|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.23. 14:00 - |
A hegyekben fakadó forrásból kiinduló érből patak szélesedik és itt, a Sóhajok Vízesésénél felgyorsul és lezúg a sziklafalon. Gyönyörű és misztikus hely, azt mondják hallani a régen élt lovak sóhajtását. Aki sebesülten iszik itt a vízből, az jobban lesz, de csak akkor, ha elég tiszta a lelke. |
[8-1]
Második csapat árny:
 A különös és misztikus helyet teljesen körbezárják az árnyak és halott tekintettel merednek előre. Bár így tetszik nincs itt senki, talán egyszer beteszi ide a lábát valaki. És akkor elkapják. Mert ez a parancs! |
Szikra:
 Tovább füleltem, de már nem hallottam erőteljesen a sustorgást, csak elmosódott háttérzaj volt. - Itt nincs Nedini és gyanítom nem is erre kellene keresnünk. Menjünk vissza! - mondtam.
[folyt.köv.: Sziklás völgy] |
Szikra:
~ Nos itt vagyunk: a titokzatos vízesés. ~ gondoltam és Aquarius-ra néztem:
- Nem hinném, hogy erre ment, habár ki tudja. Várj! Álljunk meg, iszom egy kicsit, ebben a melegben nagyon megszomjaztam. - azzal odaléptem a hűs, kristálytiszta vízhez és kortyolni kezdtem. Miközben ittem, az állandó sustorgás felerősödött, most tisztán hallottam a hangokat, melyek lovak hangjai voltak: ,,Vándor! Vándor! Vándor! Figyelj! Hallgass ide!,, - suttogták s én ettől felkaptam a fejem.
- Te is hallottad mit suttogtak? - kérdeztem Aquarius-tól, aki értetlenül bámult rám. |
 Lassan sétáltam a vízesésnél. Nyerítettem egyet, majd vártam. Nem volt senki sem itt, ezért ittam egy kicsit a vízből. Sustorgást hallottam, mintha egy szellem lenne itt.
- Hahóóó! - kiabáltam, de senki egy ára lélek sincs itt.~ Még egy kis egér sem futott ki az egyik bokorból, csak én Lupry! ~ gondolkoztam, majd elindultam egy fa irányába, mikor itt jobban hallottam a sustorgást.
- Kiráz a hideg! Gyere elő akárki is vagy! - kiabáltam, de csak egy hang volt az ami, így szólt: - Lupry, Lupryyyyy! Elfutottam.
// Folyt köv. keleti erdő.// |
Szikra:
- Ne gúnyolódj! - néztem rá mérgesen, de aztán elgondolkodtam: ~ Régen itt élt lovak sóhaja? Érdekes feltételezés, én sosem tudtam még dűlőre jutni, hogy ez vajon mese-e, vagy igaz lehet. ~
Delta elindult én pedig levettem a tekintetem a vízről és utána indultam.
[Folyt.köv.: Elhagyott temető] |
Delta:
 Elgondolkodva néztem a víztömeget. ~ Nincs ennél furcsább hely a szigeten ~ gondoltam. Aztán Szikra megtörte a csendet. Ittam egy-két kortyot aztán ránéztem:
- Szikra, szerintem téged bárhol kiráz a hideg, ha sokáig kell hallgatnod! - gúnyolódtam egy kicsit, de aztán komolyra fordítottam a szót.
- Ellenben igazad van, kissé ijesztő itt. Ezek a sóhajok... Talán igazak a legendák és tényleg a régen élt lovak hangját halljuk. -
- Na menjünk, már délután van, estére sem érünk vissza. - azzal elindultam az Elhagyott temetőhöz.
[Folyt.köv.: Elhagyott temető] |
Szikra:
- Eléggé különös hely - törtem meg a csendet, miután már jó öt perce csak álltunk és néztük a csobogó vizet. Hangosan zúgott le a felgyorsult patak, de a víz zúgása mellett, valami mást is hallani véltem: sustorgást, zümmögést, vagy ehhez hasonlót.
- Mindig kiráz a hideg, ha sokáig kell hallgatnom itt. Kicsit félelmetes, nem? - néztem rá Deltára, aki épp lehajolt és ivott. |
A hegyekben fakadó forrásból kiinduló érből patak szélesedik és itt, a Sóhajok Vízesésénél felgyorsul és lezúg a sziklafalon. Gyönyörű és misztikus hely, azt mondják hallani a régen élt lovak sóhajtását. Aki sebesülten iszik itt a vízből, az jobban lesz, de csak akkor, ha elég tiszta a lelke. |
[8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A különös és misztikus helyet teljesen körbezárják az árnyak és halott tekintettel merednek előre. Bár így tetszik nincs itt senki, talán egyszer beteszi ide a lábát valaki. És akkor elkapják. Mert ez a parancs!
Tovább füleltem, de már nem hallottam erőteljesen a sustorgást, csak elmosódott háttérzaj volt. - Itt nincs Nedini és gyanítom nem is erre kellene keresnünk. Menjünk vissza! - mondtam.
Lassan sétáltam a vízesésnél. Nyerítettem egyet, majd vártam. Nem volt senki sem itt, ezért ittam egy kicsit a vízből. Sustorgást hallottam, mintha egy szellem lenne itt.
Elgondolkodva néztem a víztömeget. ~ Nincs ennél furcsább hely a szigeten ~ gondoltam. Aztán Szikra megtörte a csendet. Ittam egy-két kortyot aztán ránéztem:
