|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.24. 13:59 - |
Mefisto erdeje mellett van közvetlenül, északon. Ez az a szakadék, ahova lezuhant Mefisto annak idején a legenda szerint. Sötét, komor, hideg, ködös hely és itt is megjelenhet Mefisto. Nagyon vigyázz, mert itt nagyon dühös Mefisto, súlyosan megsebesíthet, vagy akár meg is ölhet! |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Fantom:
A szakadék szélén álltam és gondolkodtam. Lenéztem, majd fel a fejem felett lévő ághálózatra. ~ Itt van az otthonom. Ide tartozom. ~ Gondoltam És A szakadékot nézve. Éreztem az árnyak és Mefisto, na meg Krenolos jelenlété, az erdő felöl. |
Fantom:
Idevágtattam és a szakadék szélén álltam meg. Lenézte és nagyot szippantottam a ködös levegőből. Szerettem a sziget északi felén lenni. Itt minden ködös és sötét volt. úgy ahogy én szeretem. |
Mefisto:
 - Egyelőre maradj velem, ha kérhetem. Elmegyünk pár helyre. - mondtam neki. Valóban erős lett és félelmetes. Tetszett és tudtam, hogy így már sokat tud segíteni nekem. - Egyébként is meg kell ismerned pár dolgot. Először is tudd, az árnyak a szolgáink, mától te is utasíthatod őket, mindent megtesznek, hisz' nincs is más választásuk. De sose feledd: nem önszántukból vannak itt, sok-sok általam megöldt ló szellemei, akiket arra kényszerítettem, hogy a szolgáim legyenek. - mondtam. - Fátyolt már ismered, vele vigyázz, mert gyűlöl minket és erős szellem, ha nem is tüntethet el, meggyengíthet, de ez fordítva is igaz, te is elbánhatsz vele, ha már tudod, hogyan tedd. - néztem rá. - Most pedig gyere, mutatok valamit!
[folyt köv.: Békesség rétje] |
Krenolos
-Remekül érzem magam,és erősnek.Az egész testem valahogy könnyebb lett,mondjuk ez érthető.-mondtam.Nagyon tele éreztem magam erővel,ezért kipróbáltam valamit.Ott állt mellettem egy korhadt,középsavtag, alacsonyabb fa.Eléáltam,megfordultam,majd a két hársó lábammal megrúgtam.A fa (különösen)2-3 cm-es darabokra tört,egészen a gyökeréig.~Hát igen.Sokkal erősebb lettem.Ez tetszik.~Márcsak a többiekre várunk.-Apám,én végeztem.Van valami kérésed még,vagy elmehetek(bár nemtudom hová mennék)? |
Mefisto:
Minden olyan gyorsan történt... Néha nem is gondolnánk, hogy ilyen gyorsan megy ez, azt hisszük lassan tellik az idő, de nem. Föléhajoltam, mélyen a szemébe néztem és akaratommal megbénítottam, hogy véletlenül se tudjon menekülni, majd nehéz patáim rásúlytottak. Csak egyetlen egyszer, de elég volt. Fájdalmasan nyerített föl, de nem inogtam meg: a szakadékba taszítottam. Htalamas robajjal, puffanással ért földet. És nem élt többé, a régi Krenolos eltűnt, semmivé lett. ~ Még néhány perc, nagyon remélem, hogy sikerül és viszontlátom... ~ Majd így is lett: egy fekete mén állt előttem, szemei szikráztak, tekintetébő eltűnt a lágyság, helyét harag és eltökéltség vette át.
- Krenolos! - suttogtam. - Még nem tudom mire vagy képes, de biztos, hogy elég erős alakod van ahhoz, hogy elmenj bárhová a szigeteken. Én is képes vagyok erre általában, bár ezt te eddig nem tudhattad. Hogy érzed magad? - kérdeztem, mert ki akartam puhatolni mivé vált, milyen érzésekkel van teli...
[mingyárt átírom az adatlapod és csinálok új képet, azt használd majd] |
Krenolos
AZ árnylovak és apám körbeálltak.A szakadék széléhez taszítottak.Lehunytam a szemem és csak ezekre gondoltam:~Harag,gyűlölet,bosszú harag,gyűlölet,bosszú harag,gyűlölet,bosszú.Majd végre elérkezett az idő,amikor az árnylovak és apám megtámadtak,majd a mélybe taszítottak.Én csak zuhantam félholtam a szakadék mélyébe.Majd egy utolsó ütést éreztem az oldalamban,majd semmit soha többé.Kis idő múlva "fölébredtem".Végignéztem magamon,de nem láttam magam élőnek.~Tehát sikerült.Én is ilyen lettem.~gondoltam.Az én részem kész van.Márcsak Démontűzre és Blackyre várunk.-Meddig mehetek el?Úgyértem bárhova mehetek?Nem úgy mint...te...-kérdeztem egy kicsit megsajnálva. |
Mefisto:
Meglepett, de nagyon tetszett Krenolos hozzáállása. A három gyermekem közül ő volt az egyetlen, aki készen állt a dologra. És hamar jutott el idáig. Mi tagadás, ez tetszett!
- Bátor vagy! Akkor ne fecséreljük az időt. Elmondom mi fog történni: közelebb megyünk a szakadékhoz, az árnyaim közül néhányan meg fognak jelenni és körbevesznek. Én pedig...megöllek. De légy bátor és erős, igyekszem gyorsan végezni, hogy minél kevesebbet szenvedj. Mielőtt az élettelen tested a földre zuhan, letaszítunk a szakadékba. Csak így válsz ilyenné. - vázoltam fel. - Gondolj a haragra, a gyűlöletre, a bosszúra! Az még többet segít. - tettem hozzá. - Kezdjük!
~ Árnyak ide! ~
[5 árnyló megjelenik a semmiből]
Krenolos-al odaléptettünk a szakadék legszéléhez. Lenéztem a semmibe, de gyorsan visszafordítottam a tekintetem. Az árnyak hang nélkül követtek minket és szorosan körbeálltak. Nem várhattunk tovább, szembeálltam a fiammal és felkészültem rá, hogy megöljem. ~ Még nekem is nehéz lesz, de kétségtelen, hogy megteszem.~ |
Krenolos
-Tudom apám,hogy így gondoltad.Hát legyen,csak hogy veled maradhassak örökké.Hiszen eleve ezzel a céllal jöttem.-mondtam.Utoljára élve még körbenéztem,beszívtam a friss majd vissza néztem apámra. |
Mefisto:
Krenolos elgondolkodott, majd rábólintott a kérésemre. Nem voltam biztos benne, hogy teljesen tudatába van-e, hogy mi az ára annak, hogy olyanná váljon, mint én.
- De fiam! Ugye tisztában vagy vele, hogy pontosan mit akarok és az mivel jár?! Ha félsz, akkor inkább mondj nemet. Azt akarom, hogy olyan lény legyél, mint én: erős, természetfeletti ló rettenetes képességekkel... Tudod mi az ára ennek ugye? Meg kell halnod, hogy ez legyen belőled... - mondtam csendesen. A halál engem nem rémített meg, de megölni a fiam... akit az utóbbi időben úgy megszerettem. Ezt csak úgy akartam megtenni, ha teljesen beleegyezik. |
Krenolos
Apám kiosztotta a feladatokat,és időközben kiderült,hogy ez a két másik ló a testvérem.Hát ez egyenlőre furcsa volt,de nem is foglalkoztam többet velük.Apám azt kérte tőlem,legyek olyan mint ő.Hát egy kicsit meghökkentem,de utánna rájöttem,igaza van.-Hát jólvan.Megteszek bármit.-mondtam egy kis gondolkozás után. |
 Blacky: Elindultam Csillagfénnyel. -Akkor viszlát-mondtam -Én is szurkolok neked.- nekem is kezdett szimpatikussá válllni. Elindultam a sziget külső része felé galoppban. ~ Nem szabad, hogy meglásson valaki, amint az erdőből kiérek~ gondoltam. Szétnéztem nem követ-e egy árny, de egyenlőre nem láttam semmit. Örültem, hogy már nem vagyok teljesen egyedül, ha valami félre akar sikerülni csak eljövök ide és találkozhatok apámmal és a testvéreimmel.
[ folyt köv: árnyas sziget, hideg völgy ] |
Csillagfény ( Démontűz ) :
 Bólintottam apámnak, majd Blacky- vel elindultam de, egy idő után elváltak utjaink. - Akkor viszlát Blacky! - Nyerítettem vissza. - Remélem, büszkék lehetünk rád! - Mondtam neki. Már kezdtem megbékélni vele, hogy van két testvérem. Talán az segített benne, hogy apám tervének részesei, tehát gonoszak. Gyorsan vágtattam, már szinte átrepültem a réten, amit sűrű köd felhőzött. Kiértem a tengerhez és beleugrottam, majd úsztam tovább egyenesen a főszigetre.
[ Folyt. Köv. Fősziget: valami part :) ] |
Mefisto:
Blacky és Csillagfény készségesen bólintott, hogy rendben, vállalják, Krenolos csak hallgatott. ~ Még meg kell emésztenie, de idővel ő is látni fogja, hogy nem rossz a kérésem és előnyére válna. És akkor dönteni fog és vállalja.. ~ gondoltam.
- Csillagfény és Blacky! Ti mehettek és kezdhetitek a feladatot! Remélem büszke leszek rátok. - mondtam. - Nos Krenolos, hogy döntesz? - kérdeztem. |
Blacky:- Megpróbálom- mondtam az apámnak és eltökéltem magamnak, hogy nem fogok csalódást okozni. Krenolosnak tényleg áldozatot kellett hoznia, Csillagfény lesz a legmesszebb tőlünk, én pedig az általam egyáltalán nem szeretett lóval kell, hogy barátságban legyek. Nem szeretem, ha sokat parancsolgaatnak nekem, de pár hónapig biztos tűrnöm kell majd. Apámnak hagytam, de Miracle parancsaira egyáltalán nem vártam. ~Ha apám nem mond még valamit a tevéből akkor el is kezdek szorosabban beépülni. Eddig alig voltam a ménesben, úgyhogy óvatosan kell csinálni, nehogy balaki gyanút fogjon. Reméltem, hogy majd egyszer én is olyan leszek mint apám, de tisztában voltam vele, hogy ehhez még sokat kell bizonyítanom.~ |
Csillagfény ( Démontűz ) :
Figyelmesen hallgattam apám szavait, majd mikor a feladatomat mondta, bólintottam. - Meg fogok tenni mindent. Ha nagyon jó híreket hallok a számodra, azt személyesen hozom. - Mondtam komolyan. - Főszigeti ló nem ismer engem, ha még is van olyan azt szép csendesen elhallgattatom. - Folytattam fagyos könnyedséggel. - Jó előérzetem van. - Szólaltam meg újra.
Ha apám nem folytatja elindulok a Fősziget felé, ha beszél, még várok. |
Mefisto:
~ Kell még egy kis idő, mire összeszoknak. ~ gondoltam, de reméltem, hogy nem lesz gondom velük.
- A tervem egyszerű, de végrehajtani annál nehezebb. Tudjátok jól, hogy annak idején hogyan bántak velem?! Az emberek elmenekülése után... - a múltba révedt a tekintetem. - a Főszigeti ménessel éltem, én voltam a vezérük, míg meg nem elégelték és ki nem utasítottak. Dühös voltam, gonosz velük szemben s ezért ők összefogtak és ide üldöztek. Egyre haragosabb lettem, vissza akartam vágni de... úgy hozta a sors, hogy itt is elárultak. - a tekintetem már nem kalandozott a múltban, céltudatosan, eltökéltem néztem előre. - Mindkét ménesen bosszút állunk hamarosan! Segítségünkre lesznek az árnyak, akik mindent tudnak és ti hárman. - néztem végig rajtuk egyenként:
- Csillagfény! Neked át kell úsznod a Főszigetre és el kell érned, hogy az ottani ménes a bizalmába fogadjon. Kedvesnek, szolgálatkésznek kell mutatkoznod, de belül végig a gyenge pontját keresed a ménesnek és ha kell, jelentesz nekem. Nem kell átjönnöd, csak menj el egy nyugodt helyre és hívd az árnyakat. Mit gondolsz, menni fog ez? - kérdeztem.
- Blacky! Tudom, nehéz számodra még sok dolog, de azt meg kell tenned, hogy megpróbálsz beépülni itt a ménesbe és legfőképp jó barátja leszel Miracle-nek. Néha pedig visszajársz ide és elmeséled, hogyan haladsz. Olyan nagyon jóban kell lenned a vezérkancával, hogy a legféltettebb titkait is eláulja. Sikerülni fog? - néztem rá.
- És Krenolos, fiam! Te már sokat bizonyítottál, de az az érzésem nem folytathatjuk tovább a kémkedést, a foltos ménnek gyanús vagy. Egy jobb és nemesebb feladatot szánok neked, de bátorság kell hozzá, mert áldozatokkal jár. Azt szeretném ha olyan lennél, mint én. Mert akkor erőssebbé válsz és több mindenre képes leszel. Érted mire célzok? - kérdeztem. |
Csillagfény ( Démontűz ) :
Apámnak csak bólintottam, majd elléptem Krenolostól és Mefisto felé néztem. ~ Akkor ezek a testvéreim? ~ Gondoltam, majd a két lóra néztem. ~ Ezzel nekem nincs semmi bajom, csak a másik kancában érzek félelmet... ~ Állapítottam meg. - Sejtettem, hogy így lesz. - Mondtam röviden a tervre. |
Blacky:- Tehát - mondtam... -akkor sziasztok. Mondhatod. -majd bólintottam. A többiekre néztem vajon mi a véleményük rólam és érdekeli-e őket a terv. Nem akartam türelmetlennek látszani, de elég sok idő eltelt amióta idejöttem. Furcsa volt, hogy hirtelen olyan sokan lettünk. Krenolos szimpatikusnak látszott, de ez a Csillagfény, elég különösen viselkedett. Nem nagyon tetszett első látásra, de megtanultam már, hogy nem mindig az első benyomás a legfonotosabb. ~ Vajon neki sem tetszem ~ kérdeztem magamtól, mert amint megláttam, hogy helyezkedik. ~Szerintem én sokkal szebben viselkedtem velük ~ gondoltam, és reméltem,h hogy nem tudnak olvasni a gondolataimban. |
Mefisto:
Végre Krenolos is megérkezett, így már mindenki itt állt körülöttem, akiket fontosnak tartottam.
- Nyugodjatok meg mindannyian! - mondtam hideg könnyedséggel. - Ti nem vagytok egymás ellenségei, sem vetélytársai. Egyformák vagytok mind a hárman, jól jegyezzétek meg! Ti vagytok a gyerekeim, mind testvérek vagytok. - világosítottam fel őket. - És most ne fecséreljük tovább az időt, mert az idő drága, nekünk pedig sok dolgunk van, hiszen tervet szövegetek már mióta. Ti mindannyian részesei vagytok a tervemnek és mindenki meg fogja kapni a maga feladatát. Legyetek büszkék magatokra és mindig tegyétek meg a tőletek telhetőt. Rendben? - néztem végig a némán hallgató társaságon.
- Csillagfény sejtem mit szeretnél, ne légy türelmetlen, én is hasonló dologra gondoltam. Krenolos kíváncsi vagy, mingyárt megtudsz mindent. Blacky jól látod, ők mind a testvéreid. - válaszoltam mindegyikőjük felmerülő kérdésére. Aztán vártam a megerősítést, hogy mondhatom-e mit tervezek és ők ebben milyen szerepet kapnak. |
Csillagfény ( Démontűz ) :
Én is támadó állásba helyezkedtem. Bármikor képes lettem volna megtámadni és megölni bárkit. Felágaskodtam és megint a földre dobbantottam, csak azért, hogy megmutassam, én sem félek támadni. - Ugyan ez a kérdésem nekem is! - Nyerítettem. Hangomból ki lehetett venni, hogy egy mozdulatra várok, hogy legyen igazi okom a támadásra, majd feltűnt a hasonlóság az idegen ló és apám között. ~ Na, még ez is?! Ő meg kicsoda? ~ Apámra néztem. Választ vártam. Idegesített, hogy nem tudom közölni az ötletemet. |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Egyelőre maradj velem, ha kérhetem. Elmegyünk pár helyre. - mondtam neki. Valóban erős lett és félelmetes. Tetszett és tudtam, hogy így már sokat tud segíteni nekem. - Egyébként is meg kell ismerned pár dolgot. Először is tudd, az árnyak a szolgáink, mától te is utasíthatod őket, mindent megtesznek, hisz' nincs is más választásuk. De sose feledd: nem önszántukból vannak itt, sok-sok általam megöldt ló szellemei, akiket arra kényszerítettem, hogy a szolgáim legyenek. - mondtam. - Fátyolt már ismered, vele vigyázz, mert gyűlöl minket és erős szellem, ha nem is tüntethet el, meggyengíthet, de ez fordítva is igaz, te is elbánhatsz vele, ha már tudod, hogyan tedd. - néztem rá. - Most pedig gyere, mutatok valamit!
