|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.23. 13:34 - |
Körülbelül a sziget közepén van a Keleti Erdő közelében. Üde völgy egy sziklafal közelében, ahol barlangok is vannak meg egy kis ér hűs vízzel. A ménesnek ez a törzshelye, itt a legnagyobb a biztonság. |
[220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Csillagfény:
- Nekem nincs. - Ráztam meg a fejemet, majd Nedinihez fordultam. - Szia. Az én nevem Csillagfény. - Mondtam kedves hangon. Szerettem volna minél előbb menni, hogy elmondjam apámnak, mi történt és mi a reménytelen tervük. |
Neesah:
 Hirtelen nem várt dolog történt: az eltűntnek vélt Nedini hirtelen berontott a völgybe.
-öhm Nedini. Te meg hol voltál és mégis mióta hallgatóztál? Halálra aggódta magát érted az egész ménes. Mielőtt bármit mondanánk, mond el hová mentél, vagy mi történt! - utasítottam szigorúan, de egyben meg is könnyebbültem, hisz' aggódtam a kis kancáért. - Delta, ez az egyetlen terv véleményem szerint. Ha van jobb ötlete valakinek, az szóljon! - fordultam felé. |
Csillagfény:
Gondolkodva néztem magam elé. - Amit most az árnyakról mondtam csak az én véleményem a támadásuk után. Szerintem mind gonosz. -Mondtam el a véleményemet. Hirtelen egy pej kanca jelent meg, ami Neesah elmondása szerint az eltűnt lónak véltem. Amúgy is olyan volt, mint amit én láttam a parton. Legalább is az alkata hasonló volt.- Ez az a barna folt, amit a parton láttam. Ugyan ilyen volt a testalkata. - Mondtam Neesah felé fordulva. - Te vagy Nedini? - Néztem a másikra. |
Nedini:
 Mindezidáig a völgy szélén sűrű bokrok közt álltam. Az oka annak, hogy eddig nem mentem be egyszerű volt: mielőtt berontok, picit hallgatózom mi a helyzet, mekkora bajban vagyok. De arra álmomba sem gondoltam volna, hogy haditerveket szőnek és a végünkről beszélnek! Azt hittem Neelam fog föl-le rohangálni mint egy ideggörcs. Most kirontottam a fák közül:
- Mi történt? Mi a baj? Mefisto, árnyak? Végezni akarnak velünk? Most komolyan beszéltek? - kérdeztem tőlük, ők meg meglepve pislogtak. |
Csillagfény:
- Igen. Őket is fenyegeti a vég. - Mondtam, majdvártam Nesah mondandóját, feltéve ha lesz. |
Delta:
 - Igen, ez nem rossz terv. De egyben veszélyes is. Egyrészt, ha az árnyak és Mefisto megsejti, hogy mit tervezünk, megállít minket. Másrészt pedig a másik ménes nem biztos, hogy örömmel fogad minket. - mondtam elgondolkodva. - De határozottan jó ötlet és nincs is más választásunk. Vagy igen? - néztem körbe. |
Csillagfény:
De mivel, hogy Neesah nem mondott semmit elkezdtem gondolkodni. ~ Olyat kell mondanom, ami hasznos, de nem veszélyezteti apám tervét. Ami még hazugság is lehet. ~ Gondolkodtam el, majd megszólaltam. - Igen az árnyak, Mefisto által megölt lovak szellemei. De nem kedves és jó lovak. Ők gonoszak és Mefisto-t istenítik és őt szolgálják. Semmi kedvük nem lenne, hogy ott hagyják szeretett vezérüket. Őt szolgálják és nem zavarja őket, ha Mefisto irányítja. Egyszóval Mefisto régi barátai, akiknek örök életet adott. Ennyi amit tudok. A tapasztalatok azt mutatják, hogy bárhova el tudnak menni és nem is kell őket bíztatni, hogy ezt tegyék. |
Csillagfény:
~ Szóval ez a terv. Mintha a másik ménes többet tudna! ~ Gondoltam. Már jobban voltam és meg tudtam állni a lábamon. Tettem pár lépést. Hallgattam, hátha még akar mondani valki valamit. |
Neesah:
A ménes egy csapásra felbojdult: mindenki egymás szavába vágva beszélt, magyarázott, vagy épp szemrehányást tet nekem.
- Mefisto valóban nem kegyelmez és mindenképpen végezni akar velünk. Ne szidjatok meg, azért titkoltam el, mert semmi jelét nem láttam annak, hogy ez be fog következni. Mint ahogy az elmúlt rengeteg évben sem következett be. De nem lehetünk tehetetlenek, Szikra, föladni nem fogjuk. Ha ezt nem fogadod el, nincs itt helyed. Nem veszekedhetetünk, mert összetartásra van szükség. Megy ez nektek? - néztem rájuk esdeklően. - A tervem: át kell néhányunknak mennie az Árnyas-szigetre beszélni az ottani ménes vezérével, lehetőleg rávenni az összefogásra. Ha ez sikerül, már nyertünk valamit. Ezt követően meg kell tudnunk mindent Mefisto-ról, az árnyakról és minden másról, ami csak a legendákban van. Aztán tovább nem tudom hogy lesz, de kezdetnek erre gondoltam. - hallgattam el befejezésül. |
Csillagfény:
- Ezek szellemek. Ők árthatnak nekünk, de mi nem nekik! Mit számít itt az erő? Azzal nem nyerhetünk. Ezek olyanok, hogy nyugodtan át is rohanhatnánk rajtuk! Itt csak a ravaszság győzhet! - Mondtam, majd a vezetőre néztem. - Mi a terved? |
Szikra:
 - Ezt nem hiszem el! - kaptam fel a vizet felháborodva. - Neesah! Te a vezérünk vagy, tudtál ilyen fontos dolgokat és NEM MONDTAD EL MINDEZIDÁIG? - emeltem fel a hangomat. ~ Szép! Eddig élünk vidáman, hogy minden oké és kiderül, hogy nagyon nem így van és lehet, hogy már holnap végünk. ~gondoltam. - Elegem van! Csillagfény szerint is lehetetlen, hogy megússzuk, hát megmondom, szerintem is. Ugyan mit tehetnénk mi?! A ménes nem túl nagy, kevés az erős mén és amúgy is, mit tehetünk pont egy...árny meg szellem, vagy démon vagy nem tudom mi ellen úgy mégis? Meghalunk, kész, pont. Ez van megírva. - mondtam. |
Delta:
Csöndben hallgattam végig vezérünk mondandóját. ~ Jól sejtettem. Amit pár órája éreztem, hogy a legenda és a valóság közötti határ talán nincs is tényleg nincs. És ha ez így van, akkor azt hiszem ennyi volt... ~
- Nem kellett volna ezt eltitkolnod Neesah! - mondtam kissé szemrehányóan, aztán Csillagfényre néztem. - Csillagfény szerinted ne tegyünk semmit? Adjuk föl? Ha úgy is mindegy nekünk, akkor megpróbálhatnánk valamit kitalálni, legalább csak csinálni valamit, mint állni és várni... - mondtam, de az előbb én is hasonlóakat gondoltam, mint ő. ~ De nem. Ki fogunk találni valamit. ~ határoztam el. - Neesah, mi a terved? Mert van, ugye?! - |
Csillagfény:
Figyelmesen hallgattam Neesah szavait. - Szóval igaz, hogy közeleg a vég, amit nehéz lenne megakadályozni? - Néztem kerek szemekkel. Nem hittem el. - Amikor az árnyakkal találkoztam, valami végső leszámolásról beszéltek és aki ellen áll az meg fog halni, vagyis ellenállás nélkül is elpusztul mindenki. Mefisto nem kegyelmez senkinek, még a csikóknak sem. - Folytattam remegő hangon. - Az árnyak okosak és ravaszak. Nem mondtam nekik semmit, még is tudták, hogy hova tartok. Mintha olvastak volna a gondolataimban. Az mondták, hogy ha úgy is arra megyek, vigyem hírül a véget és azt, hogy én legyek a bizonyíték, hogy nem kegyelmeznek senkinek. |
Neesah:
- Várj még Csillagfény! Mindenki jöjjön ide kicsit kérlek! - szólítottam meg a ménest. - Mint már az előbb elkezdtem, fontos dolgokról kell beszélnem veletek. Ez volt az oka annak, hogy pár napig távol voltam. A mostanság többször látott árnakról és Mefisto legendájáról lenne szó! - kezdtem bele. - Na azt ugye tudja mindenki, hogy hogyan élt itt Mefisto az emberek után: szabadon, ennek a ménesnek a vezéreként. Tudjátok ugye, hogy rossz vezér lévén a ménes ellenszegült neki, véres harcok árán kénytelen volt egyedül folytatni életét. Azonban ti úgy tudjátok, hogy önszántából hagyta itt a Főszigetet. Ez nem igaz, de eddig minden vezér, így én is igyekezett titkolni az igazságot: A mi ménesünk még annak idején megelégelte Mefisto viselkedését, hogy állandóan a ménesre tört, így elzavarták. Mefisto iszonyú dühvel hagyta el a szigetet, az Árnyas-szigeten keresett nyugalmat. Ott pedig bosszút forralt, lovakat gyűjtött maga köré és arra készült, hogy visszatér és bosszút áll a ménesen: a mi felmenőinken. Ez sosem sikerült neki, mert zsarnok viselkedését az ő kis ménese is megelégelte és hátbatámadták. Megölni nem tudták, de addig üldözték egy ködös sötét éjjelen, míg véletlenül bele nem vágtatott egy szakadékba. Ott lelte halálát. - megálltam egy pillanatra, hogy lássam mi a lovak reakciója, aztán ismét folytattam. - Meghalt, és mégsem. Mert az a Mefisto akit olykor látni vélnek már nem él, és ez csak rossz nekünk, hisz erősebb és több mindenre képes. Az árnyak fogalmam sincs kik, talán régen élt lovak szellemei, de egy biztos: Mefisto irányítja őket, őt segítik. Amit pedig tudnotok kell: Mefisto-t kétszer is hátba támadták, iszonyú dühös emiatt, minden áron bosszút akar állni és úgy érzem ez az idő hamarosan eljön. Már nagyon közel van, a jelek is ezt mutatják és erre nekünk föl kell készülnünk. Az üzenetet, amit küldött minden bizonnyal színigaz. Igazán van félnivalónk, de meg kell keresnünk a kiutat, nem fogunk tétlenül állni és várni, hogy meghaljunk. Össze kell tartanunk és annyi mindent kell megtudni Mefisto-ról, az árnyakról és a legendákról, amennyit csak lehet. - és most elhallgattam és vártam a reakciókat. |
Árnyék:
 Beleléptem a hűs vizű patakba. Kellemes volt és tiszta. Néhány mélyebb rész is csak a lábszáram feléig ért. Itt néhol úszkált pár apróbb hal. Azokat néztem, ahogy a lenyugvó nap és a hold felkelő, gyenge sugarai megcsillogtatták a pikkelyes testüket. Felemeltem a fejem és a holdra pillantottam. ~ 2 nap múlva telihold. ~ Állapítottam meg. Nem volt túl jó előérzetem. A szél megállt és a levegőt nehéznek éreztem. Kísérteties csend... - Nincs semmi jó előérzetem. - Mondtam Xamira felé pillantva. A teliholdat én mindig olyan misztikusnak éreztem. Szerettem, de féltem is tőle, bár úgy éreztem energiával töltődök fel.
Csillagfény:
- Na, jóóó... - Mondtam. - Inkább aludnom kellene. - Folytattam, mivel már lábaim alig bírtak megtartani. Tényleg fáradt voltam. - Sajnálom, de nem bírok állva maradni. -Mondtam szomorúan. - Nagyon fáj a lábam. - Nyögtem, majd nehézkesen talpra álltam. |
 -Szia Árnyék - ismételtem meg a nevét. Letéptem egy fűcsomót, és rágcsálni kezdtem. |
Árnyék:
Bólintottam, majd ránéztem. - Igen, már láttalak, csak a nevedet nem tudtam. Az én nevem Árnyék. - Mutatkoztam be. |
Odafordultam a mellettem lévő lóhóz, és mosolyogva végignéztem rajta.Egy erős, egézséges kanca állt mellettem. Egy kicsit magasabb volt nálam.
-Annyit tudok róla, hogy Csillagfény a neve, most csatlakozik a méneshez, és elég csapzottnak tűnik. Gondolom megtámadta valami - vontam meg a vállamat mosolyogva - Egyébként Xamira. |
Árnyék:
Én is odaléptem és a forráshoz hajolva ittam pár kortyot. - Láttam, hogy ott voltál. Nem ismered az érkezett lovat? |
Arrébb ügettem a helyszínről, egészen a forrásig. Lehajtottam a fejemet, és inni kezdtem belőle. Néztem a tájat, közben erősen morfondíroztam. |
[220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hirtelen nem várt dolog történt: az eltűntnek vélt Nedini hirtelen berontott a völgybe.
Mindezidáig a völgy szélén sűrű bokrok közt álltam. Az oka annak, hogy eddig nem mentem be egyszerű volt: mielőtt berontok, picit hallgatózom mi a helyzet, mekkora bajban vagyok. De arra álmomba sem gondoltam volna, hogy haditerveket szőnek és a végünkről beszélnek! Azt hittem Neelam fog föl-le rohangálni mint egy ideggörcs. Most kirontottam a fák közül:
- Igen, ez nem rossz terv. De egyben veszélyes is. Egyrészt, ha az árnyak és Mefisto megsejti, hogy mit tervezünk, megállít minket. Másrészt pedig a másik ménes nem biztos, hogy örömmel fogad minket. - mondtam elgondolkodva. - De határozottan jó ötlet és nincs is más választásunk. Vagy igen? - néztem körbe.
- Ezt nem hiszem el! - kaptam fel a vizet felháborodva. - Neesah! Te a vezérünk vagy, tudtál ilyen fontos dolgokat és NEM MONDTAD EL MINDEZIDÁIG? - emeltem fel a hangomat. ~ Szép! Eddig élünk vidáman, hogy minden oké és kiderül, hogy nagyon nem így van és lehet, hogy már holnap végünk. ~gondoltam. - Elegem van! Csillagfény szerint is lehetetlen, hogy megússzuk, hát megmondom, szerintem is. Ugyan mit tehetnénk mi?! A ménes nem túl nagy, kevés az erős mén és amúgy is, mit tehetünk pont egy...árny meg szellem, vagy démon vagy nem tudom mi ellen úgy mégis? Meghalunk, kész, pont. Ez van megírva. - mondtam.
