|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.24. 13:59 - |
Mefisto erdeje mellett van közvetlenül, északon. Ez az a szakadék, ahova lezuhant Mefisto annak idején a legenda szerint. Sötét, komor, hideg, ködös hely és itt is megjelenhet Mefisto. Nagyon vigyázz, mert itt nagyon dühös Mefisto, súlyosan megsebesíthet, vagy akár meg is ölhet! |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Krenolos
Végre ideértem.Három lovat láttam,azokból csak az apámat ismertem a többit nem,hátracsaptam a fülemet,támadó testhelyzetet vettem fel,majd feléjük iramodtam.Fagyos,kemény hangon megszólaltam:-Hát ti meg kik vagytok?-kérdeztem.Nagyon nem tettszett,hogy apám körül legyeskednek.~Apa,miért hívtál,és kik ezek?~kérdeztem gondolatban.Kezdtem dühös lenni. |
Csillagfény ( Démontűz ) :
 - Ez a ló a lányod? - Kérdeztem meglepődve, majd fagyos nyugalommal Blacky felé fordultam. - Szia kedves Blacky. - Mondtam ravaszul és kísértetiesen mézes-mázas hangon, miközben a másik körül köröztem. - Illetlenségnek tartom, ha nem tudsz a testvérkédről semmit. - Szólaltam meg újra. - Az én nevem Csillagfény. Jól tudhatod, hogy nem illik hozzám, Mefisto egyik lányához, de nem ez az igazi nevem, kedveském. - A bemutatkozás után apám elé léptem. - Szeretnék beszélni veled. Van egy egész jó ötletem, ami neked is tetszeni fog remélhetőleg. |
 Blacky: -Szia - mondtam az ismeretlen vendégnek. Szimpatikus volt . Túl sok mindennel szembesültem eléggé rövid idő alatt. Picit horkantottam majd Mefistohoz fordultam _ Igen, szeretnék tudni a tervedből részleteket, és.... majd megpróbálok türelmes lenni.- mondtam, de azért szétnéztem, nem jön-e még ló.- Egyébként, szívesen tanulok, de nem biztos, hogy minen jól fog menni elsőre.- Bólintottam és a másik lóra, CSillagfényre néztem ~Vajon ez a ló is a testvérem ~- tűnődtem és óvatosan megráztam a sörényem. |
Mefisto:
 Fagyosan felnevettem: - Nos igen, a ménes vezérkancája eléggé óvatos. Véletlenül sem engedné ide a lovait, ahogy ő maga sem jönne ide. - mondtam.
- Türelmetlen vagy? Krenolos késik, de biztos meg van az oka rá. - néztem rá, ahogy jobbra-balra tekingetett. - Várj türelemmel, a türelem nagy fontos erény. - oktattam. - Nagyon sok mindent várok már én is régóta. Akarsz tudni részleteket a tervemből? - kérdeztem. - Egyébként érdekelnének még a szerinted hihetetlen részletek is...! - tettem hozzá könnyedén.
Aztán egy másik ló jelent meg: Csillagfény.
- Csillagfény te vagy az? - emeltem fel a fejem meglepetten. - Réges-rég nem láttalak erre. Hadd mutassam be a lányomat, Blacky-t! - néztem rá a kancára. |
Csillagfény:
Nagy dübörgéssel vágtattam a közelben, majd a szakadék felé rohantam, ahol hirtelen megláttam az apámat és egy idegen lovat, de nem álltam meg. Blacky előtt felágaskodtam és dühösen nyerítettem, majd a földre dobbantottam a patáimmal. - Ez meg ki?! |
Blacky: - Nos... a ménes tagjai eléggé sokat meséltek a régi legendákról, és arról, hogy te vagy a legveszélyesebb lény itt. Folyton azt mondták, hogy ne menjek tobbet az erdobe, meg ilyenek. Mennyire hiszek benne. -itt szunetet tartottam- Egyre jobban! Amióta találkoztam az árnnyal és veled, azóta már mindent elhiszek. Bár... van egy pár hihetetlen részlet ezekben a torténetekben. De ha megtortént a torténet, akkor ezeknek is válósnak kell lenniuk.- Majd mélyen elgondolkzott tekintettel újra szétnéztem Krenolost még mindg nem láttam sehol, és egyre turelmetlenebbé kezdtem vállni, de próbáltam nyugodtnak mutatkozni. ~ Meg kell még szoknom, hogy itt nem tudhatok meg mindent egyszerre ~ emlékeztettem magamat, majd újra szétnéztem. |
Mefisto:
- Ameddig várunk rá, addig kérdeznék valamit: Tudsz mindent a régi legendákról? - faggattam. Tudni akartam, hogy mit hallott, mit tud és ezekben mennyire hisz. Nem is tudom... éreztem benne valamiféle bizonytalanságot, ami nem tetszett. ~ Eltart még egy ideig, amíg megszokja ezt a helyet, ezt a világot. ~ gondoltam. Pedig a tervem fontos szereplővé kezdett válni, és Krenolos-al is terveim voltak, bár kicsit kétkedtem, hogy a fiam elvállalja, amit nemsokára kérek tőle. |
Blacky: -Rendben!- mondtam, bár azt sem szerettem volna, hogy végig kelljen néztem egy társam puzstulását. Óvastosan képtem egy párat majd kicsit idegesen toppantottam, mert már elég hosszú ideje kellett itt ácsorognom. Korbenéztem, és most már kicsit ijesztonek hatott a hely. Próbáltam szétnézni, hogy jonnek-e már de csak a sotét fákat láttam, és a másik oldalon pedig a szakadékot, amibe, ha nem állok be a csapatba, Mefisto talán belelokott volna. |
Mefisto:
Kissé nem tetszett Blacky feltétele: - Nem bírja a gyomrod? - kérdeztem kicsit gúnyosan, aztán hozzátettem: No majd még lehet, változol. Ha sok dolgot megélünk, előfordul, hogy rákényszerülünk. Nos, legyen, egyenlőre nem kérlek ilyenre, de ott kell lenned. Így jó? - kérdeztem. ~ Látszik, hogy kanca. ~ gondoltam. - Krenolos-t már idehívattam egy árnnyal, hamarosan itt kell lennie. Megbeszélünk egy-két dolgot, van egy tervem, amit minden áron véghez akarok vinni. - néztem rá. |
Blacky: Bár Mefisto nagyon erosnek és gonosznak mutatkozott, én mégis éreztem benne valami kis jóságot. Tulajdonképpen ezért csodáltam ot. Teljesen egyedul volt és mégis volt benne valami kis jóság amitol csodálatos lett. Ahogy még megnéztem, láttam milyen gyonyoru. Kicsit hasonlítottam rá. Egésszen érdekes volt. Elosszor éreztem valaki iránt tobbet egy kis szimpatizálásnál, talán ez volt a szeretet. |
Blacky: -Nos rendben. Koszonom. Bármit megteszek, kivéve...- kissé haboztam- nem akarok megolni senkit, tehát ha lehet akkor ezt mással végeztesd, a tobbi mind johet, megígérem nem foglak átverni és... huséges leszek. -majd kicsit gondolkozva hozzátettem- Krenolosszal fogok majd találkozni? - most már nyugodtan álltam, és orultem,hogy az általam oly nagyra becsult Mefisto megbízik bennem. Szerettem volna még kérdezni, de hagytam, hogy Mefisto maga avasson be amikor elérkezettnek látja majd az idot. |
Mefisto:
Egy terv kezdett körvonalazódni gonosz elmémben, melynek Krenolos és Blacky is a részese volt.
- Ám legyen. - mondtam. - Életben hagylak, ha most rögtön esküt teszel, hogy hűséges leszel hozzám és mellettem állsz. Akkor maradhatsz itt és segítened kell a tervemben. - ránéztem. - Nem csak úgy vaktában teszünk esküt, valóban esküt kell tenned és az árnyaim tudni fogják ha átversz. - hiába, túl sokan támadtak hátba már, nem bíztam rögtön senkiben sem. |
Blacky: Mefisto nem szólt, ezért még gyorrsan hozzátettem: -Egyébként meg kanca vagyok, de tudom,hogy elég csodorosnek nézek ki. Apámtól orokoltem a termetemet.- ezután kissé megkonnyebbulve horkantottam. |
Blacky: -Nem, csak a leszármazottad vagyok apámról azt hiszem, volt testvéred? Vagy valamilyen rokonod, mert apa azt mondta arokonod, és én pedig nagyon szerettem volna találkozni veled, mert tee maradtál csak meg a családomból, mert apa meghalt, anyát pedig magukkal vitték az emberek.Várj, Krenolos, ismeros név azthiszem a nagybátyám vagy valami ilyesmi. Találkoztam is már vele. Egyébként meg nem szeretek a ménesben élni, mert mivel anyám soha nem volt ott hogy megvédjen a korombeliek útálnak. |
Mefisto:
~ Ő is a fiam volna...? ~ elgondolkodtam. ~ Krenolos hasonlít rám, de ez a másik... Nem tudom. Talán igaza lehet, valahogy én is úgy érzem, de ez változtat valamin? Krenolos-nak megengedtem, hogy maradjon az oldalamon, de nem engedhetem meg mindenkinek. Ellenben... ~ morfondíroztam. ~ Egyel több segítség, a tervemhez. De megbízhatok-e ebben a lóban? ~
- Tehát az apád vagyok? - néztem rá keményen. - És úgy gondolod, hogy ez változtat valamin? Úgy gondolod, hogy megbízhatok benned? Úgy érzed, hogy a ménes számodra nem megfelelő hely? - tettem fel sorban a kérdéseket kimérten. |
Blacky: Félve bár, de elkezdtem mondani, miért jottem: - Reggel amikor felkeltem,azt éreztem, hogy el kell mennem az erdobe, aztán az árny elém vágott és azt mondta, ha merek akkot jojjek utánna, és idevágtáztunk.- itt tartottam kis szunetet - Nem tudom miért kellett idejonnom, és csak remélhetem, hogy nem fogsz bántani. Nekem anyu azt mondta amikor kicsi voltam hogy isme....- itt elhalgattam, nem tudtam hogyan szólítsam. - tehát apu pedig, vad volt, és o is sokat járt erre, nem tudom, hogy mért, én is szeretem az erdot... és........., de erre még soha nem jártam....és valahogy mégiscsak ismeros.....- nem tudtam értelmes mondtatokat szólni, ezért aztán inkább elhallgattam. Vártam ,hogy érkezzen válasz.. |
Mefisto:
Összehúzott szemmel végigmértem az előlépő kis lovat. Ő is engem és az árnyat bámulta félve tőlem. Nem tudtam miért jött, de azt már átláttam, hogy az árny csalta ide. ~ Vajon bocsánatkérésnek hozta, amiért nem kapta el a foltosat...?~ gondolkodtam és gyanítottam, hogy így van.
- Mit csinálsz itt? Miért jöttél ide? - kérdeztem fagyosan. |
Blacky: annyira megrémultem, hogy alig bírtam állni a lábamon, de nehezem odatántorogtam Mefisto és az árny elé és magabiztosan felszegtem a fejemet, bár erofeszítésbe kerult. Kicsit végigmértem Mifostot, inkább alázatosan, mintsem hivalkodón. A pulzusom legalább a dupláján volt, de igyekeztem magabiztosnak és osszeszedettnek mutatkozni. Az árnyat néztem, mintha jól mulatott volna ezen, de végulis o hozott ide. ~ Volna valami célja velem? ~ kérdeztem magamtól majd vártam, hogy az árny vagy Mefisto megszólaljon. Nem hittem benne, hoy megol, de kissé tartottam tole.
|
Mefisto:
Nem sokkal később az egyik árny jelent meg. Végighallgattam őt és dühösen fújtattam: ~ Ez nem lehet igaz! Keresztbe fognak tenni a tervemnek, nem derülhet ki, hogy Krenolos áruló... de ha nem emlékszik a kanca, akkor talán van esély... ~ Ekkor hirtelen valamiféle neszre lettem figyelmes:
- Ki van ott, azonnal jöjjön ide, most! - parancsoltam ellentmondást nem tűrő hangon. Már amúgy is mérges voltam, ez sem hiányzott. |
Blacky:
Egyszere megált az árny és megláttam, Mefistot, amint azzal beszélget aki idehozott. Azokról a lovakról volt szó akiket én is láttam az edo szélén, de nem tudtam mi torténhet. Pár lépést kozelítettem, de mertem tovább menni. Néztem az árnyat és Mefistot. Oszintén szólva nagyon félelmetes volt, de tudtam hogy Mefistónak meg kell éreznie, hogy a rokona vagyok, és akkor talán nem fog bántani. Bár a ménes kancái azt mondták, hogy nagyon gonosz és nem válogat a lovak kozott. Tusszentenem kellett s egy óvatlan pillanatban kifújtam a lavegot és egy j´nagyon tusszentettem. Nem tudtam mi lesz velem, de biztosra vettem hogy Mefisto meghallotta.... |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fagyosan felnevettem: - Nos igen, a ménes vezérkancája eléggé óvatos. Véletlenül sem engedné ide a lovait, ahogy ő maga sem jönne ide. - mondtam.
