|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.23. 13:34 - |
Körülbelül a sziget közepén van a Keleti Erdő közelében. Üde völgy egy sziklafal közelében, ahol barlangok is vannak meg egy kis ér hűs vízzel. A ménesnek ez a törzshelye, itt a legnagyobb a biztonság. |
[220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Delta:
 Miután jelentettem Deltának, odébbsétáltam és nekiálltam legelni a friss, édes füvet. Jó volt pihenni egy kicsit, túl meleg és fülledt volt az idő. Az égen sötét felhők gyülekeztek. ~ Akighanem jó nagy vihar lesz... ~ borzongtam meg.
Egyszer csak nagy csörtetés és dübörgés közepette Neelam tűnt fel a völgyben. Megrezzentem a nagy zajra és felegyenesedtem, de mikor láttam, hogy ki az, megnyugodtam.
- Szia Neelam! - viszonoztam a köszönését. - Nos, most már semmi érdekes, felderíteni voltam a környéken nemrég. - válaszoltam a kérdésére legelészés közben. |
Neelam
 A patáim hangosan dübörögtek a talajom, hosszabb sörényem lobogott a szélben. Így törtem ki a bokrok közül. Sárga szőrőmet a napfény arannyá varázsolta. A testvéremet kerestem de szokás szerint megint eltűnt. Párat kibakoltam majd visszavettem ügetésbe. Hirtelen észrevettem pár lovat, köztük Deltát. Egyenesen elé ügettem megtorpantam és boldogan üdvözöltem.
- Hé, szia, Delta. Mi újság? - kérdeztem kedvesen. |
Neesah:
 Felfigyeltem arra, amit Tropic mondott, ezért úgy gondoltam nem fogok kertelni:
- Tropic! Mefisto-ra gondoltál? A fríz ménre, aki a másik szigeten tűnt el a történetek, mendemondák szerint? -kérdeztem kíváncsian. ~ Hm...logikus lenne, ha ő lett volna ma... most lesz a halálának/eltűnésének évfordulója... de az nem stimmel, miért nem bántott senkit... ~
- Mit tudsz még? Mondj el mindent kérlek! - néztem rá érdeklődve a ménre. |
Tropic
 Ahogy halgattam Delta és Neesah beszélgetését átfutott az agyamon én mit tettem volna. Szerintem ugyanazt mint Delta, az biztos hogy Szikrát nem hagytam volna ott egyedül. Neesah a sztori végén kiadott egy utasítást. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak Deltáéknak szólt. Mivel Delta elment bátorságot vettem magamon és odamentem Neesah-hoz.
- Neesah! - szólítotam meg. Megvártam míg Delta tisztes távolsgra ér, majd belekezdtem.
- Én az a bizonyos ló.. gondolom tudod kiről beszélek. Szóval én azthiszem láttam már. Egészen kicsi voltam mikor találkoztam egy ugyanolyan lóval aki a legendában szerepelt. Láttam felbőszülten elvágtatni és akkor szöktem el mert kiváncsi voltam hova megy... akkor hagytam el a családom...- mondtam, majd vettem egy nagy levegőt. Megvártam Neesah mit reagál rá. Nemtudom, hogy most meghalgat-e még engem vagy mára elég volt már neki az amit Delta mondott.
|
Neesah:
Érdekelt,de ugyanakkor meg is ijesztett az, amit Delta mondott. Mert már hallottam ilyen árnyról és más egyéb lényről, de évek óta nem bukkantak föl.
- Szerencse, hogy nem esett bajotok! - mondtam. - Ne nagyon menjetek arra a környékre kérlek! Majd utánajárok aa dolgoknak. -adtam utasítást. Delta bólintott aztán odébbment és legelni kezdett. |
Delta:
Neesah nem szólt közbe, csak hallgatott kíváncsian.
- Szóval... a temetőben volt egy sötét árnyló. Furcsa volt, nem tűnt élőnek, inkább valami földöntúlinak. Piros szemei voltak. Először azt hittük ránktámad, ám végül csak állt és nyerített élesen, furcsán. - fejeztem ba a sztorit. - tehát ez történt, mi a véleményed? - kérdeztem. |
Tropic
Odamentem Neesah-hoz Deltával. Figyelmesen halgattam amit mondott Delta, közben néha-néha rápillantottam Neesah-ra. ~ jó lenne Neesah-val beszélgetni négyszemköz. A legendás ló... emlékszem rá kiskoromból... mintha találkoztam volna már vele... ha elmondanám Neesah-nak ő biztosan megtudná mondani ugyan arról a lóról beszélek-e~ Le-le hajtottam a fejem enni egy kis füvet, de közben halgattam amint Delta és Neesah beszélgetnek.
|
Delta:
- Gyere nyugodtan - mondtam Tropicnak, aki valamiért nagyon beszélni akart Neesah-val. ~ Kííváncsi vagyok rá, miért... ~ tűnődtem, aztán Neesah-hoz fordultam, aki már tudni akarta, mi a helyzet.
- Neesah! Körbenéztem Szikrával, sok helyen jártunk, az elhagyatott temetőben is. És tudod, ott láttunk valami egész érdekeset... - kezdtem izgatottan. |
Neesah:
~ Merre lehet már Delta... ~ töprendtem, de aztán, pont most felbukkant a fák között Tropic társaságában. Nem mentem oda hozzá, folytattam a legelészést. Aztán Delta odajött hozzám.
-Szia! - köszöntöttem. - Na? Körbejártad a környéket? - kérdeztem tőle. |
Tropic
Gyorsan felkaptam a fejem mikor Delta mondta hogy megy Neesah-hoz.
- Várj én is megyek ha nem baj.- szóltam gyorsan Delta után, majd utána ügettem.
|
Delta:
Sokat ittam és most már jól éreztem magam, sokkal jobb lett a hangulatom is. Láttam, hogy Tropic is odajött a forráshoz és ő is iszik. Mikor végeztem felegyenesedtem és Tropic-hoz fordultam.
- Megyek Neesah-hoz. - mondtam csendben és már el is indultam felé. |
Tropic
Ahogy elértünk a völgyhöz rögtön megpilantottam Neesah-t. Mivel nagyon meleg volt eléggé megszomjaztam. Ahogy a forrás felé pillantottam megláttam Aphroditét.
- Sziasztok!- köszöntem, majd odavágtattam a forráshoz. Egyszerűen mesés íze volt ennek a víznek, főleg most. Itam, majd utána elkezdtem legelni. ÍNéha-néha felpillantottam, hogy Delta elindult-e már Neesah-hoz. Szeretnék én is vele menni, hátha szóhozjutok én is.
|
Delta:
Mikor megérkeztünk körbenéztem: Neesah a völgy szélén legelészett, Aprodité, az egyik kanca pedig épp ivott a forrásból. Hátranéztem, hogy jön-e mögöttem Tropic. ~ Én is szomjas vagyok ~ gondoltam Aphrodite-t figyelve és odaügetettem a forráshoz inni.
- Sziasztok! - nyerítettem a többieknek. |
Aphrodité:
 Nem követett senki, így nyugodtan ügetve értem el a völgyet, ahol most nem volt sok ló, csupán Neesah-t láttam. Nyerítettem felé, de nem mentem oda hozzá. ~ Olyan szomjas vagyok, iszonyú ez a meleg ~ gondoltam, és a völgy szélén csordogáló kis érhez sétáltam. Lehajtottam a fejem és ittam a friss, hűs forrásvízből. Máris kellemesebben éreztem magam. |
Neesah:
~ Lesz bajom még ezzel a ménnel ~ gondoltam sóhajtva, aztán visszasétáltam a sziklafalhoz. ~ Legalább most csinál valami értelmeset. ~ folytattam tovább a gondolkodást, miközben végigjártattam a szemem a lovakon. |
Delta:
~ Annyira utálom, mikor így kioktat. Mintha ő nem is tudom kinek hinné magát! ~ mérgelődtem magamban, aztán Neesah-hoz szóltam:
- Na és hová menjek a szigeten? Vagy járjam körbe az egészet? - kérdeztem sértődötten.
~ Áh, mindegy is, elindulok az erdő felé, aztán majd eldöntöm. ~ határoztam el végül és el is indultam, de előtte még ránéztem Neesah-ra:
- Majd jövök. - ~ remélem, most örül ~ gondoltam. Magam sem tudtam miért mérgesített így föl ennyire ma, de már mindegy volt.
[Folyt.köv: Keleti erdőség] |
Neesah:
- Most azonnal abbahagyjátok mind a ketten! Ne hozzatok szégyent a ménesre, elegem van, hogy folyton marjátok egymást! - léptem közbe és mind a kettő felé kirúgtam.
- Delta, ez leginkább rád vonatkozik. Ne nézz rám így, ha felesleges energiád van, akkor járj körbe a szigeten, nézd meg fenyegetnek-e tigrisek vagy a másik ménesből lovak, vagy bármi más.... - Bármi más alatt az olyan lényeket értettem amikről nyíltan nem nagyon beszéltünk. Azokat az árny lovakat, melyek egyik percben még előtted állnak, majd köddé válnak. Féltünk tőlük, mert olyan különösek, pokolbeliek voltak és az utóbbi évben egyre gyakrabban tűntek fel. |
Delta:
Az egyik kis nagyszájú mént akartam helyretenni, de Neesah, a vezérmén már megint beleszólt mindenbe. Amint megláttam, hogy felénk közeledik a még kirúgtam egyet az ellenfelem felé, aztán gyorsan arrébb mentem. ~ Miért avatkozik mindenbe bele? Ha én lennék a vezér, ilyen apró ügyekbe biztos nem folynék bele! ~ mérgelődtem és csúnyán néztem Neesah-ra, aki épp most ért ide. |
Neesah:
A sziklafal szélén álltam és onnét figyeltem a többi lovat: a ménesemet. Figyelmesen járattam körbe a tekintetemet. ~ Nincs itt mindenki... ~ gondoltam magamban, majd ismét körbekémleltem.
Hirtelen feltűnt két fiatalabb mén, akik már egy ideje veszekedtek. Rosszallóan pillantottam feléjük, majd megindultam arrafalé, ahol verekedtek. ~ Közbelépek, mielőtt eldurvul a helyzet. ~ döntöttem el magamban.
~ Mostanság állandóan ez megy, nem tudom mi a francért nem tudnak békében élni, miért várják meg, amig kapnak tőlem is. ~ morfondíroztam miközben feléjük ügettem. |
Körülbelül a sziget közepén van a Keleti Erdő közelében. Üde völgy egy sziklafal közelében, ahol barlangok is vannak meg egy kis ér hűs vízzel. A ménesnek ez a törzshelye, itt a legnagyobb a biztonság. |
[220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Miután jelentettem Deltának, odébbsétáltam és nekiálltam legelni a friss, édes füvet. Jó volt pihenni egy kicsit, túl meleg és fülledt volt az idő. Az égen sötét felhők gyülekeztek. ~ Akighanem jó nagy vihar lesz... ~ borzongtam meg.
A patáim hangosan dübörögtek a talajom, hosszabb sörényem lobogott a szélben. Így törtem ki a bokrok közül. Sárga szőrőmet a napfény arannyá varázsolta. A testvéremet kerestem de szokás szerint megint eltűnt. Párat kibakoltam majd visszavettem ügetésbe. Hirtelen észrevettem pár lovat, köztük Deltát. Egyenesen elé ügettem megtorpantam és boldogan üdvözöltem.
Felfigyeltem arra, amit Tropic mondott, ezért úgy gondoltam nem fogok kertelni:
Nem követett senki, így nyugodtan ügetve értem el a völgyet, ahol most nem volt sok ló, csupán Neesah-t láttam. Nyerítettem felé, de nem mentem oda hozzá. ~ Olyan szomjas vagyok, iszonyú ez a meleg ~ gondoltam, és a völgy szélén csordogáló kis érhez sétáltam. Lehajtottam a fejem és ittam a friss, hűs forrásvízből. Máris kellemesebben éreztem magam.
