|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.23. 13:34 - |
Körülbelül a sziget közepén van a Keleti Erdő közelében. Üde völgy egy sziklafal közelében, ahol barlangok is vannak meg egy kis ér hűs vízzel. A ménesnek ez a törzshelye, itt a legnagyobb a biztonság. |
[220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Csillagfény:
 ~ Kedvesnek tűnik. Itt szerintem mindenki kedves egy szegény, szerencsétlenül járt lóhoz. Na, mindegy. Meg kell próbálnom barátkozni a ménes tagjaival. Majd finoman érdeklődök. ~ Gondolkodtam el. - Nem tudok segíteni valamiben? Meg akarom hálálni ezt a kedvességet és azt, hogy kiszabadítottatok. - Néztem hálásan a vezérménre és Deltára. - Nincs valami feladat, amit megcsinálhatok? - Mondtam, de nem volt hozzá semmi kedvem, de ez szavaimból nem tűnt ki. Megpróbáltam lépni párat, de összecsuklottam, mint a járni tanuló csikó. |
Xamira:
 -Xamira vagyok - mosolyogtam a jövevényre.Letéptem egy fűcsomót, és rágcsálni kezdtem. Horkantottam, majd szemügyre vettem az új lovat... ~Barátágosnak tűnik...Viszont még meg kell ismernem ahhoz, hogy végleges véleményt mondja róla ~ - töprengtem, közben pedig egy legyet hessegettem el a faromról. |
Csillagfény:
Meghallgattam a vezérmén mondandóját. - Temető? –Néztem nagyot. - Nedini.. pej ló... - Töprengtem. - Hát, ahol átjöttem erre a szigetre láttam egy barna foltot. Biztos, hogy ló volt. Ő is a Lagúnás-szigetről úszott át, de én egy másik részéről, így nem nagyon láttam tisztán. - Emlékeztem vissza. - Még egyszer köszönöm és majd megpróbálok vigyázni magamra. - Mosolyogtam. Egy másik ló jelent meg. - Szia! A nevem Csillagfény! - Mosolyogtam kedvesen. - Most csatlakoztam a méneshez. - Nyerítettem barátságosan. ~ Blöeeee... undorodom a szavaimtól. Mindenkihez kedvesnek kell lennem. Ha rajtam múlna ezek a lovak a szakadékban dekkolnának. ~ |
Xamira:
A végtelennek tűnő legelőkön ügettem - letéptem egy fűcsomót, majd megláttam egy kisebb társaságot, aki egy lovat vett körül. A ló kicsit csapzottnak tűnt.Odamentem hozzájuk, mostmár lépésben.
-Üdv, Neesah - álltam meg a vezérmén mellett. Egyedül vele voltam eddig igazi barátságban, a többiekkel eddig nem ismerkedtem össze. De majd azt is elhozza a sors... |
Neesah:
 Figyelmesen hallgattam Csillagfényt... ~ Hm... talán ezek az árnyak egyre gyakrabban fognak feltűnni? ~ tűnődtem.
- Csillagfény, te az elhagyott temetőben járhattál, azok a vésett kőtáblák a sírok... Önmagában sem egy vidám hely... - borzongtam meg. - Örömmel látunk itt mint mondtam, nem kell többet hálálkodni. Nedini a ménesünk egy tagja, pej kis kanca. Örülnénk ha megtalálnánk végre, aggaszt ez a dolog. - csóváltam a fejem. - Természetesen átmehetsz, de kérlek vigyázz magadra! |
Csillagfény:
- Egy ló jelent meg. Innen, a Völgy felől jött. - Kezdtem bele szememmel a bozót felé néztem, de nem láttam semmi mást magam előtt csak a történetemet. - Az a fekete ló elkezdett kergetni, míg egy furcsa helyre értünk. Mindenhol sima kőtáblák, amiken valami vésés van. Hátranéztem a furcsa lóra. Kísérteties volt. Sörényébe belekapott a szél, de ez csak úgy nézett ki, mert jól emlékszem, szélcsendvolt. Léptei halkak voltak, nyerítései vérfagyasztó és földöntúli. Még egyszer megnéztem a helyet, majd körülöttem még három ló jelent meg. Szemük világított. - Mondtam egyre vékonyabb hangon, majd csak bólintottam, hogy beállhatok a ménesbe. Szerettem volna tettre kész lenni, ahogy apám mondta. - Ki az a Nedini? Hogyan néz ki? Hátha láttam. Elvégre a parton is voltam, meg valami dombos részen és a furcsa köves, sziklás helyen. - Javasoltam. - Köszönöm a ménesben helyet. Mindent meg fogok tenni a mit csak parancsolsz. - Mondtam a szürke ménre. Tudtam, hogy ő lehet a ménes vezetője. ~ Na, ez remek! Alig vagyok itt és már is terveket hallok apám számára. ~
- De ha még lehetne, egyszer szeretném látni Lagúnás-szigetet, ahol felnőttem. |
Neesah:
- Ki támadott meg Csillagfény? - kérdeztem kedvesen, bátorítóan. Meg volt szeppenve, próbáltam rendes lenni. - És természetesen van hely számodra a ménesben. - tettem hozzá, majd hirtelen eszembe ötlött valami. ~ Nedini... Meg kellene találni, Neelam alig áll a lábán az idegességtől. De még türelemmel kell lennie, hiszen nem is mondtam el amit akartam, mert megjelent ez az új társunk itt.... El kell nekik mondanom, mert alig van időnk... ~
- Figyeljen kicsit mindenki! Beszélni akartam veletek, hallgassatok meg, mert életbevágó dolgokról szeretnék beszélni. És utána minden időmet Nedini keresésére szentelem. - néztem Neelam-re. |
 Teljesen le voltam döbbenve, azon, hogy nem figyeltek a hugomra és mikor tudták, hogy veszélyben vannak, csak észre sem vették, hogy eltűnt. Már nagyon ideges és szomorú voltam, legszívesebben ordítottam volna, hisz a hugomat mindennél jobban szeretem és ha bántódása esne biztosan nagyon mérges lennék magamra. Így elmerengtem miközben kissé toporzékoltam, csak arra kaptam fel a fejemet mikor, Neesah feltűnt. Mindenki tudta, hogy a ménesben őt szeretem a legjobban,és mindennél jobban becsülöm minden szavát, így természetesen egyből odarohantam hozzá, de akkor a többiek már belemerültek a beszélgetésbe. Így csak halk suttogásba kezdtem.
- Kérlek Neesah segíts megtalálni a hugomat.- motyogtam, de sejtettem, hogy nem hallja. Pár pillanat múlva feltűnt egy fekete-fehér kanca, aki láthatólag nem volt valami fényesen. Ha nem éppen a hugom miatt aggódtam volna, akkor természetesen én is egyből rohantam volna oda, de így csak álltam és üveges, és fátyolos tekintettel néztem, ahogyan kimentik az idegent. |
Csillagfény:
- Igen, már jobban vagyok. -Mondtam, majd nehézkesen próbáltam lábra állni. Lábaim remegtek a fájdalomtól. Kicsit odébb léptem, majd bólintottam, hogy tudok járni. A testem poros és sáros volt. Oldalamból és nyakamból szivárgott a vér. - Az én nevem Csillagfény és a Lagúnás-szigetről érkezetem. - Mondtam fojtott hangon. - Sz.... szerettem volna csatlakozni a m.. méneshez és a.. azért úsztam át i..ide. - Folytattam remegő hangon. - Megálltam pihenni mikor ideértem. Nem vagyok ismerős itt és.. és.. nem tudom mi történt én csak egy füves réten a dombok között aludtam, majd hirtelen megtámadtak..... n..négyen voltak...... |
Neesah:
- Persze, hogy ki tudjuk szabadítani! - válaszoltam Deltának, majd nekiálltunk odébbgörgetni a sziklákat és törmelékeket. Nem telt bele sok időbe és Csillagfény már szabad is volt.
- Jól vagy? Tudsz járni? - kérdeztem aggódva. - És mond el kérlek, honnan jöttél és mi járatban vagy?! - kérdeztem, mert sosem láttam még őt. |
Csillagfény:
Lassan felemeltem a fejem. - Csillagfény... - Mondtam halkan, majd vártam mit fognak mondani. ~ A tervem sikeresnek látszik. ~ |
Delta:
 - Majd én megyek. - mondtam és elindultam a szerencsétlenül járt idegen felé. Neesah is mellettem jött. Közben elgondolkodtam: ~ Honnan jött ez a ló? Sohasem láttam még... ~ Aztán felkaptattunk a sziklapárkányhoz, ahol az ismeretlen feküdt. Először azt hittem, hogy nem él, de mikor közelebb mentünk kinyitotta a szemét és hálásan nézett ránk.
- Neesah ki tudjuk szabadítani? - kérdeztem. - Odébb kellene rugdosni a köveket. - aztán az idegenhez fordultam: - Mingyárt segítünk rajtad. Hogy hívnak? - |
Neesah:
Végre mindenki csöndben maradt, így épp bele akartam fogni a mondandómba, de ekkor a várakozással teli csendbe egy éles, riadt nyerítés hasított. ~ Mi a fene...! ~ kaptam fel a fejem és a hang irányába néztem. A sziklaszirten, ami körülvette ezt a piciny völgyet egy idegen ló volt, aki kétségbeesetten próbálta megtartani magát, de egyre csak csúszott lejebb egy sziklaszírt felé. Végül pedig beterítette a törmelék és a föld.
- Ti ismeritek őt? - néztem a többiekre. - De mindenképp segíteünk kell, jöjjön valaki, még utóbb lezuhan! - |
Csillagfény:
Egy fekete-fehér kanca jelent meg a völgy magasabb pontján, erősen sántítva. Én voltam az. Roskadozva álltam ott, majd fájdalmas és már szinte sikító kiáltást hallatva. - Segítség! - Nyögtem eltorzított hangon, majd összeestem. - Segít.. áááá... - Sikítottam, de egy omladozó részen voltam, ami megindult velem lefelé. Egy sziklapárkányra estem. A föld és sziklatörmelék nagy résemet beterítettem, csak a fejem és a nyakam, meg néhány lábam látszott ki a fölkupacból. - Segítség... - Leheltem halkan és fojtott hangon, majd becsuktam a szemem, ájulást színlelve.
Az egész dolog a mi csak most történt, egy jól kitalált és ügyesen végrehajtott színjáték volt, amit én magam gondoltam ki. ~ Remélem elhiszik. ~ |
Tropic
 - CSsSsS! Szikra maradj csöndben, hallgasd végig Neesah-t és mindent megértesz. - állítottam le a kancát, aki kezdte felhúzni magát. ~ Nyugodtnak kell maradnunk és békének kell uralkodnia a ménesben, különben gyengék leszünk és még könnyebben legyőznek. ~ gondoltam. Mióta beszéltünk Neesah-val elkezdtem taktikusan gondolkodni. Érdekes volt... |
Szikra:
 - Micsoda?! Te tényleg nem mondtál el nekünk valamit? És komolyan veszélyben vagyunk? Miért nem mondtad eddig? - néztem Neesah-ra vádlóan. ~ Ha valóban igaz, amit az a valamiféle ló mondott, akkor nekünk végünk lesz. De persze megpróbálhatunk kitalálni valamit, csak nagyon úgy fest, hogy értelmetlen a dolog. ~ |
Neesah:
Kövé válva hallgattam meg az árny üzenetét, amit Mefisto küldött. ~ Mefisto... jól sejtettem mindent. De hát nem is vártam, hogy tévedni fogok... ~ Eközben Szikra lépett be a völgybe őt pedig nem sokkal később Aphrodité követte. ~ Nem érdekel, ha meg is öl Mefisto, megpróbálom megállítani. Valahogy úgy kellene taktikázni, hogy túljárjunk az eszén... ~
- Jó. Akkor most figyeljen mindenki, el kell nektek mondanom valamit: először is az árny nem hazudott, minden szava igaz volt. Röviden: Mefisto bosszút akar állni rajtunk, én valóban nem mondtamm el nektek pár dolgot és tényleg meg akarom állítani, van is egy tervem. Mingyárt kifejtem bővebben! |
Aphrodité
 Mikor visszaértem, már messziről láttam, hogy Tropic és Neesah visszajött. A többi ló elmélyülten társalgott vele, Neesah pedig rosszallóan csóválta a fejét. Csendben odasétáltam hozzájuk:
- Sziasztok, nem találtuk meg Nedini-t sajnos. - közöltem velük,majd hagytam, hogy tovább beszélgessenek, háttérbe vonultam, ám azért figyeltem minden egyes szavukat. |
Szikra:
- A vízesés környékén nincen Nedini! - ügettem be nagy lendülettel a fák közül. - Jaj, Neesah, Tropic! Visszajöttetek végre?! - örültem meg nekik és odaügettem hozzájuk. - Már aggódtunk, ráadásul jól meg is ijedtünk, mert egy árnyló idejött és.. hú nagyon ijesztő volt. - csacsogtam a jól megszokott stílusomban. |
Tropic:
Mindezidáig csöndesen a háttérben maradtam. Rengeteg esemény történt távollétünk során. Az árny megjelenése és az üzenete megrémített, ha eddig volt bennem szemernyi kétely Neesah sejtése miatt, hát az most elmúlt.
- Ezt nem hiszem el! - suttogtam. - Ez tényleg meg akar ölni minket... - mondtam dühösen. Inkább voltam mérges, mint féltem. |
[220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Xamira vagyok - mosolyogtam a jövevényre.Letéptem egy fűcsomót, és rágcsálni kezdtem. Horkantottam, majd szemügyre vettem az új lovat... ~Barátágosnak tűnik...Viszont még meg kell ismernem ahhoz, hogy végleges véleményt mondja róla ~ - töprengtem, közben pedig egy legyet hessegettem el a faromról.
Figyelmesen hallgattam Csillagfényt... ~ Hm... talán ezek az árnyak egyre gyakrabban fognak feltűnni? ~ tűnődtem.
- Majd én megyek. - mondtam és elindultam a szerencsétlenül járt idegen felé. Neesah is mellettem jött. Közben elgondolkodtam: ~ Honnan jött ez a ló? Sohasem láttam még... ~ Aztán felkaptattunk a sziklapárkányhoz, ahol az ismeretlen feküdt. Először azt hittem, hogy nem él, de mikor közelebb mentünk kinyitotta a szemét és hálásan nézett ránk.
- CSsSsS! Szikra maradj csöndben, hallgasd végig Neesah-t és mindent megértesz. - állítottam le a kancát, aki kezdte felhúzni magát. ~ Nyugodtnak kell maradnunk és békének kell uralkodnia a ménesben, különben gyengék leszünk és még könnyebben legyőznek. ~ gondoltam. Mióta beszéltünk Neesah-val elkezdtem taktikusan gondolkodni. Érdekes volt...
- Micsoda?! Te tényleg nem mondtál el nekünk valamit? És komolyan veszélyben vagyunk? Miért nem mondtad eddig? - néztem Neesah-ra vádlóan. ~ Ha valóban igaz, amit az a valamiféle ló mondott, akkor nekünk végünk lesz. De persze megpróbálhatunk kitalálni valamit, csak nagyon úgy fest, hogy értelmetlen a dolog. ~
Mikor visszaértem, már messziről láttam, hogy Tropic és Neesah visszajött. A többi ló elmélyülten társalgott vele, Neesah pedig rosszallóan csóválta a fejét. Csendben odasétáltam hozzájuk:
