. Figyeltem rá, de nem egészen tudtam, mi a fenét akar csinálni. ~ Lovakat hozott ide... De miért? Kanca? Egy kanca jelenhet meg itt, és az csakis Fátyol. ~ Közelebb mentem az erdő széléhez, de nem mutattam meg magam. Egy kancát és egy mént hozott be az erdőbe. Az egyiket nem ismertem, a másik viszont ismerős volt: ~ Fátyol lánya, csak már nem csikó... ~ jöttem rá, aztán az árnyakhoz fordultam: - Kapjátok el a mént! - Ez után lassan odasétáltam Krenolos-ékhoz. [előlép a ködből]
A kanca nagyon rémült volt és el akart vágtatni, de én nem engedtem, arra kényszerítettem, hogy maradjon egyhelyben. ~ Krenolos mit tervezel? Miért jó, ha az a kanca megjelenik? ~ próbáltam kommunikálni a fiammal, miközben Faunát méregettem csendben. ~ Kövesselek és hagyjam itt az idegent? Nem hagyhatjuk egyiket sem elmenekülni! ~ folytattam. |
Fauna:
Krenolos suttogott a fülembe, hogy most kezdődik. Megfeszítettem magam és szinte észrevehetetlenül bólintottam. Idegesen ránéztem Cavallo-ra, aztán az események innetől fogva gyors fordulatot vettek: Krenolos nyerített, a fák közül két vörös-piros szemű árny lépett ki és közeledett felénk, én ijedten félreugrottam, ők pedig Cavallo felé indultak, aki nem révén más, vágtatni kezdett kifelé.
- CAVALLO!!! - nyerítettem és utána akartam menni, de nem mozdult a lábam. Krenolos még mindig csak állt és nézett előre én pedig riadtan pislogtam a sötétségbe. ~ Nem kellett volna idejönni, bajba sodortam Cavallo-t! ~ gondoltam kétségbeesve. Aztán köd ereszkedett az erdőre és egyszerre nagyon hideg lett. Most már nem voltam bátor, nagyon is féltem és menekülni akartam, de nem tudtam megmozdulni. A köd pedig csak sűrűbb és sűrűbb lett, mígnem egy fekete lovat láttam előlépni... |
Két árnyló:
 Ahogy csendben álltak a sötét lombok alatt, hirtelen három ló illatát érezték meg. Egyet ismertek, de kettőt nem, ezért megfeledkezve addigi dolgukról dühösen, harciasan előléptek. Megrémisztették a két betolakodót. Vágtatni kezdtek, hogy megzavarják őket, s ez sikerült is, mert az egyiket messzire kergették a többitől. Az rémülten vágtatott, ahogy erejéből tellt, de nem talált kiutat. Hogy is talált volna, hisz azt hitte kifelé menekül, s közben egyre beljebb terelték őt az erdő belsejébe. A pöttyös kis ló kezdett kimerülni, nem tudta meddig bírja még... |
 Cavallo: Megérkeztünk Mefisto erdejéhez. A többiek viszonylag nyugottak voltak, de én... A csendet Krenolos suttogása törte meg. Nem hallottam mit mondott, nem is nagyon tudtam figyelni rá. A kísérteties erdőn volt a tekintetem. Ekkor Krenolos nyerített.Megijedtem és félreugrottam a hirtelen éles hangtól. Ám abban a pillanatban még sötétebb lett az erdő és pirosan világító pontokat véltem látni a sötétben. Hangos patadobogást is hallottam.~Árnylovak~gondoltam. Nem tudtam a többiek hol s merre járnak, de nem éreztem a közelségüket.Futni kezdtem kifelé az erdőből, de nem akart vége lenni a sötétségnek. Eltévedtem... |
Krenolos
-Jól van Fauna,most indul a terv.-mondtam hallkan.Megpróbálok szellemileg kapcsolatba lépni vele.~Apa,kérlek jelenj meg aztán elmesélek mindent.Figyelj.Sejtésem szerint föl fog tűnni egy majdnem áttlátszó kanca,mielőtt előjönnél.AMikor megjelenik,kezdj tegyél úgy mintha kergetnél,valahova meszire.Amikor odaértünk(nemtudom hova),elmesélek mindent~Nyerítettem eggyet a levegőbe alig hallhatóan.Cavallo furcsán figyelt.Nemtudom miket gondol,de remélem nem jön rá mit tervezek. |
Fauna:
Mefisto erdeje sötéten tornyosult fölénk, mikor megálltan az erdő szélén. Bevártam a többieket és rájuk néztem. Krenolos közömbösen nézte az erdőt, de Cavallo feszülten figyelt előre, két fülét előrehegyezte. ~ Nos, nincs visszaút. ~ gondoltam és egy pillanatra megremegett a lábam, de erőt vettem magamon és már nem féltem. Egyet előreléptem és máris az árnyékos, hideg erdőben voltam. Hátranéztem:
- Na akkor hogyan tovább? - ~ Tudtam, hogy Krenolos azt akarja, hogy ne legyen velünk Cavalo, de nagyon nehezemre esett elküldeni, így még nem tettem meg. Jobb lett volna ha nem is kell... de tudtam, hogy Krenolos máshogy nem segít. ~ Még maradjon velünk. ~ gondoltam. |
|
Fantom:
 Mivel nem jött senki elindultam.
// Folyt. Köv. Valahol //
|
|
Fantom:
Megálltam az erdő másik végén, így nem láttam az árnylovakat. Sokszor voltam erre. Még nem bántott árnyló. Szerettem volna találkozni egy szellemmel, de nem akartam magamra haragítani őket. Besétáltam a fák közé, de nem túl mélyre. Csak álltam és vártam...
|
Két árnyló:
Hamar ideértek, nem is csoda, ha ilyen gyorsan szelik át a szigetet. Mikor megérkeztek élesen, földöntúlia felnyerítettek: - Mefisto! Mefisto! Mefisto! - visszhangozzák kórusban s várnak valamire... Vagy valakire? |
Fátyol:
 - Ha újra találkozni akarsz ide kell jönnöd és vállalnod kell a kockázatot. - válaszoltam a kérdésére. - de én itt leszek.- ígértem.
Frosty megfordult és kivágtatott az erdőből. Egy darabig figyeltem utána, majd jobbnak láttam menni az erdő másik részére.
[Eltűnik] |
Frosty:
 [a karaktert átvette bogu]
Kissé kirázott a hideg mikor elmondta, hogy nem tud elmenni innen, úgy gondoltam, jobb ha én viszont minnél hamarabb megyek.
- Rendben megkeresem. - mondtam majd noszogatni kezdett, hogy induljak, ugyan én is jobbnak láttam ha minnél hamarabb elmegyek mielőtt az árnyak újra ellenem fordulnak.
- Hé, Fátyol! Találkozhatunk újra? - kérdeztem iközben lassú léptekkel elindultam valamerre. A válaszra csak bólintottam majd ütemes vágtával elindultam arra amerre a legvalószínűbbnek tartottam, hogy megtalálom a ménest és Faunát.
[folyt.köv.: Hidegvölgy] |
Fátyol:
Megnyugodtam, mikor ígéretet tett, hogy megkeresi őt.
- Fauna? Fauna a lányom volt. És szeretném ha tudná, hogy vigyázok rá. Én nem tudom elmondani neki. - válaszoltam a kérdésére, aztán elgondolkodtam a második kérdésén.
- Nem tudok elmenni innét. - ismételtem. - A szakadékon és az erdőn kívül máshová nem tudok elmenni. Képtelen vagyok rá, itt tart Mefisto és az árnyai és nem tudok menni. Az ő gonosz erejük nem enged. - mondtam.
- Talán neked most menned kellene, féltelek. - néztem rá nagy szemeimmel és hátrébb léptem egyet. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nagyon hosszú ideig barangoltunk az erdő belseje felé. Mefisto és Krenolos halkan pusmogtam. Most már tudtam, hogy Krenolos egy áruló és azt hiszem sejtettem azt is ki ő valójában. ~ Mefisto fia! Más nem lehet. ~ jöttem rá. Szinte biztosra vettem.
Végre elértük az erdő közepére. Itt a fák sűrűn nőttek, középen egy vastag törzsű, hatalmas tiszafa állt. Tiszafa, aminek minden grammja mérgező egy ló számára. Megálltunk, a kis kanca is megállt.
Ahogy csendben álltak a sötét lombok alatt, hirtelen három ló illatát érezték meg. Egyet ismertek, de kettőt nem, ezért megfeledkezve addigi dolgukról dühösen, harciasan előléptek. Megrémisztették a két betolakodót. Vágtatni kezdtek, hogy megzavarják őket, s ez sikerült is, mert az egyiket messzire kergették a többitől. Az rémülten vágtatott, ahogy erejéből tellt, de nem talált kiutat. Hogy is talált volna, hisz azt hitte kifelé menekül, s közben egyre beljebb terelték őt az erdő belsejébe. A pöttyös kis ló kezdett kimerülni, nem tudta meddig bírja még...
Cavallo: Megérkeztünk Mefisto erdejéhez. A többiek viszonylag nyugottak voltak, de én... A csendet Krenolos suttogása törte meg. Nem hallottam mit mondott, nem is nagyon tudtam figyelni rá. A kísérteties erdőn volt a tekintetem. Ekkor Krenolos nyerített.Megijedtem és félreugrottam a hirtelen éles hangtól. Ám abban a pillanatban még sötétebb lett az erdő és pirosan világító pontokat véltem látni a sötétben. Hangos patadobogást is hallottam.~Árnylovak~gondoltam. Nem tudtam a többiek hol s merre járnak, de nem éreztem a közelségüket.Futni kezdtem kifelé az erdőből, de nem akart vége lenni a sötétségnek. Eltévedtem...
Mivel nem jött senki elindultam.
- Ha újra találkozni akarsz ide kell jönnöd és vállalnod kell a kockázatot. - válaszoltam a kérdésére. - de én itt leszek.- ígértem.
