|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.23. 13:18 - |
Nagy kiterjedésű erdős terület a sziget keleti felén. A fák közepesen magasra nőnek, a gyep- és cserjeszint nem túl sűrű, egy világos, sok ösvénnyel és csapással szabdalt erdőség. Ragadozók nem gyakoriak, az erdő legszélesebb ösvényén keresztül lehet eljutni a Sziklás Völgybe. |
[55-36] [35-16] [15-1]
Tropic
 - Na kezdünk gyülekezni(= - mondtam.
- Delta semmi unom magam, épp azon gondolkoztam, hogy lemegyek a Sóhajok vízeséséhez. Veletek mizujság van? Szikra rémültnek látszol, mi a baj? Történt valami? - kérdeztem, megpillantva a kancát.
|
Delta:
 Hirtelen a hátam mögött még egy ló közeledett felénk. Gyorsan hátrapillantottam és láttam, hogy Tropic közeleg felénk.
- Szia, mi a helyzet - kérdeztem tőle miközben megálltam. A többiek is mind megálltak. ~ Egész kis csapat gyűlt itt össze az erdőben ~ gondoltam körbepillantva. ~ Szikra, Shade, Tropic meg még én is:) ~ mosolyodtam el. Már el is felejtettem a temetőben történt érdekes találkozást azzal az árnylóval. |
Tropic
 Éppen bóklászoltam az erdőben, mikor halottam egy nyerítést. Elkezdtem a hang irányába ügetni. Utána ahogy megpillantottam a fekete mént rögtön tudtam, hogy Delta az. A másik lovat nembírtam messziről kivenni ezért közelebb ügettem. Mivel már látótávolságon belül voltam ezért odaköszöntem barátságosan.
- Sziasztok! - aztán elkezdtem feléjük menni.
|
Szikra:
 Elgondolkodva követtem Deltát, nem nagyon figyeltem rá, hogy merre megyünk, annyira lefoglaltak a saját gondolataim. Aztán arra ocsúdtam föl, hogy Delta hirtelen megáll és odanyerít egy másik lónak.
- Mit csin... - kérdeztem volna, ám aztán én is megláttam Shade-t, aki nem túl távol tőlünk sétált a völgy felé.
- Szia Shade! - szóltam oda neki barátságosan. |
Delta:
Már közel jártunk a völgyhöz, éppen egy széles ösvényre fordultunk be, mikor megéreztem egy másik ló szagát. Pár pillanatig gondolkodtam, aztán felismertem Shade-t, aki épp a völgy felé sétált.
Odanyerítettem neki, ő pedig megállt és felénk nézett. |
 Lassan és hangtalanull baktattam az egyik ösvényen. Világos volt, és nem volt itt semmi félelmetes. Tudtam, hogy itt biztonságban vagyok, mert ide nem nagyon járnak a ragadozók. Megálltam, és beleszagoltam a levegőbe, nincs e rajtam kívül is valaki más a közelben. Semmi furcsát nem éreztem így csendben továbbmentem. |
Szikra:
- Köszönöm, nagyon kedves vagy. - hálákodtam Deltának, aki rövidesen meg is indult a vízesés felé. Vágtába ugrottam és én is követtem őt.
[Folyt.köv.: Sóhajok vízesése] |
Delta:
~ Na akkor megvan a társaságom. Remek. ~
- Rendben, gyere menjünk együtt. - hajtottam fejet Szikrának, aki nagyon örült.
- A vízeséshez megyünk először, szomjas vagyok, aztán elnézünk az elhagyott temető felé és a zátonypartra. - mondtam neki, aztán el is indultam lassú vágtában. Hallottam, hogy a hátam mögött Szikra is vágtatni kezd.
[Folyt.köv.: Sohajok vízesése] |
Szikra:
~ Tehát körbenéz itt-ott. Rá kellene vennem, hogy én is mehessek. ~ töprengtem egy pillanatig, aztán már rá is néztem:
- Én is szívesen elmennék, jó lenne... Nem mehetnék veled Delta? - néztem a szemébe és igyekeztem rávenni, hogy engedje meg.
- Kérlek! - tettem még hozzá és láttam, hogy kezd engedni a fekete mén. |
Delta:
Gondolkodtam egy percig: ~ Tuti, hogy el akar velem jönni felderíteni, akkor pedig oda a nyugtom. Viszont... ártani nem árt, legalább lesz társaságom. ~
- Most épp a Sóhajok vízseséséhez megyek, aztán majd még nem tudom hová. Neesah elküldött felderíteni. - válaszoltam meg Szikra kérdését. |
Szikra:
~ Hát Delta nem túl barátságos ~ állapítottam meg, de persze nem igazán izgatott, mert láttam rajta, hogy valahova nagyon menne, és ahova megy az biztos érdekesebb, mint legelészni a völgyben a többiekkel.
- Hm.. oda indultam, de azt mond meg, te hova mész? - néztem rá kedvesen és reméltem, hogy nem ráz le.
Az az igazság, hogy félretéve Delta minden mogorva viselkedését, szimpatikusnak találtam a mént és szívesen vele mentem volna. |
Delta:
Hirtelen egy kis kancát láttam meg velem szembe az ösvényen. Azonnal lefékeztem és merően rá bámultam. A kanca is megállt és ő is végigmért. ~ Ki lehet az? ~ töprendtem, miközbe beleszagoltam a levegőbe. ~ Szikra, az a kis minden lében kanál kanca ~ jöttem rá végül és megindultam ügetésben feléje. Mikor odaértem, ő vidáman üdvözölt, így hát én is köszöntöttem.
- Öhm... Szia. Szóval te vagy az. A Sziklás völgybe mész? Mert én pont onnan jövök. - mondtam neki. |
Szikra:
Már közel jártam a Sziklás völgyhöz, épp az egyik kis ösvényen ügettem, mikor egyszer csak egy vágtató fekete mént pillantottam meg. Egy pillanatra halálra rémültem, de aztán megnyugtattam magam: ~ Ez csak egy ló a ménesünkből, nincs ok az aggodalomra. ~ Figyelmesen néztem előre és most már tudtam is ki is ez a ló: Delta volt az.
Megálltam és bevártam a ménnt, aki felemelt fejjel nézett rám bizalmatlanul, majd mikor már rámismert nyugodtan felém ügetett.
- Szia Delta! - üdvözöltem halk nyerítéssel. |
Delta:
Beléptem a fák közé és az egyik kanyargós ösvényen elindultam. Most már egyáltalán nem is voltam mérges, sőt, örültem a feladatnak, mert szerettem felderíteni. ~ Hova is visz ez az ösvény...? ~ álltam meg egy pillanatra elgondolkodva. ~ Ja igen, a vízeséshez. Ahhoz a különös és gyönyörű vízeséshez. ~ jutott eszembe végül és ismét elindultam, de most már vágtattam, hogy mielőbb elérjem. |
Nagy kiterjedésű erdős terület a sziget keleti felén. A fák közepesen magasra nőnek, a gyep- és cserjeszint nem túl sűrű, egy világos, sok ösvénnyel és csapással szabdalt erdőség. Ragadozók nem gyakoriak, az erdő legszélesebb ösvényén keresztül lehet eljutni a Sziklás Völgybe. |
[55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hirtelen a hátam mögött még egy ló közeledett felénk. Gyorsan hátrapillantottam és láttam, hogy Tropic közeleg felénk.
Éppen bóklászoltam az erdőben, mikor halottam egy nyerítést. Elkezdtem a hang irányába ügetni. Utána ahogy megpillantottam a fekete mént rögtön tudtam, hogy Delta az. A másik lovat nembírtam messziről kivenni ezért közelebb ügettem. Mivel már látótávolságon belül voltam ezért odaköszöntem barátságosan.
Elgondolkodva követtem Deltát, nem nagyon figyeltem rá, hogy merre megyünk, annyira lefoglaltak a saját gondolataim. Aztán arra ocsúdtam föl, hogy Delta hirtelen megáll és odanyerít egy másik lónak.
Lassan és hangtalanull baktattam az egyik ösvényen. Világos volt, és nem volt itt semmi félelmetes. Tudtam, hogy itt biztonságban vagyok, mert ide nem nagyon járnak a ragadozók. Megálltam, és beleszagoltam a levegőbe, nincs e rajtam kívül is valaki más a közelben. Semmi furcsát nem éreztem így csendben továbbmentem.
