|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.24. 13:01 - |
Itt van a törzshelye a ménesnek. Nem túl napsütötte és vidám, de legalább biztonságos, tigrisek nem járnak erre. A Kristály-tó közelében van, dombok között fekszik, árnyékos, hideg és sokszor ködös. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Miracle:
 Orpheus nagyon kedvesen viselkedett velem. Úgy láttam, hogy kezd egyre felszabadultabb lenni. Vidáman, könnyedén vágtattunk, ügettünk egymás mellett, majd megálltunk. - Én bízom benned, jól tudhatod! - mondtam neki, miközben Ő vakargatni-húzkodni kezdte a sörényemet. - És mond meg merre menjünk, szívesen megyek veled, ha szeretnél kicsit mozogni. - folytattam és én is vakargatni kezdtem a nyakát. Vele szemben nem voltam olyan tartózkodó és szigorú, én is elengedtem magam. Csak most jöttem rá igazán, hogy mennyire hiányzott ez a lovacska. |
Krenolos
Mikor visszaértem a völgybe,már alig volt ott ló.Nemtudom a többiek hova mehettek.Csak egy fekete csődört és egy fekete kancát találtam ott.Nem volt kedvem társalogni,ezért inkább elmentem a Kristály tóhoz eggyet úszni.
[Folyt.köv.Kristály tó] |
Orpheus:
Mosolyogtam, amikor utánam jött. Talán újra boldog lehetek? Talán megengedik nekem ott fent, hogy boldog legyek? Nem tudom, csak remélni merem. Hátrafordítottam füleim, és hallottam Miracle könnyed lépteit dobbanni, közvetlenül mögöttem. Lassú vágtába ugrottam, cserfes tekintettel hátra pillantottam, és nyújtottam egyet. Először megtekertem nyakam, majd testem, és abból kirúgtam egyet. Jó kedvem volt, nagyon is. Majd hirtelen megálltam, és a kanca felé fordultam. - Bízz bennem. - mosolyogtam rá, és közvetlenül mellé csapódtam. Vállunk szinte összeért, s ugyan nem sokkal, de magasabb voltam Nála, éppen ezért kicsit hosszabbakat is léptem. Lelassítottam, és orrommal megböktem nyakát. Elmosolyodtam. - Hiányoztál. - váltottam lépésre, majd szembe fordultam vele, és ajkammal sörényét birizgáltam. |
Miracle:
Orpheus elindul valamerre, s én követtem.
- Hová mész? - kérdeztem kíváncsian, s eszembe jutott, hogy talán elmehetnénk újból egy őrjáratra és talán neki is ez jutott eszébe. Így hát még meg sem vártam a választ és utánaügettem jókedvűen. Nem érdekelt most a ménes többi lova, akik furcsán néztek rám. |
Orpheus:
- Azokat lehetetlen elfeledni. - mosolyogtam én is, és egy pillanatra felemeltem a fejem. Kellemes emlékek hada lepte el gondolataim. Amikor a gerincen ügetve mentünk végig, hol egymást, hol a helyet pásztázva. Egymást apró csínyekkel ugratva tettük még színesebbé a kicsit sem munkának gondolható őrjáratot. Minden együtt töltött pillanatot hűen őrzök a lelkemben, mint megannyi kisfilmet. Gyakran visszapörgetem őket a fejemben, hogy emlékezzek arra, mennyire boldokog voltunk mi ketten. S ebbe az érzésbe egy szemernyi kétely sem vegyült. Orrommal finoman vállon böktem a kancát, majd elindultam a patak felé, és visszanéztem rá, és kajánul elmosolyodtam, majd ügetve haladtam előre várva, hogy Miracle kövessen.
|
Miracle:
Mióta Orpheus elment, eléggé zárkozott és hideg voltam. Habár ez alaptermészetem. Ő volt a kivétel, vele sok kalandban vettünk részt, megnyíltam, tudtam mosolyogni, nem éreztem rosszul magam a társaságába.
- Emlékszel a régi ellenörző túrákra? - kérdeztem arra a sok időre gondolva, mikör körbejártuk a szigetet esténként, hogy nincs-e valami baj. Ez egy bevett szokás volt már sok-sok éve, hisz veszélyes hely ez itt. Ám mostanság nem igen mentem ilyen sétákra. |
Orpheus:
- Remélem hiányoztam. - nyihogtam fel, hiszen boldoggá tett Miracle. És akárhogy is nézzük, elég régen ismerjük egymást ahhoz, hogy ilyen önfeledt megnyilvánulásokat tegyek előtte.Mellé álltam, és mellső lábánál legelésztem, majd egy kissebb neszre felkaptam a fejem. - Csak egy madár..-mosolyogtam. Szerettem, hogy ilyen éber vagyok. S most, a történtek után még nagyobb bennem a vágy, hogy megóvjam azokat, akiket szeretek... |
Miracle:
Nem firtattam tovább a dolgot, egyszerűen elfogadtam, hogy vannak dolgok, amit nem mondunk el másnak. ~ S végtére is, a legfontosabb, hogy visszatért ~ gondoltam.
- Örülök, hogy ismét itt vagy a csapatban, kell a segítséged, mint régen is, hiszen mindig mindenben segítettél és ha kellett helyettesítettél is. - mondtam neki kedvesen és elmosolyodtam, mikor a múlt eszembe jutott. |
Orpheus:
Nem hagyta szó nélkül, hogy elmentem, és ez tulajdonképpen várható is volt részéről, hiszen hozzá fut be minden szál, neki mindenről tudnia kellene. - Örülök, hogy nem volt semmi megrázó a szigeten. - Mosolyodtam el őszintén - Nem szívesen beszélek erről...de...- mély levegőt vesz, majd tekintetét Miracle-éba fúrja, és el sem engedi, ezzel is biztosítva őszinteségét - ...szóval nem úgy történt minden a családban, ahogyan lennie kellett volna, és azt hiszem, hogy magam tartottam emiatt felelősnek...magam sem tudom. - engedtem el tekintetét - De, visszajöttem, mert úgy éreztem, hogy szükségetek van rám.-lép közelebb a kancához, majd lehajtja fejét. |
Miracle:
Figyelemmel hallgattam végig Orpheus-t. Nagyon kíváncsi lettem volna rá, hogy vajon merre járhatott és mi vitte rá arra, hogy elmenjen tőlünk. Nagyon rég nem láttam, már azt gondoltam, hogy többé nem látjuk... hogy történt vele valami.
- Nos, elég eseménytelen volt az utóbbi időszak itt nálunk. - kezdtem bele. - Régen nem találkoztam már árnyakkal, rég nem tűnt már el ló közülünk. De igazán kíváncsi vagyok rá, hogy miért mentél el tőlünk és hol voltál, hiszen kerestelek az egész szigeten. |
Orpheus:
- Miracle! - biccent felé, majd kétségbeesetten pislogtem. Nem tudtam, hogy vajon elmondhatom-e, hogy miket tettem, vagy nem. De tudnia kell, inkább tőlem, mint mástól. - Úgy is lehet mondani, hogy önkéntes magányra ítéltem magam. - Dobbantottam patámmal, majd horkantottam egyet. - Mert sajnos muszáj volt... és ezt találtam a legjobbnak. - Néztem szemeibe, majd lehajtottam fejem, és haraptam egyet a zsenge hajtásból. - De itt vagyok, és készen állok újra a szolgálatodba állni.- Néztem fel Rá, és lenyeltem a falatot. Bármikpor készen lettem volna érte akár meghalni is, és ezt ő is nagyon jól tudta. - Mi történt, amíg nem voltam...a közelben?-kérdeztem a kancától, majd egy újabbat haraptam a fűből.
|
Miracle:
Egyedül legelésztem a völgy egy árnyékos sarkában a többi lóval nem igen törődve, mikor Salvador odalépdelt mellém.
- Szia Salvador. - köszöntöttem közömbösen. - Én igazság szerint szeretem a magányt. - mondtam neki mosolyogva. Aztán a közelünkbe ért még egy ló a ménesből: Orpheus.
- Szia Orpheus, régen láttunk, meéslj mi történt veled mostanában? - köszöntöttem őt is kedvesen. Elég jó kedvemben voltam aznap, így kedves voltam mindenkivel. |
Minden azon a holdfénysugaras estén kezdődött, a nyár leghosszabb napjának izgatottsággal és túlfűtött várakozással teli, lassú alkonyán. Hathónapnyi távollét után végre valahára hazaérkeztem; minden a megszokott helyén, az erdősávból kihasított, csinos kis rét mindig árnyas és félhomályos völgy közepén.Egy szó, mint száz: pokolian el voltam csigázva, mégis mikor bevágtáztam a völgy végére, s a szemem megakadt a völgy ismerős körvonalán, nagy dobbanást éreztem a mellkasomban, s úgy pattantak ki a szemeim, majd sprinteltem keresztül a cédrusfák között egészen a többiekig, mintha madzagon, vagy még inkább: mintha drótkötélpályán húztak volna odáig. Némileg fújtatva értem oda, s az idáig vezető út kissé lefárasztott, de boldog voltam.
- Sziasztok! - leheltem a többieknek, majd megráztam testem, ezzel eltávolítva a lehető legtöbb koszt magamról. |
Merengő:
 Frosty-val való beszélgetésünket a rémülten felénk rohanó Cavallo szakította félbe. Láttam rajta, valami nagy baj lehet, így ellenkezés nélkül követtem.
- Frosty, maradj kérlek és találj ki valamit, nehogy gyanút fogjon Miracle, légyzsíves. - kértem szépen a kancát és már indultunk is.
[Folyt.köv.: Mefisto erdeje] |
 Mikor a völgy szélére értem Merengőhöz és az új lóhoz mentem.-Segítsetek Fa...Fauna bajban van!!-mondtam lihegve.-Siessünk!!De Miracle ne figyeljen fel a rohanásra.- figyelmeztettem őket és elindultunk.Mikor látótávolságon kívül voltunk vágtázni kezdtünk. Mutattam az utat és közben a történteket meséltem.-Krenolos egy áruló. Mefisto oldalán áll. Súlyosan megsebezték Faunát!-mondtam dühösen és gyorsabban futottam. [folyt.köv. Mefisto erdeje] |
Salvador:
 Sok minden történt rövid idő alatt, de én ezeket csak néztem, nem nagyon beszélgettem senkivel, egymagamban legelésztem. De csakhamar ráuntam a magányra, így körbepillantottam. ~ Miracle is egyedül van, vele talán beszélhetnék. Úgy is jó lenne még jobban összebarátkozni vele. ~ gondoltak okosan és már oda is mentem hozzá.
- Szia! Látom Miracle, te is egymagadban vagy. - indítottam a beszélgetést kedvesen. |
Merengő:
Nem akartam beszélni ezekről a dolgokról, de most, hogy már szóba hoztam, nem tehettem mást. Reméltem, hogy Frosty-ban megértő barátra lelek.
- Ez nem ilyen egyszerű. - ráztam a fejem. - Ő a vezérkanca, nem vethetem meg, tisztelnem kell és nem mondhatok ellent neki. És ő ezt kihasználja. - sóhajtottam. - Régen... Régen rosszul bánt velem, mert félt, hogy egyszer talán a helyére lépek, de mára már rájött, nem kell félnie, én nem vagyok olyan karizmatikus személyiség. - mondtam lemondóan. ~ Talán miatta lettem olyan, amilyen vagyok: zárkózott, félénk... ~ gondoltam. |
 Egy pillanatra a vezérkancára néztem és megjegyeztem, hogy néz ki majd vissza Merengőre. Tényleg nem hasonlítottak, de nem csak a színűkben hanem a testfelépítésükben is. Merengő sokkal inkább, nyúlánkabb és kecsesebb volt, mint Miracle. Miracle viszont valószínúleg nagyon jól hódított gyönyörű aranyon ragyogó fakó szőrével és kisebb termetével.
- Miracle megvet? Hát te is vesd meg őt, hisz nem sokban különböztök. Ha én ménesvezér lennék akkor a féltestvéreim és a testvéreim velem egyenlő rangon állna. - mondtam Merengőnek miközben a szemébe néztem. |
Merengő:
- Én itt születtem, ebben a ménesben. Kevesen tudják, de Miracle a testvérem, persze csak az apánk egy, hisz' nem is hasonlítunk. Csak hát... fogalmazzunk úgy, hogy az élet úgy hozta, hogy én csak egy átlagos ménesbeli vagyok akit Miracle megvet. - nem folytattam tovább, kicsit szégyelltem a dolgot, akárkinek nem nyíltam meg könnyen, ahhoz idő kellett. |
- Igen én is remélem, hogy nem lesz bajuk, de hát, ha egyszer Fauna látni akarja az anyját. - sóhajtottam majd a következő kérdésén meglepődtem.
- Igen nekem is furcsa, hogy négyen is elmentek, de Fauna elvileg csak Cavalloval ment... vagyis azt hiszem így hívják az idősebbbik fura...mármint pöttyös mént.- javítottam ki magamat, majd újra Merengőre néztem.
- Te régóta vagy a ménes tagja? - kérdeztem, miközben lehajoltam, hogy legeljek pár falatot. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Orpheus nagyon kedvesen viselkedett velem. Úgy láttam, hogy kezd egyre felszabadultabb lenni. Vidáman, könnyedén vágtattunk, ügettünk egymás mellett, majd megálltunk. - Én bízom benned, jól tudhatod! - mondtam neki, miközben Ő vakargatni-húzkodni kezdte a sörényemet. - És mond meg merre menjünk, szívesen megyek veled, ha szeretnél kicsit mozogni. - folytattam és én is vakargatni kezdtem a nyakát. Vele szemben nem voltam olyan tartózkodó és szigorú, én is elengedtem magam. Csak most jöttem rá igazán, hogy mennyire hiányzott ez a lovacska.
Frosty-val való beszélgetésünket a rémülten felénk rohanó Cavallo szakította félbe. Láttam rajta, valami nagy baj lehet, így ellenkezés nélkül követtem.
Mikor a völgy szélére értem Merengőhöz és az új lóhoz mentem.-Segítsetek Fa...Fauna bajban van!!-mondtam lihegve.-Siessünk!!De Miracle ne figyeljen fel a rohanásra.- figyelmeztettem őket és elindultunk.Mikor látótávolságon kívül voltunk vágtázni kezdtünk. Mutattam az utat és közben a történteket meséltem.-Krenolos egy áruló. Mefisto oldalán áll. Súlyosan megsebezték Faunát!-mondtam dühösen és gyorsabban futottam. [folyt.köv. Mefisto erdeje]
Sok minden történt rövid idő alatt, de én ezeket csak néztem, nem nagyon beszélgettem senkivel, egymagamban legelésztem. De csakhamar ráuntam a magányra, így körbepillantottam. ~ Miracle is egyedül van, vele talán beszélhetnék. Úgy is jó lenne még jobban összebarátkozni vele. ~ gondoltak okosan és már oda is mentem hozzá.
