|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.23. 00:01 - |
Nem túl meredek hegyoldal a sziget déli részén. Friss, kövér, hosszú fű nől itt, melyet előszeretettel legelnek a lovak. Figyelmesen kel erre járni, mert sok a bokor és cserje, ahol tigrisek bújhatnak meg lesben! |
[13-1]
Csillagfény (Démontűz):
 Sunyítok, majd mérgesen fujtatok. Megfordulok és gyors vágtával eltűnök.
// El. // |
Árnyak:
 Mégigmérik a lovat.-Mi nem mondunk semmit.Kénytelen leszel felkeresni Ő-t (Mefistot)-mondja hidegen és ellentmondást nem tűrő hangon. |
Csillagfény (Démontűz):
- Ki vagyok?! - Csattanok fel mérgesen. Felágaskodok, mutatva, hogy egyáltalán nem félek tőlük. - Mefisto lánya vagyok. - Ereszkedek le, most már nyugodtabban. - LÁtom terve kezdetét vette. Csak azt szeretném megtudni, hogy most mi lesz a dolgom. - Nézi mereven a lovakat. - Ha ti nem tudjátok, kénytelen leszek megkeresni. – Beszélek választ követelve. |
Árnyak:
-Ki vagy és miért nem félsz tőlünk??-kérdezte az egyik suttogva.Nem értették hogy hogy képzel szóba állni velük de érezték hogy nem bánhatnak csak úgy el vele. |
Csillagfény (Démontűz):
Vérfagyasztóan nyerítek, majd odaügettem a fekete lovakhoz és méltóságteljesen megálltam előttük. A szemükbe néztem, majd egy kis bólintással üdvözöltem őket. - A nevem Démontűz. - Nyeríti fagyosan. |
Árnyak:
Felpillantanak a domtetőre.Az idegen lovat figyelik és tudják,ő más mint a többi ménesbeli.Nerítenek:-Gyere idee!!!-majd csendben kísértetiesen elnyeli hanghuk a táj. |
Csillagfény:
Vad vágtával érkeztem meg. Megálltam egy domb tetején. Sörényem lobogott az erősödő szélben. Belenyihogtam a levegőbe, hogy apám árnyai észrevegyenek. |
Negyedik csoport árny:
A gyönyörű hegyoldal most korán sem idilli. A kis csapat éles szemekkel fürkészi a sötétet és lézend itt. Ha megneszelik, hogy valaki erre lopakodik, azzal valószínűleg végeznek. |
Aphrodité
 Végül is nem találtuk meg Nedinit, így hát visszaindultunk.
[Folyt.köv.: Sziklás völgy] |
Aphrodité:
Szótlanul ügettünk át az erdőn. Mikor a hegyoldalhoz értünk, előbb körbenéztünk, aztán kiléptünk a fák közül. Csend volt, a fű már alig csillogott nedvesen.
- Nem tudom járhatott-e erre. - néztem Lunára. - Nem érzem a szagát, szerinted? - kérdően figyeltem Lunát. |
Aprodité:
Hirtelen valamiféle zajt hallottam a hátam mögött: megrezzent egy bokor és zizegést is hallottam. Ijedten egyenesedtem fel és körbejárattam a szemem. ~ Talán egy tigris ~ futott át az agyamon és kissé hátráltam a bokortól. Eszembe jutott, hogy teljesen egyedül vagyok itt, ami nem túl jó dolog, ezért gyorsan odébbvágtattam, hogy keressek valami biztonságos helyet.
[Folyt.köv.: Sziklás völgy] |
Aphrodité:
Hamar ideértem, nem volt messze ez a hely a régi kikötőtől. Ügetésben kikerültem egy-két bokrot aztán megálltam és körbenéztem: ~ Nincs senki, se ló, se tigris. ~ mértem fel a helyzetet és odaébbsétáltam, oda, ahol kövér, finom fű nőtt. Lehajtottam a fejem és legelni kezdtem. Nagyon finom volt a fű, és az illata is jó volt, örömmel legelésztem. |
Nem túl meredek hegyoldal a sziget déli részén. Friss, kövér, hosszú fű nől itt, melyet előszeretettel legelnek a lovak. Figyelmesen kel erre járni, mert sok a bokor és cserje, ahol tigrisek bújhatnak meg lesben! |
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sunyítok, majd mérgesen fujtatok. Megfordulok és gyors vágtával eltűnök.
Mégigmérik a lovat.-Mi nem mondunk semmit.Kénytelen leszel felkeresni Ő-t (Mefistot)-mondja hidegen és ellentmondást nem tűrő hangon.
Végül is nem találtuk meg Nedinit, így hát visszaindultunk.
