|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.24. 13:01 - |
Itt van a törzshelye a ménesnek. Nem túl napsütötte és vidám, de legalább biztonságos, tigrisek nem járnak erre. A Kristály-tó közelében van, dombok között fekszik, árnyékos, hideg és sokszor ködös. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Christine
~Nem kíváncsi, csak tudáséhes...~ javítottam ki magamban, hogy persze ne higgyék rólam azt, hogy egy kíváncsi kis csikó vagyok.
-Megígérem.-bólintottam közben. |
Fauna:
 - Igen Merengő, már jobban vagyok. - mondtam, majd megakadt a szemem Christine-en, aki kíváncsian pislogott felénk. Úgy tűnt nekem, hogy zavarja, hogy nem tud semmit.
- Kíváncsi vagy mi történt...? - kérdeztem. - De igérd meg, hogy nem árulod el senkinek, főleg Miracle-nek, mert akkor nagy bajban leszünk. - néztem rá választ várva. |
Christine
A két mén olyan hirtelen jött és gyorsan, hogy szinte csak pislogni tudtam és néztem kb úgy, hogy "Mi van?"
-Szia, semmi különös.-köszöntem vissza Merengőnek. Valamit nagyon nem tudtam.
~Történt volna valami Faunával? Én meg nem tudok róla?~ |
Merengő:
 Miközben beértünk a völgybe (ahova vastag köd ereszkedett) még egyszer megköszöntem Cavallo-nak a segítséget és beszéltünk még pár szót. Aztán a völgyben én Faunáékhoz léptem.
- Jól vagy viszonylag? - kérdeztem halkan Faunát, aztán köszöntem Christine-nek.
- Szia Christine, miújság? - |
 Orfano: -Na végre itt vagy!-sóhajtottam megkönnyebbülten.-Én a másik szigeten voltam... Oké nem megyek-~Persze hogy megyek~-És veletek mi történt?Szegény Fauna!-sajnáltam őt. |
 Cavallo: -Szívesen.És igen téged kerestelek.-mondtam miközben lassú igetésbe váltottam.Kezdett leszálni a köd.Megérkeztünk és megláttam Faunát Christine-nel beszélgetni.~Már nem lehet olyan rosszul.~gondoltam és odamentem hozzájuk.-Sziasztok!Ha nem baj most egy kicsit beszélek Orfanoval.Oké Fauna?Jobbulást és óvatosan a ködben!!-figyelmeztettem őket és az öcsémhez léptem.-Na végre.Most már elmesélheted mit csináltál míg távol voltam.-kezdtem a kérdezősködést-Tényleg a másik szigeten voltál?Légyszi ne menj oda gyakran nehogy bajod történjen!!-intettem óvatosságra.-Hogy én mit csináltam? Hát úgy volt...aztán...és most itt vagyunk.- |
Christine
Minden zsigerem végigborzongott.
-Mindenféle rosszra.-feleltem. Tulajdonképpen tényleg, pontosan nem gondoltam arra, hogy mi az, csak így általánosságban a gonoszabb forma lelkekre.
Bólintottam.
-De...sikerült végiglegelnem.-hajtottam le a fejemet és egy kicsit zavartan elmosolyodtam. |
Fauna:
Elnevettem magam. Sok óra után végre először.
- Miért mit hittél, ki szólt? - kérdeztem jókedvűen. - De igazad van, leszállt a köd és túl hirtelen. Utálom az ilyen időt. ~ Remélem Cavallo hamar visszajön. Úgy hiányzik. ~ gondoltam.
- Te egész nap a völgyben voltál? - kérdeztem Christine-t. |
Orfano: Úgy láttam itt nincs rám szükség így kicsit odébb mentem és legelni kezdtem.Köd ereszkedett a völgybe így reméltem a testvérem hamar visszaér. |
Christine
Egy percnyi szívbajt kaptam, amikor váratlanul egy hang szólt hozzám. Pár pillanatig hezitáltam, miközben próbáltam kivenni a sűrű ködben, hogy ki az. Mikor észrevettem, Fauna, megkönyebbülten kifújtam magamból egy sóhajt.
-Huh, csak te vagy az...-érződött a hangomból is a megkönyebbültség.
-Semmi baj, csak... sűrű a köd... |
Fauna:
Hirtelen Cavallo elment mellőlem. Merengőt kereste, engem pedig otthagyott Orfano-val. Fáradt voltam, de már jobban éreztem magam, igyekeztem lerázni magamról a kis Orfano-t. A völgy szélén egy fekete lovat pillantottam meg: ~ Christine az. ~ gondoltam és odasétáltam hozzá.
- Mi baj? - kérdeztem kissé gondterhelt arcát fürkészve. |
Christine
Nyugodtan és csendesen legelésztem a völgyben. A sörényem belehullott a szemembe, így néha megráztam a fejemet, hogy lássak valamit a fűből. Végül felkaptam a fejemet az utolsó fejrázásnál. A köd annyira leereszkedett, hogy az orromig nem láttam. Sűrű volt, mint a tejföl.
-Oooké, most...találjak el bármerre is és védjem meg magam bárhogyan is...-motyogtam magamnak az orrom alatt picit félénken. |
Orfano: -Tényleg hol van merengő?-gondolkodtam hangosan én is.Hirtelen Cavallo megindult.-De Cavallo!!Várj!!Lehet hogy csak lemaradt valahol!!-nyerítettem utána de már szerintem nem is hallotta.~Teljesen megváltozott mióta itt vagyunk~gondoltam szomorúan. |
Cavallo: -Rendben menjünk.-mondtam.-Várjunk csak!Hol van Merengő?!-kérdeztem kétségbeesetten és körbe tekintettem.Nem láttam sehol így hát elindultam vissza az erdő felé. -Remélem nem esett baja!-nyerítettem oda a töbieknek és alvágtattam.[Folyt.köv.:Mefisto erdeje] |
Fauna:
Egy örökkévalóságig tartott mire beértünk a völgybe. Most kezdtem csak magam rosszul érezni: fájtak a lábaim, zúgott a fejem.
- Cavallo! - suttogtam neki. - Menjünk oda az a fa alá a völgy szélén, nehogy gyanút fogjon Miracle. - mondtam. ~ Ott lepihenhetek kicsit. ~ gondoltam. |
Cavallo: -Hát igen ez nem úgy sikerült ahogy gondoltam. Na mindegy majd kicsit később elmesélem.Na meg persze te is. Remélem nem unatkoztál-mondtam most már kicsit felszabadultabban és közelebb léptem. |
Orfano: Hirtelen kit látnak szemeim hát Az én drága testvérem.Jó kedvem volt és eléjük vágtattam.~Fauna biceg valami nincs rendben...~kezdtem aggódni.Sziasztok! Jó napom volt. De nektek úgy látom kevésbé.-mondtam kétségbeesetten |
Én mentem elöl és szinte végig ügettem. Nem akartam túl gyorsan menni nehogy Faunával valami történjen. Kiléptem a fák közül és a tekintetem egy fakó lovon akadt meg amint Miracle-lel ,,játszik". Majd a felém vágtató Orfanora figyeltem föl.-Szia!Hogy telt a napod?-próbáltam lazán viselkedni ami nem nagyon sikerült.A hangom elárulta hogy baj van. |
Orfano: Nem tudtam mit kezdjek magammal. Annyira unatkoztam, hogy úgy döntöttem megmozgatom a végtagjaimat. Elindultam ügetésben majd lassú vágtába kezdtem.[Folyt.köv.:Békesség rétje] |
Orfano: Mikor kiléptem a fák közül rögtön végignéztem a ménesen.~Huhh még nem jöttek vissza~könnyebbültem meg és legeltem egy falatot mert az úszástól megéheztem. Közelebb ügettem a lovakhoz. Megpillantottam egy fakó lovat akit még sose láttam. Láthatóan nagyon jól szórakozott Miracle-lel. Nem tudtam hová mennek de úgy tűnt valahol kettesben akarnak lenni. Még sose láttam így viselkedni a vezérünket és ez eléggé meglepett.~Talán ez a ló majd megváltoztatja.~ reméltem. Hirtelen megpillantottam néhány hatalmas ínycsiklandó fűcsomót. Lehajtottam a fejem és elmélyülten legelni kezdtem. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Igen Merengő, már jobban vagyok. - mondtam, majd megakadt a szemem Christine-en, aki kíváncsian pislogott felénk. Úgy tűnt nekem, hogy zavarja, hogy nem tud semmit.
Miközben beértünk a völgybe (ahova vastag köd ereszkedett) még egyszer megköszöntem Cavallo-nak a segítséget és beszéltünk még pár szót. Aztán a völgyben én Faunáékhoz léptem.
Orfano: -Na végre itt vagy!-sóhajtottam megkönnyebbülten.-Én a másik szigeten voltam... Oké nem megyek-~Persze hogy megyek~-És veletek mi történt?Szegény Fauna!-sajnáltam őt.
Cavallo: -Szívesen.És igen téged kerestelek.-mondtam miközben lassú igetésbe váltottam.Kezdett leszálni a köd.Megérkeztünk és megláttam Faunát Christine-nel beszélgetni.~Már nem lehet olyan rosszul.~gondoltam és odamentem hozzájuk.-Sziasztok!Ha nem baj most egy kicsit beszélek Orfanoval.Oké Fauna?Jobbulást és óvatosan a ködben!!-figyelmeztettem őket és az öcsémhez léptem.-Na végre.Most már elmesélheted mit csináltál míg távol voltam.-kezdtem a kérdezősködést-Tényleg a másik szigeten voltál?Légyszi ne menj oda gyakran nehogy bajod történjen!!-intettem óvatosságra.-Hogy én mit csináltam? Hát úgy volt...aztán...és most itt vagyunk.-
