|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.23. 13:34 - |
Körülbelül a sziget közepén van a Keleti Erdő közelében. Üde völgy egy sziklafal közelében, ahol barlangok is vannak meg egy kis ér hűs vízzel. A ménesnek ez a törzshelye, itt a legnagyobb a biztonság. |
[220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Delta:
 Némán hallgattam végig az üzenetet, nem is mozdultam, talán levegőt sem vettem. Egyszerre értelmet nyert, miért pont most találkoztunk a temetőben az árnnyal Szikrával és hogy Neesah, a vezérünk miért lett ideges, feszült. Hogy Tropiccal miért mentek el valahová és miért nem enged minket a temetőhöz többé, hogy miért nevezett ki ideiglenesen vezérnek. ~ Nincsenek mesék! Csak a rémisztő valóság! ~ döbbentem rá. Felnyílt a szemem.
- Árnyék annyira jó volna azt hinni, hogy ez nem igaz! - néztem rá. - De most már mindent értek, azt hiszem. És Neesah tud valamit, azért nincs most itt. Készül valamire, mert itt most a közeljövőben történni fog valami, amiről mi eddig nem tudtunk, ami veszélyes lesz és talán végez velünk. Mefisto legedája nem mese, hanem valóság és többé ezt nem szabad elfelejteni. |
Árnyék:
 Az üzenet végére már félve néztem Delta szemébe. - Mond, hogy csak a frászt akarja ránk! - Néztem a fekete ménre, majd ijedt tekintettel mögéje hátráltam. Mégis ő most a vezér. - Kérlek, mond, hogy csak hazudik. Ez nem lehet igaz! |
Egy árny:
 Végre rá figyeltek, végre érdekelték mit akar, miért jött. Még mindig a kancánál állt, de most megszólalt.
- Az üzenet: ,,Mindenre emlékszem, nem felejtettem el semmit, ti sem vagytok különbek, jobbak, talán csak hibásabbak is, mint a másikak. De már nemsokára mindenki megkapja amit érdemel. Hazugságban éltek és a vezéretek ezt tudja, hiába akar tenni ellenem, nem fog tudni, ha megpróbálja, akkor meghal.,, ennyi az üzenet. És Mefisto üzente ezt, ha nem tudnátok véletlenül. - mondta az árny, majd köddé vált, de előtte még Szikra felé kapott.
[eltűnt] |
Delta:
Nem értettem én sem, hogy mi ez az egész, hogy üzenne és miért. Csak egy dolog jutott eszembe: ~ Mefisto legendája... talán a legendák igazak, s most jövünk rá, hogy mesék nincsenek. ~ futott át az agyamon.
- Halljuk, aztán tűnj el innét, Szikrát pedig hagyd! - mondtam élesen. |
Árnyék:
|
- Üzenet?- Néztem zavartan. - Ki üzenne egy árnylóval? - Beszéltem Deltának, majd Szikrára néztem. ~Nem fog bántan Szikra. ~ Reméltem.
|
|
Szikra:
 Nagyon féltem. Az árny egyenesen odajött hozzám, mellettem állt meg. Nem mertem sem megszólalni, sem odébbállni, csak néztem bele a szemébe. ~ Igen, őt láttam legelőször is! ~ ismertem fel, de ez nem segített semmin. ~ őszintén remélem, hogy nem bánt. Vagy a többiek megvédenek. ~ |
Egy árny:
Nem riad meg, sőt megindul a kis társaság felé, közben beszél:
- Nem elég az erdő? Nem! Vagy igen? Talán? Esetleg? - gúnyos a hangja, gonoszan közeledik a lovakhoz, majd Szikra mellett áll meg, aki mind közül a legkisebb. Nevet azon, hogy a kanca fél tőle, aztán ismét szól:
- Üznetet hoztam. Addig nem megyek el, amíg át nem adom. - mondja és még közelebb lép Szikrához és végigméri a kancát. |
|
Árnyék:
|
Felemelkedtem két lábra és nagyott dobbantottam az árny felé. ~ Úgy nézem csak Mefisto- val nem jó találkozni. Ez nem csinál semmit. ~ Elkezdtem toporzékolni. Szemem dühösen csillaogott. - Mit akarsz itt? Nem elég a sötét erdőtök?
|
|
|
Delta:
Hívásomra megjelent a völgyben az árny és fenyegetően meredt ránk. Mondott valami arról, hogy ő vo,lt már itt, most is itt van és itt is lesz.
- Ugyan nem leszel! Tűnj el innét a ménes közeléből! - mondtam harciasan. Emlékeztem rá, mikor a temetőben láttunk egy árnylovat Szikrával. Nem bántott minket, így bátrabb voltam, mint akkor.
- Menj vissza, ahonnan jöttél, de a szigetről tűnj el! - mondtam. Árnyék sem félt már annyira, ő is harciasan beszélt hozzá. Mindketten határozottak voltunk, reméltük, ez megijeszti majd. |
Árnyék:
|
Kezdtem megnyugodni. Azt hittem, hogy Mefisto valami miatt az erdőben van azt hittem ő az. - Mi a.... - Nyerítettem dühösen. - Nem fogsz elmenni? - Kérdezte mérgesen. Általában el szoktam szaladni, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek csak félelmetesek, mivel ,még nem bántott árnyló.
|
|
Egy árny:
[Előlép a fák közül]
Már nem rejtőzködik, már nem célja, hogy megzavarja a ménes lovait, most megmutatja magát. Egyre közelebb és közelebb lép a kis csapathoz, szemei meg-megvillannak ahogy lépdel. Nyerít:
- Itt vagyok. Itt voltam. Itt leszek! - mondja, mintha érteniük kellene a többieknek és csak áll, és áll, nézi a lovakat. |
Delta:
- Nem, nem, nem! Szembe kell vele szállnunk. - mondtam mérgesen és előrébb léptem: - Gyere elő és mutasd magad! Tudni akarjuk, hogy ki vagy, miért vagy itt! - mondtam keményen, határozottan. Még én is megijedtem magamtól kissé. |
Szikra:
Szinte el sem hittem: már kezdtem beletörődni, hogy valószínűleg nem vagyok normális és azért láttam olyat, ami nem volt, mikor Árnyék is meglátott valamit.
- Én is látom. - mondtam halkan és feszülten, majd hátrálni kezdtem. - Delta nem kéne odamennetek, hátha eltűnik magától... Maradjon szerintem mindenki itt. - javasoltam ijedten. |
|
Árnyék:
- Egy árny! Gyere onnan! - Nyerítettem, majd a fejemmel a két világító folt felé mutattam. A ködös levegőben nehezen, de azért ki lehetett venni egy ló fejét. Valami árny lehetett.
|
|
Delta:
Csendben álltunk és tanácstalanul, de aztán hirtelen Árnyék ijdten ágoskodott fel. A nagy lendülettől fogva nem sikerült visszanyernie az egyensúlyát. Gyorsan odébbléptem nehogy nekemessem, aztán mikor föltápászkodott nagyon ijesztőt mondott.
- Tessék? Te is láttál ott egy... - nem fejeztem be, mert vadul gondolkodni kezdtem. ~ Igen-igen el kell mennünk megnézni, na de ki vigyáz a ménesre, most ez az én felelősségem. Mit csináljak-mit csináljak? Nem tudtam mit tegyek.
- Hé-hé Árnyék, nyugi egy pillanatra. Nyugodjunk meg!!! - mondtam. - Először is mit látsz, hol látod? Aztán pedig: ha elmegyünk mindketten ki vigyáz a ménesre? Megbízott Neesah, ha nem vigyázok rájuk és baj lesz... - elhallgattam, de tudták mit akartam ezzel mondani. |
Árnyék:
- Nem tudom. Most már semmi sem biztos. - Válaszoltam, majd a forrás utáni erdős részre néztem. Megfagyott bennem a vér.... felágaskodtam és vadul nyerítettem, de annyira megijedtem, hogy nem tudtam megtartani az egyensúlyomat és nagy puffanással a földre esetem, majd újra talpra álltam. - Gyere Delta! - Kiáltottam halk, vékony és vérfagyasztó hangon, ami már olyan volt mint egy nyüszítés. - Gyere már! Van valami a fák között! - Toporzékoltam idegesen. Valami nézett a fák között. Szemei dühösen villogtak és a lovakat nézte. |
Delta:
Elgondolkodtam egy percre. ~ Talán a viharnak van köze az egészhez, mert mikor kisütött a nap rögtön eltűnt és mi sem látjuk. ~
- Árnyék! Szerintem ez csakis egy árny lehetett, máskülönben éreztük volna a szagát és láttuk volna. Mit csináljunk szerinted? Biztonságban vagyunk a völgyben? - kérdeztem tanácstalanul. ~ Bizony Neesah jó volna ha itt lenne. ~ sóhajtottam. |
Szikra:
- Igen, pontosan ott! - válaszoltam Árnyéknak és még mindig csodálkozva kiléptem a barlangból. Már nem esett, kezdett felmelegedni, s ezzel együtt igen párás idő volt.
- Egyszerűen nem értem. Pedig láttam, de, akkor talán tévedtem. ~ Habár ezt erősen kétlem. ~ gondoltam. - Nem tudom mi lehetett, ahogy kisütött a nap eltűnt. - kicsit összezavarodtam, de tudtam, hogy láttam, amit láttam. |
Árnyék:
Én is kiléptem, mivel már kezdett elállni az eső. Oda ügettem Deltához, majd visszakiáltottam Szikrának. - Itt állt az a ló? - Kérdeztem idegesen, mert nem akartam kétségbe vonni Szikrát. Lehajoltam és megszaglásztam a talajt. Nem éreztem semmit. |
Szikra:
- Delta ne! - nyerítettem utána, de nem hallgatott rám. Feszültem figyeltem, ahogy egyre közelebb ér ahhoz a lóhoz. Majd két dolog történt egyszerre: először is hirtelen a felhők közül kibukkant a nap és megvilágította a völgy esőcseppekkel borított füvét. És egy pislantás múlva annak a lónak nyoma sem volt, egyedül Delta állt a forrás előtt. ~ Ezt nem hiszem el! ~ csodálkoztam. Hát most be kellett vallanom Deltának, már nincs ott semmi.
- Öhm... épp most tűnt el... amikor kisütött a nap. Már nem látom. Ezt... Ezt nem értem. - hebegtem. |
[220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Némán hallgattam végig az üzenetet, nem is mozdultam, talán levegőt sem vettem. Egyszerre értelmet nyert, miért pont most találkoztunk a temetőben az árnnyal Szikrával és hogy Neesah, a vezérünk miért lett ideges, feszült. Hogy Tropiccal miért mentek el valahová és miért nem enged minket a temetőhöz többé, hogy miért nevezett ki ideiglenesen vezérnek. ~ Nincsenek mesék! Csak a rémisztő valóság! ~ döbbentem rá. Felnyílt a szemem.
Az üzenet végére már félve néztem Delta szemébe. - Mond, hogy csak a frászt akarja ránk! - Néztem a fekete ménre, majd ijedt tekintettel mögéje hátráltam. Mégis ő most a vezér. - Kérlek, mond, hogy csak hazudik. Ez nem lehet igaz! 
Végre rá figyeltek, végre érdekelték mit akar, miért jött. Még mindig a kancánál állt, de most megszólalt.
Nagyon féltem. Az árny egyenesen odajött hozzám, mellettem állt meg. Nem mertem sem megszólalni, sem odébbállni, csak néztem bele a szemébe. ~ Igen, őt láttam legelőször is! ~ ismertem fel, de ez nem segített semmin. ~ őszintén remélem, hogy nem bánt. Vagy a többiek megvédenek. ~
