|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.24. 13:01 - |
Itt van a törzshelye a ménesnek. Nem túl napsütötte és vidám, de legalább biztonságos, tigrisek nem járnak erre. A Kristály-tó közelében van, dombok között fekszik, árnyékos, hideg és sokszor ködös. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Black Moon (Blacky)
 Néztem ahogy Miracle elment az őrhelyére és a tesvéreimre és apámra gondoltam. Vajon hogy sikerül a rájuk osztott rész. Csillagfényt befogadták vajon és Kernolos tényleg szellemló lett? Figyeltem Miracle tekintetét, elég nyugtalannak tűnt, ugyanakkor figyelmesnek is. Elhatároztam, hogy ha megy akkor én is megyek utánna és azt mondom majd, hogy nem tudtam aludni. Majd beszélgethetnénk éjszaka és megismerhetném. De ehhez az kell, hogy őrjáratra induljon valamelyik éjszaka. |
 Cavallo: -Értem. Azért köszi holnap majd megbeszéljük.Jó éjt!-mondtam csalódottan és elnyomott a álom. |
Miracle:
 - Nem bánom, legyen jó éjszakád. - mondtam, majd elindultam a völgy közepén lévő sziklaperem felé. Felkaptattam rá és onnét figyeltem a síri csendben pihenő ménest. Furcsa éj volt: még a bogarak sem zajongtak, ciripeltek, a szél se rebbentette meg a leveleket. Mindent beborított a sűrű köd. ~ Rossz érzésem van. Olyan most a völgy, mintha valamiféle vihar előtti csend lenne, mintha készülődne valami... ~ tűnődtem és elhatároztam, hogy hajnalban körbejárok, mert nyugtalan lettem. |
Black Moon (Blacky)
-Renben- bólintottam.~ Huh, nem vette észre. Elég jól megy nekem ez a színjáték~ gondoltam. -Köszi, hogy befogadtok.- mondtam mosolyogva. -De... ha nem bánnád most elmennék aludni.-tényleg álmos voltam és fáztam is, úgyhogy már kezdtem szétnézni, hol találok üres helyet, de nem igazán láttam semmi jó helyet, úgy döntöttem, hogy oda megyek majd ahol jól látom Miraclet és ha esetleg elmenne valahova akkor megpróbálom követni. Megnézem miket szeret, kikben bízik meg és majd aztán intézkedem. |
Fauna:
 Már aludtam, de hirtelen Cavallo suttogása ébresztett fel.
- A tónál??? - kérdeztem vissza, majd üres tekintettel révedtem a múltba. ~ Tényleg... voltunk a tónál is. És erre sem emlékeztem. De eszembe jutott néhány mondatfoszlány. - Cavallo... én... nem emlékszem pontosan. Csak arra emlékszem, hogy azt mondta Krenolos, hogy tud segíteni, hogy beszélni tudjak anyával, mert ő már látta. - néztem rá a foltos ménre tanácstalanul. |
Miracle:
- Árnyak? Csakugyan? - vontam fel a szemöldököm. - Miért jártál ott, ahol veszélybe kerülhetsz, felelőtlen voltál, szerencse, hogy itt lehetsz most. - szidtam meg, majd vettem egy mély lélegzetet: - Najó, nem bánom, maradj a ménesben, de molstantól ne kószálj el állandóan, főleg ne az erdőbe! - mondtam. |
Cavallo: -Fauna!Alszol?Azt szerettem volna kérdezni hogy mit mondott Krenolos a tónál ?Emlékszel rá?Mert tudod nem akarom előre elítélni de...Na mindegy.-kérdeztem Faunát mert nem hagyott aludni a gondolat. |
Black Moon (Blacky)
-Szia!- hát, ma jártam az edrőben és találkoztam az árnyakkal. Nagyon megijedtem, és mostantól inkább itt maradok.-mondtam, és szorongtam nehogy észrevegye a bizonytalánságot. ~ No tessék, most meg megjelenik. Nem tudom észre lehetett-e venni, hogy hazudtam, de remélem, hogy nem.~ majd folytattam -Szóval ha lehetne akkor itt maradok, és én is a ménesbe csatlakozom, főleg éjszakánként. -mondtam, most már megkönnyebbülve. |
Miracle:
Leszállt az éj, s a mai este igazán ködös volt. Kicsit magára hagytam Orpheus-t és körbejártam a kicsiny ménest. Minden rendesnek tűnt, mindenki itt volt, csak Krenolos hiányzott. ~ Merre lehet? Pedig nemrégen csatlakozott... ~ Aztán megláttam egy másik lovat: Blacky volt az, de ő nem igazán tartozott ide, folyton kerülte a ménest. Most viszont itt volt.
- Hát te? - léptem oda hozzá. - Mit csinálsz itt, mégis velünk akarsz tartani, vagy csak ide tévedtél? - kérdeztem tőle választ várva. |
Black Moon (Blacky)
Körbesétáltam Miraclet keresve. ~ Nem állíthatok oda, hogy Szia Miracle! Épp téged kereslek. VAlamit ki kell találnom, hogy miért fogok a méneshez tartozni. Talán... Persze, láttam az árnyakat és terelje össze a csapatot. Ha pedig nem jönnek, akkor azt mondom, hogy amikor láttam, még pont ide tartottak. De...lehet hogy ezzel Mefistot sodornám veszélybe. Nem tudtam mit tegyek. ~ és ekkor eszembe jutott ~ A tigrisek. Igaz nem járnak itt gyakran, sőt ahogy tudom 10 éve nem voltak itt, de hátha most lehetne.De akkor jönni kell tigriseknek. Az sem jó. Még ha itt lenne valameik testvérem, akkor talán össze tudnánk dolgozni.~ nem tudtam mit tegyek úgyhogy arra gondoltam, hogy egyenlőre kivárom , és addig messziről figyelem Miraclet. A probléma csak az volt, hogy még mindig nem tudtam hol van és már sötétedett... |
Fauna:
Már tényleg közeledett az éjszak, így követtem Cavallo-t, aki egy nagy fa mellé sétált, ahol Orfano is pihent. Közvetlenül Cavallo mellett álltam meg, aztán gondoltam egyet és lefeküdtem a nedves fűbe.
- Jóéjt! - mondtam álmosan. Örültem, hogy nem egyedül vagyok, reméltem, hogy Cavallo vigyáz rám. Ezzel a gondolattal aludtam el... |
Cavallo: Fauna nagyon kedves volt.A hátamra hajtotta a fejét én pedig viszonoztam.Mélyet lélegeztem a ködös levegőből.Gyorsan sötétedett és egy szélvédett helyet kerestem.Úgy gondoltam Orfano mellett (nem közvetlen azért) egy nagy fa alatt jó lesz.odamentem és Fauna követett. |
Fauna:
- Úgy gonolod? - néztem rá a ménre elgondolkodva. - Nem tudom mit higgyek. Jaj Cavallo! Olyan rossz, hogy semmire sem emlékszem! - hajtottam a fejem a hátára. - De benned inkább bízom, mint Krenolos-ban és talán lehet, hogy jól látod a dolgokat. Igazad lehet. - mondtam kedvesen. |
Cavallo: -Hát én megmondom neked mi van Krenolossal.Szerintem áruló.-mondtam.Kitartottam a véleményem mellett.Hajthatatlan voltam.-Nem kéne hallgatni arra a lóra.Ez a véleményem-mondtam határozottan. |
Fauna:
Kezdett elcsöndesedni a völgy, hiszen esteledett. A köd csak nem oszlott szét, de ezt mi már viszonylag megszoktuk. Ekkor hirtelen Cavallo lépett oda hozzám.
- Hát... semmi. Azon gondolkodtam, merre lehet Krenolos... Fogalmam sincs mi lett vele hiába töröm a fejem... nem emlékszem. - |
Cavallo: Orfano elfáradhatott a sok úszásban mert lehajtotta fejét és elbóbiskolt,szerintem el is aludt. így hát fogtam magam és én is megpróbáltam elaludni.Ki kellett hevernem a mai nap fáradalmait.De valahogy nem tudtam elaludni.Túl izgatott voltam ezért odaügettem Faunáékhoz.-Na mi újság?- |
Christine
-Elárult minket?-döbbentem le azon, amit Merengő mondott.
~Csak nem tette...~ Valahogy nem akartam elhinni.
~ Biztos csak kóborol valamerre...~ próbáltam magammal elhitetni. |
Merengő:
 - Hát pont ez az! - szóltam közbe Christine és Fauna beszélgetésébe. - Azzóta nem láttuk Krenolos-t nem tudom hol lehet és hová tűnt, hiszen Fauna nem emlékszik... Cavallo pedig a fejébe vette, hogy Krenolos elárult minket, de én ennyire nem vagyok ebben biztos. - mondtam tanácstalanul miközben lehajtottam a fejem, hogy egyek pár falat füvet. ~ Néha olyan nehéz az élet itt: a sok különös dolog nyomasztó, az időjárás is sokszpr űz tréfát velünk és a mai események... ~ |
Christine
Csendben végighallgattam a kanca rövidke monológját.
-Hm...értem..és akkor...jól vagy, ugye?-kérdeztem tőle.
~Te normálatlan, hát persze, hogy jól van. Az előbb már többször is elmondta, ennyire nem figyelsz?!~ oktattam ki magamat.
-De..Krenolos? Ő is visszajött? |
Fauna:
- Oké. - azzal belefogtam a rövid elmesélésbe: - Nem emlékszem mindenre tisztán, de úgy kezdődött, hogy Cavallo, én és Krenolos Mefisto erdejébe indultunk. Tudod, az anyám arra halt meg és Frosty és Krenolos azt mondta, hogy látták őt ott... vagyis hát, hülyén hangzik, de a szellemét. Tehát látni akartam őt. - megálltam egy pillanatra gondolkodni. - És miután beléptünk az erdőbe történt valami... különváltunk egymástól... - innentől kezdve már nem emlékeztem semmire. - és ha minden igaz, akkor Mefisto meg akart ölni, de erre én nem emlékszem, teljesen kiesett... Úgy ébredtem fel, hogy Merengő és Cavallo hajol fölém. - hallgattam el végül a történet befejezésekor. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Cavallo: -Értem. Azért köszi holnap majd megbeszéljük.Jó éjt!-mondtam csalódottan és elnyomott a álom.
- Nem bánom, legyen jó éjszakád. - mondtam, majd elindultam a völgy közepén lévő sziklaperem felé. Felkaptattam rá és onnét figyeltem a síri csendben pihenő ménest. Furcsa éj volt: még a bogarak sem zajongtak, ciripeltek, a szél se rebbentette meg a leveleket. Mindent beborított a sűrű köd. ~ Rossz érzésem van. Olyan most a völgy, mintha valamiféle vihar előtti csend lenne, mintha készülődne valami... ~ tűnődtem és elhatároztam, hogy hajnalban körbejárok, mert nyugtalan lettem.
Már aludtam, de hirtelen Cavallo suttogása ébresztett fel.
- Hát pont ez az! - szóltam közbe Christine és Fauna beszélgetésébe. - Azzóta nem láttuk Krenolos-t nem tudom hol lehet és hová tűnt, hiszen Fauna nem emlékszik... Cavallo pedig a fejébe vette, hogy Krenolos elárult minket, de én ennyire nem vagyok ebben biztos. - mondtam tanácstalanul miközben lehajtottam a fejem, hogy egyek pár falat füvet. ~ Néha olyan nehéz az élet itt: a sok különös dolog nyomasztó, az időjárás is sokszpr űz tréfát velünk és a mai események... ~
