Témaindító hozzászólás
|
2011.06.25. 15:22 - |

Van ezen a kis szigeten sok különös hely, s mégis talán ez a legfurcsább. Nincs gonoszság, nincs sötétség, köd és hideg. Napsütötte, telis-teli virággal és fűvel és valamiféle különös módon békesség járja át az egész rétet. Aki ide téved jól érzi magát, elfelejti dühét, jókedvű és vidám lesz. |
[113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Mefisto:
Gonosz mosollyal hallgattam Dénomtűz beszámolóját Krenolos-al.
- Ügyes voltál! - dicsértem meg. - Tehát aggódnak... Az nem baj, minél feszültebbek annál könnyeb lesz elkapni őket. - mondtam. - Kit bízott meg az a Neesah most a ménes vigyázására? - kérdeztem. - Egyébként azt gondolom hagyjuk őket kicsit körülnézni, aztán nemsokára odaküldünk egy árnyat...vagy kettőt, hadd üdvöztöljék őket. Ezen kívül azt is gondolom, hogy az itteni ménesre is ráférne egy kis izgalom... Hadd lássák meg ők is, hogy az árnyak mindenhl ott vannak. Mi a véleményetek? - |
Csillagfény:

- Nem lehet, hogy köszönteni kellene őket? - Kérdeztem apámra nézve. - Ez az amit tudok. - Mondtam kicsit elgondolkodva azon, amit Krenolos mondott. |
Krenolos

-Úristen...-Ez egyáltalán nem volt jó hír számunkra.~Bár ha jobban belegondolok,ők nem bírnak minket megölni...~gondoltam.-Ennek nem biztos,hogy jó vége lesz,de bízok mindenkiben,a kis csapatunkból.-mondta,majd apámra,és Démontűzre néztem. |
Csillagfény:
- Na, szóval… - Kezdtem bele. – A beilleszkedés simán ment. Nem sejtenek semmit. Egy árny elvitte az üzenetedet, s ettől olyan lett a ménes, mint a zavarodott méhkas. Egy Delta nevezetű ló próbálta rendben tartani a dolgokat, nekem úgy tűnt. Amikor már belekezdtem a tervembe, hogy hogyan történjen meg minden, az összes pici részletet kiterveltem és el is hitték. A ménes vezérének Neesah a neve. Eltűnt egy ló a ménesből, de csak elment valahova. Azt hitték néhányan, hogy árnyak vitték el. Neesah teljesen ideggörcsöt kapott, de adta a kemény lovat. Ha néhányan még eltűnnének, akkor az idegösszeomlás szélére jutna. Van egy terve, az, hogy eljönnek ide és beszélnek az Árnyas-szigeti ménessel. Már itt vannak a parton, de nem vettek észre, mikor jöttem. |
Krenolos

Hirtelen megjelent Démontűz.Méltóságtelljesen fölemeltem a fejemet,és közelebb léptem Démontűzhöz.Apám(nk)is közelebb jött,majd fülelni kezdtünk.
|
Csillagfény:

Sokáig kerestem apámat és Krenolost. - Ti meg mit kerestek itt? - Kérdeztem meglepődve, majd Kreanolosra néztem. - Jól nézel ki Krenolos. Látom apánk megtette amit mondott. – Mondtam végigmérve testvéremet. Apámra néztem. – Fontos információim vannak és sürgős. Nem akartam árnyal üzenni, jobbnak tartottam, hogy magam jöjjek ide. |
Krenolos
-Értem.Tehát erre a helyre tilos jönnöm.Nincs kérdésem,csak kíváncsi vagyok mi lehet a többiekkel.-mondtam,majd vártam merre indulunk. |
Mefisto:
-Nem várunk semmire sem. Csupán meg akarom mutatni neked ezt a helyed. Nem csak egy ártalmatlan rét. A mi számunkra ez a hely veszélyes. Csak azt szeretném, ha ezt tudnád. - mondtam csendben. - Kiszúrtak minket, de ne törődj velük. Nézd csak! Elmennek, mert félnek. Bátrak, az lehet, de nem gonoszak. Ha azok lennének, mellettünk álnának. Jó lenne... - mondtam fennhangon gondolkodva. - De ne fecséreljük az időt. Azt akarom, hogy tudd, ide nem szabad sem az árnyaknak, sem semmiféle már rég meghalt lényeknek belépni, mert ha itt egy élő ló elmond néhány bizonyos szót, a szellem, vagy bármi más örökké eltűnik. Ez pedig számunkra nem kedvező. Így jobban teszed, ha nem is jársz erre és az árnyakat sem szabad ide engedni. - magaráztam el. - Van valami kérdésed? Ha nincs, akkor menjünk! - |
Fantom:
Megálltam. ~ Nem jönnek. ~ Gondolta és egy pillantással még visszanéztem, majd lassú ügetéssel elindulta, amiből hamarosan vágta lett.
[ Folyt. Köv. Kristály Tó ] |
Sarkcsillag:

[Folyt. köv.: Kristál-tó] |
Sarkcsillag:
Amikor a rét közepére értem,megálltam.~Itt már nem bánthatnak~gondoltam megkönnyebbülve. Lehajtottam e fejemet és legeltem egy kicsit a fűből,majd megvártam míg a kedéjek lenyugodnak és a Kristály-tó felé vettm az irányt. |
Orfano: Krenolos észrevett minket és megijedtem.Igaza volt Fantomnak.Mikor kiértem a bozótból olyan vágtába váltottam mint még soha.~Remélem nem fognak követni~gondoltam.A többiek nem tudom merre mentek de én a völgy felé indultam.[Folyt.köv.:Hideg völgy] |
Sarkcsillag:
Fantom szavára eszeveszett vágtába kezdtem. Mióta azt az álmot láttam nagyon tartok Mefistotól. ~Nem szeretném úgy végezni,mint az a három árny~gondoltam a félelemtől reszketve. |
Fantom:

- Megláttak minket! - Mondtam halkan. Láttam a az egyik tekintetén, hogy minket néz. - Mindenki induljon el a rét közepe felé! Amint kiértünk a bozótból futás! - Mondtam komolyan, majd lassan, elkezdtünk hátrálni. Kiértünk a bokrok közül. - Futás! Ahogy mondtam! - Parancsoltam, majd teljes erejű vágtába kezdtem, remélve, hogy a többiek követnek. |
Krenolos
Itt állunk,bár nem tudom mire várunk.~Apám,mire várunk?~kérdeztem gondolatban.~Nézd,van ott 3 ló.Kiszúrtak minket.Az a fekete csődör bátornak tűnik.Ha ő is ilyen gonosz lenne,mint mi ,hárman(illetve öten+árnyak)iszonyatosan erősek lennénk.~gondoltam. |
Sarkcsillag:
Nem igazán voltam biztos abban , hogy a két mén ésszerű dolgot csinál,de engem is hajtott a kíváncsiság , ezért utánuk eredtem. |
Orfano: Fantom elindult a titokzatos páros felé.Nem akartam gyávának tűnni így összeszedtem a bátorságomat és utána eredtem.Elbújtunk a bokrok mögé és figyeltünk.Így se láttunk sokat ezért közelebbi búvóhelyet kerestem.-Fantom!-sutogtam-Nézd ott azt a nagy fát a sok cserjével!Onnan többet láthatnánk,és hallhatnánk.-suttogtam és a fejemmel arra intettem. |
Fantom:

- Biztos, hogy ők. - Mondtam most már nyugodtan. Nem féltem soha az árnyaktól, hát Mefistotól sem. Közelebb mentem és eltűntem a bokrok között.Még mindig elég távol voltak.
|
Orfano: Csak álltam és Sarkcsillag hagja verte fel a csendet.-Szerintünk Mefisto és Krenolos az.-mondtam és ahogy kiejtettem ezeket a neveket úgy éreztem most már mennünk kéne.Viszont nem akartam feltűnést kelteni így maradtam.És nem akartam megfutamodni főleg úgy hogy nem tudjuk mit csinálnak itt. |
Sarkcsillag:
-Az a másik ló meg kicsoda?-súgtam oda Orfanonak és Fantomnak-...Csak nem...Mefisto?????,,,,-kérdeztem elrettenve. És mint akinek földbegyöklerezett a lába nem tudtam mozdulni.
|
[113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|