|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.24. 13:36 - |
Ez az erdőség a sziget északi felén van, ez volt Mefisto kedvenc helye, itt tűnt el és azt rebesgetik, hogy erre olykor-olykor látni vélik ma is. Sötét, nagyon hideg, ködös és baljóslatú. Mefisto mindig a ködből jelenik meg és abba is tűnik el. Veszélyes hely, aki találkozik Mefisto-val bajba kerül: a mén ráveheti akármire, vagy meg is sebesítheti. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Blacky:
Ma reggel amikor fellébredtem, azt éreztem, ide ell jonnom. Nem tudtam miért, Az egyetlen ami eszembe jutott: csak. Amikor beértem kirázot a hideg. NAgyon szerettem ezt a helyet, foleg azt ahol senki sem járt. Még az erdo szélén láttam pár lovat: Merengo, Cavallo és még pár ló járt arra. Gyorsan elmentem nehogy észrevegyenek és egyre a legsurubb kodbe menekultem. Reméltem, hogy ma találkozok Mefistóval. Hallottam már varázserejérol, de nem féltem. Gyorsan és ritmusosan lépdeltem. Vártam, hogy találkozok vele ezért egyre inkább beljebb ereszkedtem. Szerettem a sotétet és jól el tudtam bújni. Aztán egyszerre megmozdult egy árny, én pedig vártam...
|
Fauna:
 Hirtelen, mintha csak egy nagyon hosszú álomból ébredtem volna fel, magamhoz tértem. Szemeim kinyíltak, s én már ugrottam is föl. Nem tudtam, miért feküdtem itt, ebbe az erdőbe és, hogy hogy kerültem ide. ~ Történt velem valami? Nem emlékszem, nem tudom... Történnie kellett... Vagy nem? De hát... semmi bajom sincs. ~ Így járt az agyam, miközben vágignéztem magamon: semmi bajom nem volt, de néhány karcolás és patanyom még látszott. Körülöttem Merengő és Cavallo állt. Gondolkodni kezdtem: ~ Arra emlékszem, hogy elindultunk valahová Cavalloval és.. öh... ja igen Krenolos-al... De mi történt? ~
- Öhm... Cavallo, Merengő! Mi történt velem? - kérdeztem zavartan. - Semmire sem emlékszem! - |
Merengő:
 Nagyon ideges lettem, mikor láttam, hogy attól a virágtól Fauna nem lett jobban, sőt talán rosszabbul. De nem töprenghettem sokáig rajta, hogy miért van ez, mert a mellettem álló Fátyol átlátszós szellemalakja meg-megrebbent, akár egy ruha a szélben.
- Mit csinálsz....? - kérdeztem, de nem kaptam választ, Fátyol ijedten nézett körbe, majd annyit mondott csak, hogy mennie kell és már el is tűnt. ~ Valami történt vele? Nem értem... Azt hiszem ezeket a dolgokat mi, élő lovak nem foghatjuk fel, nem érthetjük. ~ gondoltam. |
 Cavallo: Fauna megette a gyógynövényt és azt hiszem megint elájult. Ekkor hirtelen különös dolog történt Fátyollal. Olyan amit még sosem láttam. Azt mondta, hogy nem maradhat tovább. Pár perccel később már el is tűnt.~Különös lények a szellemek~gondoltam. |
Fátyol:
 Nem tudtam, mi az, amit Merengő hozott, de sejtetem, hogy az innét nem messzi rétről hozta. A rétről, ahova sóvárogtam már annyi éve, és nem juthattam el oda.
Fauna megette a növényt és nemsokára lehunyta szemeit: ~ Talán megint elájult? ~ ijedtem meg, de aztán hirtelen megrebbent az alakom. Ijedten léptem odébb, a másik két ló is meglepődve figyelt. És ismét megrebbent az alakom. - Azt hiszem túl gyenge lettem. - mondtam aggódva. Már nem volt energiám, hogy teljes valómban megjelenhessek. - Nem tudok tovább segíteni Faunán, el kell mennem. Sajnálom, de remélem, hogy még viszontláthatom. - mondtam és odébbügettem, majd elnyelt a sötétség. ~ Csak lássam még Őt, most inkább azt kívánom, hogy a lelkem maradjon itt az idők végezetéig, mint hogy úgy tünjek el, hogy nem tudom meggyógyult...
[Eltűnik] |
Fauna:
Nem is értettem, hogy mit akarnak. Valami gazt hoztak nekem és azt mondták egyem meg. ~ Mindegy nekem, akár meg is ehetem. ~ gondoltam, és lassan enni kezdtem. Nehézkesen rágtam meg, de annyira eröltettek, hogy megettem. De nem lettem jobban, még minden zavaros volt és azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Sőt! Egyre rosszabb lett, a körülöttem álló három lóalak elmosódott, majd forogni kezdett. Éreztem, hogy elveszítem az eszméletem...
Álmodtam: " Valahol máshol jártam, merre még sohasem. Sűrű növényzet borított mindent, de a nap a lombok és cserjék közt beszűrődött és barátságos légkört teremtett.Sokáig léptem és elértem egy csobogó patakot, hol vízesés zúgott le. Idilli volt és gyönyörű. Megálltam, s a madárcsicsergéshez különös zaj vegyült: sok-sok ló hangja, kik suttogtak. Nem féltem tőlük, nagyon nyugodt voltam. Azt súgták, hogy igyak, és én megtettem, fejemet lehajtva kortyoltam a hűs, tiszta vízből. Kortyról-kortyra erősebbnek éreztem magam és a suttogás már nem volt érthető, mígnem csak sóhajoknak hallatszott. És immár erős voltam és nem féltem semmitől." |
Cavallo: Mikor Merengő visszatért csak úgy folyt róla a verejték. Egy gyógynövényt hozott de nem voltam biztos benne hogy meg tudja enni.- Talán... nem az nem jó.-gondolkodtam hangosan.-Fauna figyelj rám.-kezdtem-Meg kell ezt enned ahhoz hogy meggyógyulj! Érted?-mondtam neki kedvesen. Nem akartam rá parancsolni hiszen ahhoz ott volt az anyja. |
Merengő:
- Itt vagyok! - vágtattam oda Cavallo-ékhoz. Kissé megizzadtam a nagy rohanásban. - Hoztam egy gyógynövényt. - mutattam meg a kék kis virágocskát a többieknek. - Úgy emlékszem, hogy ez segít, ha valaki le van gyengülve. - mondtam reménykedve és Faunához léptem. A kanca ébren volt, de eléggé rossz állapotban feküdt. - Fauna! - suttogtam neki csöndben. - Ezt meg kellene enned! - mondtam neki és segélykérően Cavallo felé néztem. |
Cavallo: A gondolataim elterelődtek Orfanoról.Fauna már magához tért, de nehézkesen vette a levegőt. Láttam rajta.Hirtelen Merengőnek újabb ötlete támadt.Elvágtatott és azt mondta nemdokára visszajön.-Rendben csak siess!-kiáltottam utána. |
Merengő:
- Ah, igazad van Cavallo, hülye gondolat volt, oda az életben nem jutnánk most el Faunával. És ha mégis, mit szólna a másik ménes? És nem tudjuk idehozni a vizet sem. Borzasztó. - De aztán támadt egy ötletem, ami eléggé őrült és reménytelen volt, de egy ilyen helyzetben nem lehet válogatni, meg kell ragadni minden lehetőséget.
- Elmegyek valahová, kipróbálok valamit. Nemsoká itt vagyok. - mondtam és már vágtattam is. ~ Ha nem jön be, legalább megpróbáltam. ~
[Folyt.köv.: Békesség rétje] |
Fauna:
Hirtelen valami rám csöpögött. Kellemetlen volt, megráztam a bőrőm. ~ Mi ez, mi történik? ~ gondoltam, aztán éreztem, hogy nedves. ~ Esik az eső? Ezt nem értem, semmit sem értek! ~ Ám végül is rájöttem, hogy egy ló (talán Merengő) áll fölöttem és róla folyik a víz rám. Megborzongtam, kellemetlen volt. Anyámat is láttam és ez összezavart: ~ Ha meghaltam akkor rendben van, hogy anya itt van, de Cavallo-ék miért? Ők is meghaltak? És ha még netalántán élek, akkor anya miért van itt? ~ nehézkesen járattam az agyam, de összefüggéstelen dolgok jutottak eszembe. Mikor levegőt vettem, élesen szúrt a bordám, emellett zúgott a fejem. Nagyon rosszul voltam és dühített, hogy semmi sem történik. |
Fátyol:
- Én nem tudom hogy segíthetnék. - ráztam meg a fejem szomorúan. - Nem tudok még az erdőből sem elmenni, egyszerűen képtelen vagyok rá, nem enged valami. - szomorúan mondtam el ezeket és rettentően tehetetlennek éreztem magam. ~ Csak gyógyulna meg. ~ néztem rá Faunára. |
Cavallo: Miközben Fauna mellett feküdtem Merengő visszajött.-Nem mondasz rosszat, de hogyan juthatunk hozzá ahhoz a vízhez? Fauna nem bír felállni és el nem tudjuk hozni.-mondtam szomorúan majd Fátyolra néztem.-Neked sincs valami ötleted?-kérdeztem tőle.Már kezdett sötétedni és hirtelen eszembe jutott Orfano.~Otthagytam a ménesben.Biztos nincs semmi baja.De várjunk csak nem láttam mikor segítségért mentem.~gondoltam.Most már két lóért aggódtam. |
Merengő:
- Itt vagyok! - vágtattam oda a kis társasághoz, akik már nagyon vártak rám. - És azt hiszem eléggé vizes is maradtam. - mondtam, azzal odaléptem Faunához és ráfolyattam a hideg vizet. Közben nekiálltam elmesélni azt, ami az imént eszembe jutott:
- Egyszer hallottam róla, hogy a Főszigeten van egy vízesés, aminek a vize gyógyító hatású. - kezdtem bele. |
Fauna:
Hirtelen kinyitottam a szemem, de nem tudtam mi történt. Sok mindenkit láttam, homályos lóalakokat. Valaki állt mellettem. ~ Ez anya! ~ ismertem fel és biztosra vettem innettől kezdve, hogy meghaltam. ~ Ott van Cavallo. ~ jöttem rá és oda akartam hozzá menni, de mozdulni sem tudtam. Cavallo odafeküdt mellém és beszélt hozzám, azonban nem értettem semmit sem. ~ Minden olyan visszhangos. ~ gondoltam bágyadtan. Nem tudtam mi fog történni, vagy egyáltalán fog-e de nem tehettem semmit sem. |
Merengő:
[folyt.köv.: Kristály tó] |
Cavallo: -Jól van most minden csepp számít.Nekem úgy sincs jobb ötletem.-mondtam megkönnyebbülten és odamentem Faunához miközben Merengő villámgyorsan elvágtatott.Olyan ideges voltam úgy éreztem mindjárt megőrülök. Az a kevés idő mialatt Merengő elment a tóhoz hosszú óráknak tűnt. Lefeküdtem Fauna és Fátyol mellé.A szellemlóval együtt melegen próbáltuk tartani a sebesültet. |
Merengő:
- Hááát! Itt az erdőben nem innék én bele semmilyen vízbe sem... - mondtam, aztán eszembe jutott valami. - Van egy kicsit hülye ötletem: elmegyek a Kristály tóhoz, jól belemártózom és visszajövök jó gyorsan. A sörényem vizes marad, onnét locsolhatnánk rá vizet... Na mit szólsz? - kérdeztem kétkedve, mert én magam is tudtam, elég fura ötlet ez. |
Cavallo: -Én Cavallo vagyok ő pedig Merengő.-mutatkoztam be udvariason, majd aggódva Faunára néztem.-Fogalmam sincs róla mit tegyünk.Talán egy kis víz jót tenne neki.De hogyan hozzunk ide vizet?Te tudod merengő?-fordultam Merengőhöz reménykedve.~Remélem ő tud valami helyet ahonnan hozhatunk vizet~gondoltam. |
Fátyol:
Nagyon erősen koncentráltam, hogy valamiféle életerőt adjak a lányomnak. Még élt, és ez legalább reménnyen töltött el. Aztán megjelent két ló: az előbbi és egy másik. Minketten aggódva figyelték Faunát.
- Visszajöttél? - fordultam a már ismert lóhoz. - Sajnos nincs jobban, valamit kellene csinálnotok vele. Egyébként hogy hívnak titeket? A második ló furcsán bámult rám.
Épp ebben a pillanatban Fauna kinyitotta a szemét. Nagyon megkönnyebültem, de éreztem, hogy már nem vagyok olyan erős, mint amikor elzavartam az árnyat. ~ Talán meg tudtam menteni az életét. ~ reménykedtem. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hirtelen, mintha csak egy nagyon hosszú álomból ébredtem volna fel, magamhoz tértem. Szemeim kinyíltak, s én már ugrottam is föl. Nem tudtam, miért feküdtem itt, ebbe az erdőbe és, hogy hogy kerültem ide. ~ Történt velem valami? Nem emlékszem, nem tudom... Történnie kellett... Vagy nem? De hát... semmi bajom sincs. ~ Így járt az agyam, miközben vágignéztem magamon: semmi bajom nem volt, de néhány karcolás és patanyom még látszott. Körülöttem Merengő és Cavallo állt. Gondolkodni kezdtem: ~ Arra emlékszem, hogy elindultunk valahová Cavalloval és.. öh... ja igen Krenolos-al... De mi történt? ~
Nagyon ideges lettem, mikor láttam, hogy attól a virágtól Fauna nem lett jobban, sőt talán rosszabbul. De nem töprenghettem sokáig rajta, hogy miért van ez, mert a mellettem álló Fátyol átlátszós szellemalakja meg-megrebbent, akár egy ruha a szélben.
Cavallo: Fauna megette a gyógynövényt és azt hiszem megint elájult. Ekkor hirtelen különös dolog történt Fátyollal. Olyan amit még sosem láttam. Azt mondta, hogy nem maradhat tovább. Pár perccel később már el is tűnt.~Különös lények a szellemek~gondoltam.
Nem tudtam, mi az, amit Merengő hozott, de sejtetem, hogy az innét nem messzi rétről hozta. A rétről, ahova sóvárogtam már annyi éve, és nem juthattam el oda.
