|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.23. 13:34 - |
Körülbelül a sziget közepén van a Keleti Erdő közelében. Üde völgy egy sziklafal közelében, ahol barlangok is vannak meg egy kis ér hűs vízzel. A ménesnek ez a törzshelye, itt a legnagyobb a biztonság. |
[220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Delta:
 Figyelmesen meghallgattam Árnyékot, aztán gyorsan elhatároztam magam, mert nem akartam itt állni a bizonytalanságtól idegesen.
- Oké, akkor majd én utána járok! - azzal megindultam a forrás felé, amerre Szikra nézett. Egyre közeledtem, de nem láttam semmit, mígnem megálltam közvetlenül a forrás előtt. Kihúztam magam és felnyerítettem:
- Van itt valaki? - de nem láttam, nem hallottam, nem éreztem semmit és senkit.
- Szikra! Látsz itt lovat rajtam kívül? - kérdeztem. |
Árnyék:
 - Delta. - Hívtam el a fekete mént. - 2 lehetőség van. Ha szikra képzelődik, lehet, hogy csak az álom még ott van a szemében, esetleg elnézi valaminek. De ha tényleg van ott valaki, akit mi nem látunk csak Szikra... akkor az szerintem, lehet, hogy egy árnyló! - Mondtam kicsit rémülten, mert és sem láttam semmit, csak néhány fa árnyékát. |
Szikra:
 Nagyon idegesített, hogy nem látják, pedig én még mindig farkasszemet néztem azzal a lóval.
- Én még mindig látom! - mondtam és nyeltem egyet. - Egyikőtök sem látja csak én? Nem képzelődöm és nem is csak egy árnyék, a forrás mellett van! - mondtam remegő hangom. |
Delta:
Én is arra néztem, amerre Szikra és próbáltam kivenni azt a lovat, de nem láttam. Márpedig én ha tényleg lett volna ott egy ló, azt megláttam volna!
- Figyelj Szikra! Szerintem nincs ott semmi, nézd meg jobban...! - mondtam neki és kissé megijedtem, mert nem gondoltam azt, hogy Szikra képzelgett és mégsem láttam semmit.
- Nem lehet, hogy már elment? - néztem feléje. |
~ Nem... az csak egy árnyék volt. ~ Gondoltam magamba, majd a meredten néző Szikrához fordultam. - Én nem látok semmit. - Mondtam, majd kicsit odébb léptem. |
Nedini:
 Szikra valami lóról kezdett beszélni, de én hiába álltam ki az esőbe (ami már csak szemerkélt), semmit se láttam. Nem tudtam, mi folyik itt, de alkalmat láttam arra, hogy meglépjek. Ugyanis se Neelam, se senki nem figyelt rám, mindenki azt a lovat nézte, amit senki sem látott, csak Szikra. ~ Ez kicsit vicces is. ~ gondoltam, miközben kislisszoltam a barlangból. ~ Szerintem nincs ott semmi, csak túl sokat állt az esőben Szikra. ~ nevettem, de azért szöget ütött a fejemben a dolog.
[Folyt.köv.: Zátonypart] |
Árnyék:
Bólintottam, majd mikor meghallottam, hogy valami fekete lovat lát és is odanéztem. - Merre? - Kérdeztem kicsit zavartan, majd én is megláttam valami foltot. Nem láttam pontosan de valami folt az volt ott. |
Szikra:
Árnyék figyelt fel a szavaimra.
- Semmi-semmi, csak álmodtam valamit. Furcsa volt. Olyan... olyam múltbéli. - mondtam neki, miközben csak úgy mellesleg a völgy szélén járattam a tekintetemet. Hirtelen megakadt a szemem valamin: egy fekete lovon, aki a forrás mellett állt és ránk nézett. Messze volt innét és nem tudtam ki ő.
- Hát az a fekete ló? Ti látjátok? - kérdeztem a többieket, akik mind arra néztek, amerre én. ~ Nem látják? ~ ráztam meg a fejem, mikor láttam értetlen tekintetüket. - Ne mondjátok már! Ott áll a forrásnál, fekete kis ló. - ismételtem és közelebb léptem a barlang széléhez, hogy jobban kilássak. |
Árnyék:
Körülnéztem. Megláttam az éppen felébredő Szikrát és azt, hogy kicsit zavarodottan néz körbe. Odasétáltam hozzá. - Mi baj Szikra? |
Szikra:
Kicsit húztam a számat miközben Árnyék beszélt, aztán megszólaltam.
- Most, hogy már mindketten ilyeneket beszéltek, nekem is rossz érzésem támadt. Ez borzasztó! - nevettem, de közben tényleg egyre feszültebb lettem. ~ Elállhatna már. ~ gondoltam és meresztettem a szemem az égre, hátha attól majd csak hirtelen eláll a zuhogó eső. Mindhiába. Ez még nekem sem sikerült. Azt hiszem elég fáradt voltam már, mert a gondolataim egyre nagyobb hülyeségeken jártak, ugyhogy lehajtottam a fejem.
- Pihenek - motyogtam még a barlang végében, aztán elaludtam.
Álmodtam valamit: " Vad vihar dúlt a szigeten, a patakok folyókká duzzadtak s emberek futottak ide-oda, lovak nyerítettek s vágtattak jobbra-balra. Egy nagy villám belecsapott egy épületbe. Megijedtem, vágtatni kezdtem, de kerítés állta az utamat. Egy gondolatra nekiiramodtam s átrepültem felette. Leértem a kikötőbe, ahol hajók horgonyoztak. Lefékeztem. Egy árva lélek sem nézett rám, mindenki azzal volt elfoglalva, hogy mihamarabb hajóra szálljon: menekültek az emberek és otthagytak mindent: házat, lovat és más egyebet." Felébredtem és körbenéztem: mindenki itt volt, csendben beszélgettek.
-Álmodtam valami furcsát. - szólaltam meg halkan. |
Árnyék:
Rápillantottam a mellettem álló Szikrára. - Igen. Deltának is. Ez már jelenthet valamit, de még semmi sem biztos. - Válaszoltam a kérdésére. - És nem csak az a baj, hogy ijesztő. Még ha csak az lenne az egyetlen gond... - Sóhajtottam, majd belegondoltam, milyen pusztítást végezhetett a vihar. Eltűnődtem, hogy azoknak a lovaknak, akik még nincsenek itt, nem lehet - e semmi bajuk. |
Szikra:
- Nyugi Nedini, nem csak te unatkozol, mindannyian. - szóltam a kis Nedini-hez barátságosan aztán Delta és Árnyék mellé léptem.
- Valami rossz előérzeted van Árnyék? - kérdeztem a nagytermetű társunktól és kissé ideges lettem a gondolattól én is.
- Én utálom a viharokat, olyan ijesztőek, de sajnos itt gyakoriak. - mondtam még. |
Nedini:
~ Tudtam, hogy nem fogja megengedni ~ sóhajtottam szomorúan, de nem voltam csalódott, mert nem is reménykedtem túlzottan.
- Oké, oké Neelam,inkább befogom a számat és itt maradok, amíg el nem áll az eső. - ~ ...De utána már itt se leszek! ~ tettem hozzá gondolatban, de természetesen ezt hangosan nem mertem mondani. |
|
Árnyék:
Nedini kiáltására csak a fülem rezzent meg és fél szemmel az eltűnő, Neelamre tekintettem, majd megint Deltára néztem. - Remélem nincsen bajuk. Nem lehet tudni mi volt az egész szigeten. Lehet, hogy itt csak eső, de máshol? - Mondtam idegesen, majd megráztam a fejem.
|
|
Neelam
A hugom nyerítése zavart meg a beszélgetésbe mire felsóhajtottam.
- Egészen biztos valami őrültségre készül már megint. Megyek és megnézem. - mondtam Deltának és Árnyéknak, majd bementem abba a barlangba ahol Nedini húzta meg magát. Az ajánlatára csak felnevettem.
- Az úszás nem fárasztott le eléggé? Mégis mit gondoltál, hogy elengedlek? Figyelj rám Nedini, tudom, hogy nem vagyok az anyád, de gondolj csak bele mi lett volna ha nem megyek utánad, hanem várom hogy ide gyere. Akkor még mindig a tengerben lubickolnál. - mondtam a hugomnak kissé szigorúan. |
Nedini:
Iszonyúan untam már magamat benn a barlangban. Kicsit kinéztem, hogy lássam nem állt-e már el az eső. ~ Már nem esik annyira, legalábbis nem dörög... Talán Neelam már elenged. ~ gondoltam és odanyerítettem neki:
- NEELAM! Már úgy látom nem esik annyira, szóval arra gondoltam elmennék megmozgatni a lábaimat. - néztem rá nagyon szépen, hátha nem bánja, bár nem bíztam benne. |
Delta:
Körbenéztem Árnyék kérdésére és elkezdtem gondolkodni, hogy kik nincsenek itt.
- Nos lássuk! Nincs itt Shade, Lupry, Aquarius, Szirén és Luna se... Nagyon jó lenne, ha jönnének, de hát mi szóltunk nekik, ha nem akarnak, hát nem jönnek. - mondtam kissé bosszúsan, aztán Neelam-hoz fordultam.
- Igazság szerint azt sem tudom, hogy merre nedtek, de nagyon remélem, hogy nekik sem lesz bajuk. Habár Neesah is és Tropic is erős, szívós mén. |
Neelam
Mindvégig Delta mellett álltam, már nem törődtem vele, hogy még jobban elázok, mert így legalább a sós víz lejön rólam. Árnyék egy gyönyörű és okos ló volt, most is elmondta amit tudott.
- Igen tényleg ilyen, de remélük, hogy a vihar átmegy a másik szigetre és itt csak egy futózápor szerűség lesz. - mosolyogtam Árnyékra, majd újra Delta felé fordultam.
- Vajon Neesah és Tropic is biztonságban vannak? - kérdeztem a nálam picivel magasabb mént. |
Árnyék:
Bólintottam, majd komolyan Deltára néztem. - A vihar már csak ilyen. Kóvályog, míg le nem csap. Amikor már azt hiszed vége, elkezdi... De az is lehet, hogy most már tényleg vége lesz. - Gondolkodtam el, majd körülnéztem. - Kik hiányoznak még? |
Delta:
- Köszönöm Aphrodité a segítséget. - néztem a kancára, aztán Árnyékhoz fordultam:
- Igen, nekem is rossz előérzetem van, furcsa ez az idő. - bólintottam, aztán folytattam. - De figyelj csak, most lecsendesedett a szél és már nem villámlik, meg dörög. - ~ Talán mégis csak vége lesz lassan a viharnak... De mi van, ha ez csak egy ,,vihar előtti csend,,? ~ |
[220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Figyelmesen meghallgattam Árnyékot, aztán gyorsan elhatároztam magam, mert nem akartam itt állni a bizonytalanságtól idegesen.
Nagyon idegesített, hogy nem látják, pedig én még mindig farkasszemet néztem azzal a lóval.
Szikra valami lóról kezdett beszélni, de én hiába álltam ki az esőbe (ami már csak szemerkélt), semmit se láttam. Nem tudtam, mi folyik itt, de alkalmat láttam arra, hogy meglépjek. Ugyanis se Neelam, se senki nem figyelt rám, mindenki azt a lovat nézte, amit senki sem látott, csak Szikra. ~ Ez kicsit vicces is. ~ gondoltam, miközben kislisszoltam a barlangból. ~ Szerintem nincs ott semmi, csak túl sokat állt az esőben Szikra. ~ nevettem, de azért szöget ütött a fejemben a dolog.
