|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.22. 23:18 - |
Annak idején az itt élő embereknek szüksége volt egy kikötőre. Hosszan kiépített partszakasz, ma már omlik a kő és reped a deszka, elvesztette eredeti jellegét. |
[11-1]
Ötödik csapat árny:
 A kikötő romos maradványait lassú hullámmal mossa a tenger sós vize. A parton a régi romos, máladozó épületek tövében szinte lesben állva bújnak meg az árnyak, mint a vadállat, aki a zsákmányát lesi ugrásra készen. |
Aquarius:
 [folyt.köv.: Keleti erdőség] |
Szikra:
 Kellemesen éreztük magunkat Aquarius-al, de aztán rosszra fordult az idő. Épp mondani akartam, hogy ideje lenne menni, mikor Neelam tűnt fel Nedinit keresve. Körülnéztem és épp megpillantottam a kis kancát a tengerben úszva, mikor Neelam már utána is indult és segített neki kievickélni. ~ Merre járjatott az a ló ~ tűnődtem el egy pillanatra. Aztán Neelam-ék odajöttek hozzánk.
- Tessék? Delta a főnök? De miért? - tettem fel rögtön a kérdést. - A völgybe menjünk? Jó, indulunk. - bólintottam végül, de nem értettem mi folyik itt.
- Hát te érted ezt Aquarius? - Néztem rá a szép lóra, aki mellettem állt, aztán Neelam-ék után mentem.
[folyt.köv.: Sziklás völgy] |
Nedini:
 Már kezdtem feladni, mikor Neelam megjelent és segített rajtam. Nem is tudom mi lett volna ha nem jön. Kiértünk a partra, ő segített kiúsznom, sokkal erősebb volt nálam, Neelam elég mérges volt rám, jól leszidott.
- Én... sajnálom Neelam, ne haragudj kérlek! - néztem rá esdeklően. - Legközelebb nem lesz ilyen! - tettem hozzá még. ~ Legalábbis ilyen rossz időben nem megyek át... ~ gondoltam magamban.
Aztán Neelam odament velem a parton álló két társunkhoz, Szikrához és Aquarius-hoz. Elmondta nekik, hogy a vihar elől be kell húzódni, aztán már meg is fordultunk és elindultunk a Sziklás völgybe. Csöndesen ügetettem utána, nem akartam felhozni az előbbi kis kalandomat. ~ Inkább hallgatok most. - gondoltam-.
[folyt.köv.: Sziklás völgy] |
Neelam
 Egyenesen ide vágtattam, és mikor kiléptem a fák közül, eleredt az eső. ~Na, tessék, még ez is!~ Gondoltam miközben dühödten a vízet kezdtem kémlelni. Már teljesen elvesztettem a reményt és egyre jobban aggódtam mikor halk nyerítésre lettem figyelmes. Hirtelen a víz tajtékzó hullámjai közül ki-kibukkant az én kicsi hugocskám.
- Nedini! - kiáltottam miközben beügettem az erősen hullámzó vízbe éerősen úszva kifelé kezdtem tolni a hugomat. Néhol visszalöktek a hullámok de végül sikeresen kijutottunk, de sajnos mindketten csurom vizesek lettünk. Kissé dühös voltam a hugomra, de ugyanakkor most jobban aggódtam amiatt, hogy mi lett volna ha nem lennék itt.
- Már megint elkóboroltál! Tudhatnád, hogy aggódom érted, és mi lett volna ha nem járok erre?- Vontam kérdőre hugomat de közben szétnéztem a parton. Megláttam Szikrát és Aquariust, odanyerítettem nekik és elindultam feléjük, természetesen a hugomat magam előtt terelgettem, nehogy megint elmenjen valamerre.
- Sziasztok! Neesah, Deltára bízta a ménest és a vihar ellen a barlangokba menekülünk. Gyertek velem!- mondtam a két ménestagra pillantva majd elindultam visszafele.
Folyt. köv. : Sziklás völgy |
Nedini:
Megláttam a partot, de nagyon elsodort a víz, a Fősziget másik oldalán lehettem. Még erősebben úsztam a hullámok közt és reméltem, hogy kijutok. ~ Bárcsak itt lenne Neelam! ~ gondoltam úszás közben. Nagyon elfáradtam, valahányszor közel értem volna a parthoz, egy-egy nagyobb hullám visszasodort.
- Segítség! - nyerítettem, de nagyon halkan tudtam csak megszólalni. |
Szikra:
- Igen. - mondtam. - Gyakran le szoktam jönni ide, szeretek itt. - tettem hozzá a vizet kapálva a lábammal. Aztán közelebb léptem, végül pedig beügetettem a sekély, partmenti vízbe és vidáman csapkodtam a vizet ügetés közben a lábammal.
- Gyere! - hívtam Aquarius-t. |
Aquarius:
A szűkösebb ösvénynél egy kicsit nehezen tudtunk jönni, de azon kívül ügetésben szeltük át a távot. -Jó kis hely.-mondtam, és odaálltím, ahol a hullámok épp hogy érték a lábamat. Jó volt, hogy a patám a homokba süpedt. |
Szikra:
Jókedvűen, jó hangulatban érkeztünk a partra. Már késő délután volt, a nap narancsos-pirosas színben tükröződött a vizen. A régi korhadt fák, deszkák között sétáltunk. ~ Érdekes hely ez. Minden romos, leomlott és mégis kellemes hangulata van valamiért. ~ gondoltam és egyre közelebb sétáltam a vízhez. |
Aphrodité:
 Óvatosan sétáltam a korhadt deszkák között. A hullámok nagy csobogással mosták a régi mólót és az egykori épületek romos falait. Megálltam egy pillnatra és körbenéztem. A levegő sós és tiszta volt, a homokos part alig látszott a ki-kicsapó tengertől. ~ Dagály van. ~ gondoltam és közelebb sétáltam a vízhez. A hullámok hozzáértek a lábamhoz. Tetszett a kellemesen hűs víz, így belesétáltam a sekély vízbe. Innét néztem el a távolba, ahol egyenesen előttem csak a kék tenger volt mindenütt. Csak bal oldalt látszott az Árnyas-sziget sötét körvonala. ~ Szeretek itt. ~ gondoltam. ~ Nincs semmi más, csak én egyedül ezen az elhagyatott, régi emlékeket örző kis partszakaszon. ~ Sokáig álltam egyhelyben és merengtem, vajon milyen lehetett ez a hely régen, de nem igen tudtam elképzelni. Végül hátat fordítottam a tengernek és elindultam a sziget belseje felé.
[Folyt.köv.: Lankás hegyoldal] |
Annak idején az itt élő embereknek szüksége volt egy kikötőre. Hosszan kiépített partszakasz, ma már omlik a kő és reped a deszka, elvesztette eredeti jellegét. |
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A kikötő romos maradványait lassú hullámmal mossa a tenger sós vize. A parton a régi romos, máladozó épületek tövében szinte lesben állva bújnak meg az árnyak, mint a vadállat, aki a zsákmányát lesi ugrásra készen.
[folyt.köv.: Keleti erdőség]
Kellemesen éreztük magunkat Aquarius-al, de aztán rosszra fordult az idő. Épp mondani akartam, hogy ideje lenne menni, mikor Neelam tűnt fel Nedinit keresve. Körülnéztem és épp megpillantottam a kis kancát a tengerben úszva, mikor Neelam már utána is indult és segített neki kievickélni. ~ Merre járjatott az a ló ~ tűnődtem el egy pillanatra. Aztán Neelam-ék odajöttek hozzánk.
Már kezdtem feladni, mikor Neelam megjelent és segített rajtam. Nem is tudom mi lett volna ha nem jön. Kiértünk a partra, ő segített kiúsznom, sokkal erősebb volt nálam, Neelam elég mérges volt rám, jól leszidott.
Óvatosan sétáltam a korhadt deszkák között. A hullámok nagy csobogással mosták a régi mólót és az egykori épületek romos falait. Megálltam egy pillnatra és körbenéztem. A levegő sós és tiszta volt, a homokos part alig látszott a ki-kicsapó tengertől. ~ Dagály van. ~ gondoltam és közelebb sétáltam a vízhez. A hullámok hozzáértek a lábamhoz. Tetszett a kellemesen hűs víz, így belesétáltam a sekély vízbe. Innét néztem el a távolba, ahol egyenesen előttem csak a kék tenger volt mindenütt. Csak bal oldalt látszott az Árnyas-sziget sötét körvonala. ~ Szeretek itt. ~ gondoltam. ~ Nincs semmi más, csak én egyedül ezen az elhagyatott, régi emlékeket örző kis partszakaszon. ~ Sokáig álltam egyhelyben és merengtem, vajon milyen lehetett ez a hely régen, de nem igen tudtam elképzelni. Végül hátat fordítottam a tengernek és elindultam a sziget belseje felé.
