|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.24. 13:36 - |
Ez az erdőség a sziget északi felén van, ez volt Mefisto kedvenc helye, itt tűnt el és azt rebesgetik, hogy erre olykor-olykor látni vélik ma is. Sötét, nagyon hideg, ködös és baljóslatú. Mefisto mindig a ködből jelenik meg és abba is tűnik el. Veszélyes hely, aki találkozik Mefisto-val bajba kerül: a mén ráveheti akármire, vagy meg is sebesítheti. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
[a karakterdt ideiglenes átvettem, mert a tulaja már nem akar játszani. Aki szeretné, átveheti csak szóljon!]
Frosty:
 - Faunát? De miért? Ki ő? - kérdeztem meglepetten. Fátyol nagyon makacsul kérlelt és ragaszkodott hozzá, hogy keressem meg és adjam át az üzenetét.
- Rendben van, megkeresem és megmondom neki. - nyugtattam meg.
- Egyébként azt hogy értetted, hogy nem tudsz elmenni innét? Nem hagyhatod el az erdőt? - kérdeztem meglepve és gondolkodni kezdtem: ~ Talán... valahol itt halt meg és nem mehet el innét? Vagy azok az árnyak nem engedik? Vagy valami hatalmasabb dolog gátolja meg, hogy eltünjön? ~ egyre idegesebb lettem és felállt a hátamon a szőr. Ugyan az erdő szélén álltunk, én mégis féltem, hogy valami elkap. |
Fátyol:
 Az idegen ló beszélni kezdett. ~ Nekem szólt? Hozzám beszélt? ~ tettem fel magamban a kérdést meglepve. ~Soha, mióta EZ vagyok nem szóltak hozzám. ~ gondoltam meglepve, de azért figyeltem a ló szavait és ismét megjelentem.
[Előtűnik Frosty előtt]
- De! Én is félek itt, csak én nem tudok elmenni innét. És de, bennem is tehetnek kárt, csak épp már nem ölhetnek meg... - mondtam csendben. Láttam, hogy kicsit megilletődött. - Semmi baj nincs, már úgy is mindegy nekem. - mondtam szomorúan. ~ Frosty... különös ló, milyen bátor és mégis rendes. ~ gondoltam a nevén tűnődve. - Barátok? Hát jó. - mondtam, aztán tűnődni kezdtem valamin.
- Fauna... Frosty kérlek szépen ha találkozol a ménessel keresd meg Faunát! Nagyon kérlek. - elöntöttek az emlékek a kislányomról. - És mond meg neki, hogy Fátyol szereti és vigyáz rá; igen, én Fátyol vagyok, jól tudod. - néztem rá kedvesen. |
Frosty
Fátyol hirtelen segítségemree sietett. Követtem, mert megbíztam benne. Bár egy kicsit féltem tőle. Szellem volt, de hallottam róla. Segyt mésoknsk. Mikor kirtünk az erdő szélére kedvesen, és köszönés képpen odanyihogtam neki,.
-Köszönöm!-Mondtam, és végig néztem az erdőn-Te nem félsz az Árnylovaktól?-Bár tudom hogy te szellem vagy,és nem tehetnek benned kárt..-Nem fejeztem be, mert rájöttem hogy pofátlan vagyok.-Nem akartalak megbántani ...sajnálom.-Mondtam, és lehorgasztottam fejem. -Tudod..Én nem rég jöttem ide, és veled találkoztam először.-Rámosolyogtam. Bár általában nem szoktam kedves lenni, jó volt, hogy végre segített valaki.Még ha az a valaki egy szellem is. Vagy olyasmi.-Köszönöm. Még egyszer.
-Nem leszünk barátok?-Bár ez gyerekes kérdés volt, úgygondoltam Fátyol talán megérti.-Lehet hogy még nem, hallottál rólam, de Frosty vagyok. Én már hallottam rólad! Te vagy Fátyol nemdebár?-Kérdeztem, és a földet kapirgáltam. |
Két árnyló:
 Egy lovat látnak feléjük közeledni. Eleinte csak nézik, de mikor túl közel ér hozzájuk, már cselekszenek is: mindketten vágtázni kezdenek, egynesen a betolakodó előtt vágtatnak el. Élvezik, hogy halálra rémítették. Aztán felnyerítettenek, mintha hívnának valakit. Köd ereszkedik az erdőre s a két árny lassan köddé válik, már csak a nyerítésük visszhangzik a sötétben.
[Köddé válnak, eltűnnek] |
Fátyol:
Éreztem egy idegen ló jelenlétét az erdőben, láttam, hogy el akar menekül, de az erdő csapdába ejtette. Tudtam, hogy oda kell mennem, még ha azt nem is tudtam pontosan miért. Zavarosak voltak a dolgok, de tettem amit tennem kellett.
[Hirtelen előbukkan Frosty előtt]
Elálltam a ló útját, nem engedtem tovább, nem engedtem menekülni. Láttam, hogy növekszik a köd, tudtam, hogy Mefisto közeledik és ettől rémült lettem még én is. Pedig már nem éltem, mégis féltem.
- Megállj! - nyerítettem a lónak. - Kövess, ha ki akarsz jutni, kövess! - nyerítettem s vágtatni kezdtem. Reméltem, hogy az idegen követ engem. Az erdő széléig vágtáztam, aztán megálltam, befordultam egy ösvényre. Nem néztem hátra, kijutott-e az a ló.
[eltűnik] |
Ideügettem először. Bár már megálljt parancsoltam magamnak. Két árnyló futott el. Rémülten de ezzel szemben hangtalanul felágaskodtam, és kifele mentem,. De rájöttem, hogy az erdő közepén vagyok. Eltévedtem. Egyre jobban féltem, és kd ereszkedett az erdőre, ugyhogy nem láttam semmit.A fák nyikorogtak, az erdő mintha suttogott volna. Rohantam, de nem találtam a kiutat. |
Két árnyló:
Egyik a másik után tűnik fel az erdő szélén a semmiből. Lassan lépkednek, zizeg az avar a lábuk alatt. Aztán egyszer csak megtorpannak és meredten figyelnek előre az erdő belseje felé. Vágtába ugranak és beljebb vágtatnak az erdő sűrűjébe, ott megállnak egy korhadt fa alatt és tovább kémleleik az erdőt, mintha csak őriznék a rendgeteget... |
Ez az erdőség a sziget északi felén van, ez volt Mefisto kedvenc helye, itt tűnt el és azt rebesgetik, hogy erre olykor-olykor látni vélik ma is. Sötét, nagyon hideg, ködös és baljóslatú. Mefisto mindig a ködből jelenik meg és abba is tűnik el. Veszélyes hely, aki találkozik Mefisto-val bajba kerül: a mén ráveheti akármire, vagy meg is sebesítheti. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Faunát? De miért? Ki ő? - kérdeztem meglepetten. Fátyol nagyon makacsul kérlelt és ragaszkodott hozzá, hogy keressem meg és adjam át az üzenetét.
Az idegen ló beszélni kezdett. ~ Nekem szólt? Hozzám beszélt? ~ tettem fel magamban a kérdést meglepve. ~Soha, mióta EZ vagyok nem szóltak hozzám. ~ gondoltam meglepve, de azért figyeltem a ló szavait és ismét megjelentem.
Egy lovat látnak feléjük közeledni. Eleinte csak nézik, de mikor túl közel ér hozzájuk, már cselekszenek is: mindketten vágtázni kezdenek, egynesen a betolakodó előtt vágtatnak el. Élvezik, hogy halálra rémítették. Aztán felnyerítettenek, mintha hívnának valakit. Köd ereszkedik az erdőre s a két árny lassan köddé válik, már csak a nyerítésük visszhangzik a sötétben.
